Senki sem szeret iskolák bezárásáról vagy összevonásáról hallani, de az oktatásügynek szembe kell néznie azzal, hogy egyre kevesebb gyerek születik – egyebek mellett erről is beszélt a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában.

Horváth Péter emlékeztetett, hogy az utóbbi időben Lannert Judit oktatási és gyermekügyi minisztert is érték támadások, a bírálók pedig azt is kifogásolták, hogy a tárcavezető akár iskolabezárásokat is elrendelhet. Horváth Péter a Nemzeti Pedagógus Kar nevében minden egyes országgyűlési választás után javaslatot tett a kormányzatnak arra vonatkozóan, hogy át kellene tekinteni, mennyi iskola van Magyarországon, és ahhoz igazodva hogyan alakulnak a létszámok. Azt gondolja, meg kellene nézni, lehetséges-e optimálisabb rendszert létrehozni, amelyben nem tanárhiány van, hanem

a megfelelő háttér és körülmények biztosításával minden egyes diákot minden egyes órán olyan szakos tanár taníthat vagy egyéb más feladatokkal láthat el, amelyek az előnyükre szolgálnak.

A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is megerősítette: egyre kevesebb diák van, de területekre, régiókra, akár lakótelepekre lebontva kellene megvizsgálni, hogy az egyes iskolák megteltek vagy éppen ellenkezőleg, kezdenek kiürülni. Horváth Péter a győri Révai Miklós Gimnázium és Kollégium igazgatója, és felidézte, hogy a városban korábban az odaköltözők magas száma miatt három általános iskola is működött. Ugyanakkor szerinte három általános iskola „pár év alatt ki fog fogyni” azért, mert a fiatalok továbblépnek, továbbtanulnak, adott esetben elhagyják azt a települést, ahol felnőttek, és rájuk kevésbé jellemző, hogy a kisebb településeken maradnának.

Horváth Péter azt gondolja, hogy ha például egy nagyvárosban két iskola nagyon közel van egymáshoz és mindkettő már csak fél- vagy harmad létszámmal működik az eredetihez képest, akkor nem lehet kérdés, hogy meg kell nézni, miként lehetne optimálisabban megoldani a diákok elhelyezését. „Minden esetben egyedi döntésnek kell születnie. Nyilván, hogyha adódik valamilyen specialitás, például nemzetiségi vagy akár hátrányos helyzet, akkor ezt alaposabban végig kell gondolni. Ugyanakkor hogyha van két olyan iskola, ahol tízes létszámmal működnek osztályok, és mindenhova kell egy fizika- vagy egy kémiatanár, akkor fel kell tenni a kérdést: célszerű-e, hogy az a fizikatanár átjárjon egyik iskolából a másikba, miközben nem tudnak neki elég órát biztosítani” – magyarázta a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.

Úgy véli, ennél a példánál maradva, létre lehetne hozni akár egy 20 fős osztályt is, ahol az érintett pedagógus egyedül tudna dolgozni. Mint fogalmazott,

ez már olyan tanerő-megtakarítást jelentene, ami egyébként már alkalmas lenne a tanári óraszámok csökkentésére is.

Horváth Péter szerint ez egy nagyon fontos kérdése az egész rendszernek. Megjegyezte: meg kellene nézni egymáshoz közel levő kistelepüléseknél azt, hogy milyen létszámok vannak. Tapasztalatai szerint abban nincs vita, hogy alsó tagozatban, az első négy évfolyam alatt az az ideális, ha minden diák az adott településen marad.

Ötödik osztálytól felfelé azonban érdemes lenne felmérni, hogy hány diák tanul egy-egy osztályban, hány tanár jut rájuk, és akár meg lehetne fontolni az iskolák, osztályok összevonását is.

Horváth Péter szerint ennek az átgondolása nemcsak a pedagógus-ellátás miatt, hanem a szocializáció miatt is fontos. Nem mellékes ugyanis az sem, hogy tudnak-e az adott osztályban optimális létszámú csoportokat létrehozni a foglalkozásokhoz, illetve vannak-e elegen diákok ahhoz, hogy testnevelésórán csapatjátékokat lehessen játszani.

Horváth Péter a szocializációra rátérve felhívta a figyelmet arra, hogy vannak hátrányos helyzetű és vannak tehetségesebbek gyermekek is. Egy osztályban, egy közösségben egyáltalán nem mindegy, hogyan kezelik ezeket a helyzeteket. Szerinte ezek a példák mind azt vetítik elő, hogy egyedileg, specifikusan kell feltérképezni az iskolai viszonyokat.

Ugyanakkor egy-egy összevonást csak komoly előkészítéssel, semmiképpen sem kapkodva érdemes elkezdeni.

A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke kiemelte: ma már olyan iskolabuszok vannak, amelyek csipogással jelzik a szülő telefonján, amikor a gyermeke fel- vagy leszáll a járműről. A buszsofőr pedig a tanév kezdése után alig két héttel már ismeri az összes gyereket, tehát még csak arról sincsen szó, hogy „feltesszük a buszra a gyereket, és azt se tudjuk, mi történik vele órákig”.

Horváth Péter szerint ezen a területen van olyan tartalék, akár a pedagógusok létszámát nézve is, ami megfontolt átszervezéssel egy értelmesebb rendszert eredményezhet. „Sokan meg szokták kérdezni, hogyan lehetne csökkenteni a pedagógusok óraszámát, mert egyszerűen már nincs elég pedagógus. Ez azonban egy olyan lehetőség lenne, ami közelebb vinne minket a probléma megoldásához. Természetesen ez is egy nagyon komoly politikai döntést igényel” – tette hozzá a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.

A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült. A teljes beszélgetést alább megnézheti, meghallgathatja.