Az elmúlt hét első felében a pártok jobbára a választási eredményt értékelték. Továbbra is kevés konkrétumot hallani a kétharmados győztes terveiről, de az ellenzék pártjait is korábbi állításaik hajtják még előre. Miközben pedig a közvélemény - érthetően - szeretne minél gyorsabban és minél többet megtudni az új kormány elképzeléseiről. A győztes azonban csak a következő hetekben hozza meg legfontosabb stratégiai döntéseit, eddigi kijelentései egyelőre keveset mondanak jövendő politikájáról - mondta Tölgyessy Péter a 180 percben.

Még verbális politizálás folyik

Orbán Viktor békés forradalomról, újabb rendszerváltásról beszél, hívei reményeit kielégítve láthatóan szeretne nagyot mondani, miközben összes megszólalásában érezhető, hogy mélyen átérzi felelőssége súlyát, a jelentős társadalmi változtatások igényét. A választóktól elnyert kétharmados felhatalmazás elvileg teljhatalmat adó ereje azonban szöges ellentétben áll azzal, hogy a szuverén magyar gazdaság mozgástere nagyon szűk, és a görög válság mélyülésével a múlt héten még tovább szűkült. Erre a csak fokozatosan feloldható ellentmondásra pedig bajos koherens politikát építeni.

A remény lendületét fenntartani akaró Orbán Viktor megszólalásaiban ezért csaknem szükségképpen megjelentek a tőle megszokott túlzások, a valóságos cselekvést helyettesítő kijelentések. Ez egyébként régi és tipikus magyar betegség, amire már a reformkorban felhívta a figyelmet Széchenyi István, a két világháború között pedig Szekfű Gyula.

Orbán Viktor a "nemzet mérnöke" lehet

A sokszorosan megígért "gyors és mélyreható" társadalmi változások tervezetei csak a kormányalakítás után várhatók, mércéjük pedig a sokban hasonló megfogalmazásokkal kezdő roosevelti legendás első száz nap tizenöt nagyszabású törvénye lehet, amely valóban elindította a világválságban kivérzett Egyesült Államok újjáépítését. Addig viszont a kormány szerkezeti átalakítása, személyi összetétele, az új parlament felállásának mikéntje mondhat a legtöbbet a készülődő új hatalom valóságos politikájáról.

Az új kabinet végleges összetételét még nem hozták nyilvánosságra, de várható, hogy a leendő miniszterelnök a sokszorosan bizonyított személyes lojalitás alapján alakítja meg kormányát.

A kabinet átalakításának tervéről már többet tudni. Lényegileg megváltozik a kormány struktúrája, a hagyományos kabinetrendszert két új vezetési szint beiktatásával egy hierarchikus szerkezet váltja fel, amelyben a kormányfő, az elnöki rendszereknek megfelelően, sokban kiemelkedik a végrehajtó hatalom hétköznapi működéséből, míg a rutinfeladatok ellátása, a kormány vezetése, és főleg az ellenzékkel való ütközés terhe a helyettesére hárul.

Ezen elképzelés szerint a kormányfő - Orbán Viktor régi igényeinek megfelelően - a "nemzet mérnöke" lehet, aki a politikai arénából kilépve az egész nemzettel állhat folytonos kapcsolatban. A miniszterek száma feltehetőleg nyolcra csökken, a régi tárcák egy részét "alminiszter", államtitkár vezeti majd, és néhány új feladat is államtitkárokhoz kerül, akiknek száma egyes hírek szerint összesen elérheti a harmincat is. Ezen kívül - mindenképpen helyeselhetően - visszaállítják a közigazgatási államtitkárok régi tisztségét is.

Hierarchikus kormány, bajosan kezelhető felelősséghalmazok

Mindezzel Magyarországon jobbára megszűnik működni a hagyományos kabinetelv, amit még az 1848-as törvények rögzítettek. Ebben a miniszterelnök formálisan nem volt főnöke a minisztereknek: a döntéshozatal testületi, a cél pedig az, hogy minél több szempont, visszacsatolás érvényesüljön a kormányzás keserves művészetében.

