- erre érkezett Kajdi József által jegyzett válasz, amelyet a gazdasági portál szó szerint közölt - és egyúttal a megjegyzéseket kommentálta is, előrebocsátva, hogy mivel a komolyan vehető szakmai érvek helyett a tekintélyelv dominál az érvkészletben, nem látják okát, hogy változtassanak a véleményükön.

"Madár István nem másfél évet késett, hanem másfél évtizedet. Bokros Lajos reformjai, az 1995. március 12-én bevezetett stabilizáció volt hazánkban az egyetlen politika, amelynek nyomán a kilencvenes évtized végéig sikeresen csökkent az államadósság rátája; nemcsak azért, mert maga az adósság csökkent, hanem azért is, mert a gazdaság a stabilizáció nyomán 2001-ig egyensúlyőrző, tehát fenntartható, egyúttal magas szintű növekedést produkált.

Madár István nem tudja azt sem, hogy az államadósság csökkentése végett Szerbiában, Romániában, Szlovákiában és Bulgáriában bevezetett intézkedések mind magukon viselik Bokros Lajos sikeres világbanki tanácsadói tevékenysége nyomát. Az a tény, hogy a vállalati szerkezetátalakítás nyomán csökkent az úgynevezett kvázi fiskális adósság, vagyis a vállalatoktól átvállalt államadósság és ezáltal rendbe lehetett tenni számtalan ország államháztartását, szintén jelzi Bokros Lajos nemzetközi tanácsadói tevékenységének eredményeit.

Végül, de nem utolsósorban nevetséges felhívni az MDF miniszterelnök-jelöltjének figyelmét azokra a hazai szabályokra, amelyek jelentős részben az ő javaslatára kerültek be a magyar jogalkotásba. Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap szakértői nem Madár Istvánnal, hanem Bokros Lajossal konzultáltak, amikor felhívták a magyar kormány és a magyar parlament figyelmét azokra a jogi megoldásokra, amelyek elősegíthetik a Kopits György által oly találóan fiskális alkoholizmusnak nevezett jelenség megfékezését" - írja az MDF.

A porfolio.hu véleménye:

Soha nem vitattuk Bokros Lajos elhivatottságát és cikkünkben a múltbeli teljesítményét sem értékeltük, így ezek idecitálása rossz reflexeket idéz. A véleményünket egy alkotmányos adósságszabályról szóló (rossz) ötletről mondtuk el, nem Bokros Lajos életművéről. Igazából nem is ez a lényegi eleme a dolognak, ugorjunk.

"A portfolio.hu elemzésének szerzője ráadásul nem követte figyelmesen, valójában mit javasolt az MDF. Saját tévedéseit cáfolja, nem pedig az MDF miniszterelnök-jelöltjének szavait.

1. Az MDF sohasem mondta, hogy az alkotmányos államadósság-korlátot a jelenlegi szabályok helyett, hanem nyilvánvalóan azok mellett, azok további megerősítése, kiegészítése végett kell bevezetni" - írja az MDF.

A portfolio.hu véleménye:

Egészen nyilvánvaló, hogy egy adósságra egy szabálynak kell vonatkoznia. Az nem lehet, hogy létezik rá egy olyan alkotmányos szabály, hogy GDP-arányosan nem emelkedhet, meg egy olyan törvényi előírás, hogy reálértékben nem növekedhet. Alapesetben (normál gazdasági környezetben) utóbbi szabály szigorúbb, vagyis ennek betartása tökéletesen feleslegessé teszi, hogy az alkotmányba bekerüljön egy ennél gyengébb szabály. Ezt egyébként más szakértő is így látja. Az alkotmányos szabály egyetlen alkalommal lenne erősebb: akkor, amikor nem szabadna - recesszióban. Prociklikus gazdaságpolitikát indukálna, a politikai betarthatósága kétséges, és reálgazdasági áldozatokat követelhet. Vagyis nem egyszerűen felesleges, hanem olyan rosszul összerakott, hogy káros is lehet.

"2. A mai szabályokhoz képest bizony üdvözlendő elem az adósságkorlát befoglalása az Alkotmányba, az ugyanis jóval erősebb korlát, mint a költségvetési felelősségről szóló, egyszerű többséggel módosítható, ún. feles törvény" - írja az MDF.

A portfolio.hu véleménye:

Ezt nem is vitattuk, sőt, elismertük, hogy az alkotmányba foglalás javíthatja a fiskális szabályok kikényszeríthetőségét (enforcement - hogy a szakirodalomban használt, kicsit árnyaltabb kifejezésre utaljunk). De nem mindegy, hogy milyen szabályt kényszerítünk ki, rosszat lehetőleg ne, ha van rá mód. Így például ha az eredeti terveknek megfelelően (a költségvetési felelősségről szóló törvény bevezetésével egy időben) bekerült volna az alkotmányba az a szöveg, hogy "az Országgyűlés és a Kormány a hatásköreit az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolja", akkor biztosan megnyugtatóbb lenne most a helyzet."3. Az MDF nem mondta, hogy 2012-re 60 százalék alá csökken az államadósság. Ha a szerző figyelt volna, akkor rájön, hogy a 2012-es dátum egyfelől az alkotmány módosításának határidejére vonatkozik, másrészt a korlát úgy szól, hogy az államadósságnak addig is folyamatosan csökkennie kell a mai 80%-ról, hogy Magyarország minél hamarabb teljesíthesse 2012-től érvényesülő alkotmányos kötelezettségét" - írja az MDF.

