A Fidesz európai parlamenti képviselője, az Európai Néppárt alelnöke szerint Európa jövőjét illetően "teljes tanácstalanság uralkodik", pedig a kérdés az, hogy "csinálunk-e egy cselekvőképes Európát" vagy hagyjuk a jelenlegi, sodródó állapotot, amelyben reális döntések születnek ugyan, de perspektíva hiányában.

Emlékeztetett: a nyolcvanas évek végén az európai közösség "épp sikereinek csúcsán járt", és - a kontinens keleti feléhez hasonlóan - ott sem számítottak arra, hogy a keleti blokk összeomolhat. Fennállt a veszélye, hogy a változások sorsa olyan irányba fordul, mint Kínában, ahol véresen verték le a Tienanmen téri tüntetést - tette hozzá.

Óriási kockázatok voltak ebben a rendszerben, és mindenki próbálgatta a rendszer határait - emlékezett Szájer József, hozzátéve, csak utóbb ismerték fel, hogy a határok feszegetésében bármeddig el lehet menni.

Az Európai Unió tíz évvel ezelőtti bővítéséről szólva megjegyezte, "kész helyzetben az tűnt a legértelmesebb, kikerülhetetlen dolognak", de a régi és az új tagok "egymással dűlőre sohasem jutottak". Mivel a Nyugat azt várta, hogy az új tagállamok átvegyék sikerreceptjét, "hogy mi ehhez tudunk-e hozzátenni, arra nem voltak kíváncsiak"; "mi mindig Nyugatra néztünk, a nyugatiak meg magukra" - fűzte hozzá.

Arnold Vaatz német parlamenti képviselő, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettese arról beszélt: az első világháború kitörése előtt a kontinens éppoly rendben lévőnek látszott, mint pályája csúcsán az Európai Unió.

A politikus szerint a közösség tagjai megtanulták, hogy "a nemzeti egoizmusok konfrontációja halálra van ítélve", ugyanakkor a második leckével adós maradt az EU, mivel "a régi Európa mind a mai napig a régi koordinátarendszer szerint gondolkodik" és a kontinens keleti felét idegennek látja, ezzel is elvéve a közösség vonzerejéből az ott élők szemében.

Nógrádi György, a Budapesti Corvinus Egyetem Védelem- és Biztonságpolitikai Kutatóközpontjának vezetője azt emelte ki felszólalásában: amikor a kérdés felmerült, "az EU mindig azt a választ adta, hogy bővítünk, éppen ezért tart most ott, ahol tart", miközben a közösség sem a kilencvenes években, Jugoszláviában, sem most, Ukrajnában nem volt képes megoldani a válságot. A visegrádi államokról szólva megjegyezte, "nem vagyunk együtt", "nincs is igazi együttműködés", hiszen ezen államok külkereskedelmi forgalmának alig három százaléka irányul egymás felé.