A testületi elv formális megtartásával már a dualizmus korában is erős miniszterelnökök irányították a magyar kormányokat, ám legtöbbjükben helye volt az erős, karakteres minisztereknek is. Igazán hierarchikus a kormány az államszocializmus korszakában lett, amikor a kormányfő munkajogilag is főnökévé vált az egyes minisztereknek, ennek a gondolkodásnak egyes elemei pedig aztán átöröklődtek az 1989 utánra is. A részérdekek rohamának kitett túlterhelt fiatal hazai demokráciának mind jobban szüksége lett a hatalmi piramis csúcsán álló nagyintegrátor régi kádári szerepkörére, amit egyre inkább a mindenkori miniszterelnök töltött be. Most ez a rendszer teljesedik be formálisan is.Ebben a felállásában csupán az országos főhatóságot vezető államtitkár intézménye jön az Egyesült Királyság ősi kormányzati szerkezetéből, a többi jobbára magyar, Orbán Viktor világlátásának megfelelő megoldás. Az erősen hierarchikus kormányzati szerkezet azonban az amúgy is nehézkes információáramlást további két vezetési szinttel megterhelő rendszer lesz, amiben hatalmas, nehezen kezelhető felelősséghalmazok (humánerőforrás-minisztérium, a pénzügyet is egyesítő gazdasági csúcsminisztérium) keletkeznek.

Kétséges, hogy az államtitkári szinten intézett ügyek, igények hogyan kerülnek majd a végső döntést hozó miniszterelnök elé, aki minden szervezeti megoldás ellenére sem háríthatja át a rendszer egészéért viselt felelősségét helyettesére. A kormányfőt valóságosan tehermentesíteni csak karakteres, az ország által tekintélyes embernek elfogadott miniszterek tudnák. Így megint átszervezéssel kezd az új kormány, holott békében dolgozva inkább a felesleges bürokráciát kellene mielőbb visszavágni.

Az egész országra figyelő közhatalom kellene

A Fidesz most az ellenzéki pártoktól várja a javaslatot az új parlament felállására, vezetői, bizottsági rendszerére. Régen a magyar parlamentarizmus egyik alapvető szerkezeti problémája volt a leválthatatlan, egységes kormánypárt és a felelőtlenül ágáló, népámító javaslatokkal élő, akár a parlament berendezését összetörő ellenzék kettősége. Ezt kivédendő 1990-ben az MDF-SZDSZ-megállapodás a beállt nyugati demokráciáknál több jogot adott az ellenzéknek, mandátumarányosan fontos bizottságok elnöke lett ellenzéki. Az elnöki-alelnöki tisztségeket erősorrendben töltötték be a pártok. A kétharmados MSZP-SZDSZ koalíció pedig tovább bővítette az ellenzéki jogokat.

A kétharmados többségnek most is az lenne az érdeke, hogy bent tartsa az ellenvéleményt, az ellenzéket a parlamentben, különben az utcához, népszavazáshoz, népbarát javaslatokhoz fordulhat. Éppen ezért talán okosabb lenne a Jobbikot sem kiszorítani a neki mandátumarányosan járó tisztségekből.

Egyébként a leendő ellenzék sem tudta még befejezni kampányát. A Jobbik máris a Fidesz várható bukásáról beszél, és a parlamenten kívüli eszközök bátor használatát ígéri. Míg a szocialista pártelit egyelőre kézben tartja szervezetét, és megszabadulva a kormányzati felelősségtől, egyszerre újra baloldali: máris népbarát javaslattokkal - a budapestieknek ingyenes BKV-val - áll a közönsége elé.

A baloldali értelmiség még nem igazán kezdett el gondolkodni pártjai bukásának okain. Némelyek egyenesen az egész világrendszer válságában vélik megtalálni a bajt. A többség meg egzisztenciális félelmeitől is hajtva folytatja Fidesz-ellenes támadásait. Így viszont a szocialisták nem maguktól, hanem inkább a Fidesz hibáitól várják gondjaik megoldását. Ha nem változik semmi, minden korábbinál reménytelenebb módon folytatódhat a hideg polgárháború, aminek esélyét leginkább még úgy tudná a Fidesz enyhíteni, ha most nem a mindent elfoglalni akaró Fidesz-hatalom, hanem inkább az egész országra figyelő közhatalom állna a közvélemény elé.