Mi a szerepe Vida Péternek a pénteken kezdődő Ízek és borok kiállításon?

Ez nagy megtiszteltetés számomra, hiszen a bor arcaként jelenek meg. A mostani hétvégén, az Ízek és Borok gála három napján nagyon érdekes embereket fogunk majd fogadni. Természetesen beszélni kell majd a borról, beszélni kell a szőlőmunkáról, és egyáltalán, az embereknek elmondani mindazt, hogy miért fontos Magyarországnak a szőlő. Ez egy nagy lehetőség. Ha valami, akkor ez egy sikertörténet, és ezt ma már nagyon sokan tudják. De sokkal nagyobb lehetőségek vannak benne. Ehhez mi erőt szeretnénk adni, ezért mintegy 40 nagyon jó pincészet érkezik ezen a hétvégén a Hungexpo területére. Az én szerepem szakmailag nagyon fontos kihívás, mivel a Hungexpo tulajdonosa egy francia, aki nagyon sok pénzt áldozott a cégre. A mostani kiállítás nagyon izgalmas az ő számára is, hiszen egy igazi francia, aki tudja, mi az ínyencség, mi a jelentősége a gasztronómiának és a bornak. És mi szeretnénk, hogy vele személyesen találkozzunk, és elmondhassuk, mit gondolunk a borról, milyen boraink vannak.

Tudjuk, hogy a magyar borászat elmúlt húsz éve sok szempontból mennyire sikertörténet, ugyanakkor van egy szomorú nézőpont, a szőlőterület folyamatosan csökken. Ott tartunk, hogy a húsz évvel ezelőtti 240 ezer hektárról a szőlőültetvények területe 65 ezer hektár körülire csökkent. Lehet így sikertörténetről beszélni?

Valóban, ez a kérdés az ember zsebében kinyitja a bicskát. Ugyanis arról van szó, hogy néhány gazdag nemzet előáll, és azt mondja a koldusoknak, hogy vágjátok ki a szőlőtöket, mert kaptok érte hektáronként néhány millió forintot. És ez a koldus nemzet nekiáll, és veri ki a szőlőtőkét, mert ennyi pénzt az életében nem látott. Az ugyan többnyire igaz, hogy az a szőlő, amit valóban püfölnek, az eleve olyan helyre került, ahová nem lett volna szabad telepíteni, mert semmit érő szőlők voltak zömében. Ellenben az a nagy baj, hogy az így kivágott szőlőterületek a kvótából hosszú évtizedekre eltűntek. Alapigazság, hogy Magyarországon nem állítanak elő fölösleges borokat. A világon nem itt állítódik elő, hanem tőlünk sokkal nyugatabbra, a nagy borhatalmaknál. Föl kéne ébredni és ezt azonnal befejezni, mert ha valami - és itt térek vissza a sikertörténetre -, akkor a mezőgazdaságunk, a szőlő- és gyümölcstermesztő lehetőségünk kivételes Magyarországon.

Nagy lehetőség az idei szüret is. Sokat dicsértük már, és nagy a várakozás a 2011-es évjárattal szemben. Mik a tapasztalatok Szekszárdon?

Valóban, mi is azt látjuk, hogy a 2011-es év egy különleges év lesz. Ez egy olyan évjárat, ami egészen bizonyosan kimagasló. De borról van szó, tehát azért vissza az agarakkal. Mindig csak akkor tudjuk majd igazán elmondani, ha már megszületett és ott vagyunk a kész bornál. De nagyon nagy lehetőségek vannak a borokban, egyrészt, mert nagyon szép gyümölcs született, másrészt elképesztő mustfokokkal jött be, és a mustfokok mellett még az egyéb paraméterek is nagyon jók. Önmagában a mustfok soha nem dönt el semmit. Ha valaki okszerűen akar szüretelni, akkor ne a mustfokot nézegesse, hanem menjen a szőlőjébe, szedjen le egy bogyót, vágja ketté, és a magot nézze meg. Amikor biológiai értelemben megérik a gyümölcs, akkor a mag érik meg, annak meg jelei vannak, hiszen a maghéj kezd barnulni, és az őt körülvevő kocsonyás tok elválik ettől. Ha ez bekövetkezett, akkor teljesen mindegy, hogy mennyi a mustfok, akkor illő leszedni a szőlőt. Az idei évben egy nagyon szép érési folyamat volt, hiszen tudjuk, hogy a napfényes órák száma sokkal nagyobb volt, sokkal több hőösszeg jelent meg, ezért elképesztő minőség jött létre. Ma mindenképpen azt látjuk, hogy a bor, ami megszületett már, nagy értékeket képvisel, és várható, hogy egy különleges évjárat lesz. A La Vida sorozathoz tartozó merlot borunk alapanyaga, ami nekünk mindig a legmagasabb fokozatot jelenti, a Bakta-dűlőben van. Az idei évben még hét és fél gramm/literes savtartalom mellett majdnem hogy 24 mustfokkal szedtük le ezt az istenadta szőlőt.

Ha 24 mustfokosra ért be a szőlő, akkor nem lesz túlzottan magas az alkoholfok? Esetleg néhány gramm maradékcukor nem teszi majd kissé édeskéssé a bort?

Igen, erre kell vigyázni. Cukor ne maradjon benne, mert vörösbor esetében ettől mindig reszketek. Reményeink szerint szépen el fognak kopni belőle a benne lévő kis cukrok. Ilyen az évjárat, vagyis ekkora mustfok mellett szintén magas savtartalom megmaradt, ebből természetesen egy nagyobb alkoholtartalmú bor lesz. Na de ott van a köpeny, ott van a köpeny mögött a bor teste. Itt a harmóniára kéne figyelni. Egy nagy léptékű vörösborhoz test kell, ami átölel, megszólít, komoly tartalommal bír és nagy örömöt fog okozni. Ezek a borok nem egy évre szólnak, komolyan hiszem, hogy 10-15 évre. Ebben egyáltalán nem lesz sok az esetlegesen 14 százalékos alkoholtartalom. Sokan mondják, hogy nem kéne talán visszább fogni magunkat? Mindig a növényt kell figyelni, a biológiai érettséget kéne figyelni, az sokkal okosabb, mint mi. Ha ilyen évjáratok vannak, ennek örüljünk, és tegyük össze a kezünket.

A 24 mustfok inkább 15 körüli, vagy inkább annál is magasabb alkoholszázalékot eredményez.

Igen, 14-15 alkoholfok fog ebből körülbelül kijönni. De amikor ekkora test van mögötte, akkor egyáltalán nem lóg ki. És itt megint az érzetekre, a harmóniára kell odafigyelni. Amikor bemutatót, kóstolót tartok, szeretném azt éreztetni mindenkivel, hogy a bor az egy hatalom, az egy fantasztikus csoda. Amikor az ember nem tud megszólalni. Amikor kapok egy olyan bort, ami igazán megérint, akkor lenyelem, érzékelem, hogy valami isteni csoda került elém. Egyszerűen nem tudok megnyikkanni. A bor esetében ennél nagyobb nincs! Mert ez az a pillanat, amikor az ember megdöbben, hogy íme, itt van a harmónia. Ezek a nagy pillanatok, ezekre érdemes figyelni! Hát a bornál ez az a nagy pillanat, amikor nem tudok megszólalni, csak érzem, hogy átöleltek, valami elképesztő csoda történt velem. Ezt élje át sok magyar ember, én azt kívánom!

A témáról további információkat hallhat a Hordóminta magazin november 16-i adásában.