"Durván és drasztikusan fogalmazva: a fogyatékosság nem nőhető ki. Bár a szülő azt szeretné hallani, hogy a fejlesztés elkezdésével egy-két múlva a gyerek kinőheti az ellátásra való szükségességet, ezt sajnos nagyon idealisztikus volna mondani. De sokkal jobb életminőségük lesz azoknak a családoknak, akik megfelelő időben, szakemberek által megkapják a megfelelő terápiákat" - mondta Czeizel Barbara gyógypedagógus.

Hozzátette: a társadalomnak és a magyar költségvetésnek sokkal többe fog kerülni az a család, amelyik nem kapja meg a megfelelő szolgáltatásokat és ellátást.

"A mozgássérült és értelmileg akadályozott kisgyerekek állapota sokkal súlyosabb lesz ellátás nélkül, és ilyenkor a gyermek édesanyjának esélye sincs arra, hogy visszamenjen dolgozni, hacsak nincs olyan támogató közeg, amely segít neki a megoldásban" - hangsúlyozta a gyógypedagógus.

Mint mondta, ahol nem történik meg a korai fejlesztés, ott a gyermek állapota és az egész családszerkezet is megsínyli.

"Ha csak a bölcsődében vagy az óvodában derül ki a probléma, ott már nagyon kemény helyzet vár a szülőre. Ilyenkor elküldik egy szakértő bizottsághoz, ami megállapítja, hogy az ő gyermekük a különböző fejlődési területeken nem felel meg az életkori átlagnak. Ha sajátos nevelési igényű, tehát fogyatékos kategóriát kap, integráló vagy szegregáló intézménybe kell mennie. Ez pszichésen és fizikailag is megviseli a családot és elképesztően kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek" - fogalmazott Czeizel Barbara.

A gyógypedagógus szerint ebben a helyzetben romlani fog a szociális és gazdasági státuszuk, hiszen egy eltérő fejlődésű kisgyerek fejlesztését az állam az esetek kétharmadában nem képes megoldani.

"A család minimum 50-60 ezer forintot kényszerül kifizetni a saját pénzéből, ha biztosítani akarja a gyermeknek a megfelelő fejlesztéseket. Ilyenkor az édesanya nem tud visszamenni dolgozni, bár kap családi pótlékot és felemelt gyest, de ez az összeg méltánytalan a szülők otthoni erőfeszítéseihez képest" - fűzte hozzá a Budapesti Korai Fejlesztő Központ intézményvezetője.

Czeizel Barbara szerint komoly társadalmi problémáról van szó, amelyről beszélni kell, hiszen minden tizedik megszületett kisbabát érinti. Ha pedig az ellátás és a fejlesztés nem történik meg, még szélesebb körű társadalmi problémát jelent.