A nemzetközi helyzet a második világháború küszöbén (új olvasatok) című konferencián pénteken Budapesten az államfő rámutatott: nem lehet úgy tenni, mintha nem következett volna be és nyomtalanul elmúlt volna a kommunizmus sok évtizedes emlékezethiánya.

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Kremlinológiai Intézete és a Barankovics István Alapítvány rendezvényén Áder János, a konferencia fővédnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az emberek alapvetően nyitottak múltjuk megismerésére és megértésére, és a történészek a legavatottabbak arra, hogy értő segítséget nyújtsanak ebben, mert "erős európai identitással rendelkező nemzeti közösségként csak így maradhatunk azonosak önmagunkkal".

Az államfő közismertnek nevezte azt a tényt, miszerint "évtizedekig tartó kényszerű hallgatás övezte a több mint félmilliónyi 'malenykij robotra' hurcolt magyar sorsát, a Mindszenty-pert, a kékcédulás választásokat, a recski tábort, a kitelepítéseket és megannyi mást".

Áder János emlékeztetett arra: évtizedeken át ellenforradalomnak kellett nevezni 1956 forradalmát. Ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy "ez nem okozott-e emlékezetvesztést a közösség életében", mert "az emlékezethiány legsúlyosabb formája az, amikor már azt is elfelejtjük, hogy voltaképpen mire is kellene emlékeznünk".

Hozzátette: "természetesen nem hiszem, hogy ilyen súlyos volna a helyzet. Történettudományunk és történelemszemléletünk sokkalta szilárdabb lábakon áll ennél".

Az államfő szólt arról is: azt ugyan mindenki tudja, hogy 1939. szeptember 1-jén megindultak a német tankok Lengyelország ellen, arról viszont már csak kevesen beszélnek, hogy ezután bő két héttel a szovjet Vörös Hadsereg is Lengyelország ellen indult.

Áder János felidézte Andrzej Wajda Katyn című filmjét, amelynek egyik jelenetében a menekülők két hulláma ütközik egymásnak, az egyik csoport a Vörös Hadsereg elől, a másik a Wehrmacht elől menekül. Mint mondta, "a jelenet szívszorítóan példázza a történelmi kiszolgáltatottságot. Vannak pillanatok, amikor már nincs hova futni."

Kitért arra is, hogy a Molotov szovjet és Ribbentrop német külügyminiszter által 1939. augusztus 23-án aláírt egyezmény valójában Hitler és Sztálin megegyezése volt, ami nemcsak arról szólt, hogy egymás ellen nem indítanak háborút és nem kötnek a másikat megtámadókkal szövetséget, hanem arról is, hogy miként osztják fel egymás között Kelet-Európát.

A konferencia házigazdája, Kun Miklós, a KRE egyetemi tanára elmondta: az Egyesült Államokban sok helyen nem vetítik le ma sem Andrzej Wajda Katyn című filmjét, mert azt mondják, hogy "ez nekik nem kell". Utalt arra, hogy az egyetemisták közül sem sokan tudják még mindig, mi is történt Katynban.

Úgy fogalmazott, a társadalmi közös memóriát "újra és újra le kell porolni". Beszámolt arról, hogy tavasszal folytatják a harmincas-negyvenes éveket is bemutató történelmi előadásokból álló sorozatukat, amelyet évek óta tartanak a KRE-n.

Egedy Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára előadásában elmondta: a német külpolitikai törekvéseket eleinte a brit diplomácia úgy ítélte meg, mint amely csupán a Németországot sújtó, az első világháborút lezáró versailles-i béke felülbírálatára irányult, és Chamberlain angol miniszterelnök Csehszlovákia 1939-es német felosztása után is kitartott ezen véleménye mellett, ezért engedékeny politikát folytatott Hitlerrel szemben. Az egyetemi tanár felhívta a figyelmet arra, ezt az angol külpolitikát erős kritikával lehet illetni.

A konferencián Kun Miklós bemutatta az eddig ismeretlen Ribbentrop-fotógyűjteményt a német birodalmi külügyminiszter 1939. szeptemberi moszkvai látogatásáról. Az eseményen megjelent Szűrös Mátyás, az 1989. október 23-án kikiáltott harmadik Magyar Köztársaság kikiáltója és ideiglenes államfője.