A portfolio.hu véleménye:

Ez ügyben az MDF-nél teljes a zűrzavar, és önmagában is jól jelzi a javaslat kidolgozatlanságát. Jelenleg a párt oldalán úgy szerepel a szöveg, hogy "az államadósság rátájának 60 százalék alá csökkenését követően a Magyar Alkotmányban legyen rögzítve: az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát". Egyrészt ugye ez nem 2012-ben lesz. De mindegy is, a kritikánknak nem ez volt a fő iránya. Másrészt viszont ennek fényében nem igaz, hogy úgy szólna korlát, "az államadósságnak addig is folyamatosan csökkennie kell a mai 80 százalékról". Ha egyszer csak 60 százalék alatti szintnél lépne életbe, akkor miért lenne benne ilyen? És ha mégis tényleg van, akkor miért nem írták le? Ebből az egész kuszaságból nagyjából az jön ki, hogy "2012-ben vezessünk be valamit, ami még nem igaz, de úgy csinálunk, mintha mégis az lenne, és egyben rendelkezzünk arról, hogy mi van, ha mégsem így lenne. Ja, bocs, mégsem rendelkezünk. Vagy akármi." Erről csak a klasszikus jut eszünkbe: És ezt így hogy?

"4. A cikk írója felteszi a kérdést: 'mit is kellene tenni most, hogy 80 százalékon állunk'. Felhívjuk Madár István figyelmét, hogy ez a javaslat nem a 60 százalékos ráta elérésének mikéntjéről szólt. Ennek kapcsán figyelmébe ajánljuk Bokros Lajos mai napig érvényes tanulmányait, írásait az elmúlt évekből, amelyek mind a felelős gazdálkodás elérése felé vezető út lépéseiről szólnak" - írja az MDF.

A portfolio.hu véleménye:

Na, álljunk meg egy szóra! Az előző pontban szó szerint szerepel, hogy "a korlát úgy szól, hogy az államadósságnak addig is folyamatosan csökkennie kell a mai 80 százalékról", most meg azt kell olvasnunk, hogy "ez a javaslat nem a 60 százalékos ráta elérésének mikéntjéről szólt". Ezek szerint akkor csökkenhet évente 0,001 százalékponttal is? Sehogyan sem kerek ez így. Az pedig, hogy Bokros Lajosnak vannak elképzelései e téren, nem intézményépítési, vagy alkotmánymódosítási kérdés.

"5. Az alkotmányos adósságkorlát bevezetésére azért is van szükség, mert a költségvetési felelősségről szóló mai törvény előírásai nem fogják tudni megakadályozni a Fidesz által újra elindítani tervezett túlköltekezést. Bokros Lajos volt az egyetlen, aki felemelte szavát a 29 Fidesz-közeli közgazdász nyílt levele ellen, amelyik egyértelműen az államadósság növelésére és a reformok elhalasztására buzdított" - írja az MDF.

A portfolio.hu véleménye:

Ennek a pontnak a politikai retorikai részére nem reagálunk, és azt is csak szőrmentén jegyezzük meg (mivel ez nem lóverseny), hogy írtunk mi jóval korábban és igen sokat az idei költségvetés feszültségeiről, sajátosságairól, politikai gazdaságtani és gazdaságpolitikai összefüggéseiről.

"Ha az MDF mostani javaslata csak annyival tesz többet, hogy megnehezíti ezt a mai szabályok alapján könnyen elindítható túlköltekezést, akkor már megérte megfogalmazni" - írja az MDF.

A portfolio.hu véleménye:

Ahogy azt a korábbi cikkünkből és a mostaniból is kiderül: az MDF mostani javaslata semmi ilyet nem tesz, mert rosszul összerakott, felesleges, inkonzisztens és hiányos egyszerre. Nem biztosítja az államadósság tartós csökkenését, éppen hogy feszült helyzetbe lavírozza a magyar adósságpályát - ezekre nem térünk ismét, mert ezekre az érdemi észrevételekre az MDF nem is tartotta fontosnak reagálni.

Tanulság helyett

Talán a tisztelt olvasó nem is nagyon érti, hogy egy ilyen szakpolitikai kérdéssel és az akörül kialakult vitával minek ennyit foglalkozni. Három oka van, és legyen ez a végszó, mintegy tanulság helyett.

1. A közpénzügyi felelősség borzasztó fontos dolog, világosan látszik, hogy a politikusok túlköltekezési hajlama erős, ezért a (jó!) fiskális szabályok jelentősége óriási lehet az ország sikeressége szempontjából.

2. A politikusi demagógiának sokféle formája van. Lehet például riogatni a nyugdíjasokat, és lehet, mondjuk a szakmaiság látszatát keltve mutogatni azt, hogy "mi nem vagyunk demagógok". Ha ez nyilvánvalóan csak egy üres póz, és ennek szakmai vetületei vannak, akkor ugyanúgy megüti az ingerküszöbünket, mint az NDC körül zajló bohózat.

3. A mai magyar közéletben alig-alig léteznek hiteles intézmények. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a közbizalom borzasztó gyenge, az emberek nem hisznek senkinek, legtöbbször úgy gondolják, hogy a gazdaságpolitikai, szakpolitikai kérdéseket ők is meg tudnák válaszolni úgy, mint ahogy a mostani felelősök ("Ezt én is be tudtam volna lőni!") Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy megpróbáljuk tudatosítani: a szakpolitika minősége és sikere nem csak elhivatottságon, elvszerű viselkedésen múlik. Kell hozzá technokrata hozzáállás, tudományos és empirikus ismeret, vitákon érlelődő szakmai javaslat. Enélkül intézményt építeni, normát teremteni, sikeres gazdaságpolitikát csinálni nem lehet. Ahhoz viszont a közbeszédben meg kell ütni egy kiinduló szintet.