„Kína képes kifejleszteni ugyan azt a katonai kapacitást, amivel elfoglalhatja egész Tajvant, de nincs sok motivációja, hogy erőt alkalmazzon a szigettel szemben” – erről beszélt Mark Milley tábornok, amerikai vezérkari főnök egy közelmúltbeli szenátusi meghallgatásán.

Az amerikai haditengerészet tisztjei azonban borúlátóbbak. Philip Davidson tengernagy, a Csendes-óceáni erők volt főparancsnoka úgy vélekedett, hogy Kína hat éven belül megtámadhatja Tajvant. Utóda, John Aquilino tengernagy pedig úgy fogalmazott, hogy egy kínai támadás „hamarabb indulhat meg, mint gondolnánk”.

Egy amerikai kormányforrás azt mondta a Financial Times című lapnak: attól tartanak, hogy Hszi Csin-ping harmadik elnöksége megszerzéséhez fontos lehet Kína és Tajvan egyesítése.

Fokozódó nyomásgyakorlás

A kínai fegyveres erők az elmúlt évben folyamatosan növelték a Tajpejre nehezedő nyomást, egy hete pedig 28 harci gépet küldtek „légvédelmi azonosító övezetébe” – ami még nem kizárólagos légtere. A Kína által szakadár szigetnek tartott és demokratikusan kormányzott szigetállam védelmi minisztériuma vadászgépeket küldött a levegőbe, készültségbe helyezte rakétavédelmi rendszerét és rádión szólította fel távozásra a kínaiakat.

Peking szerint „rutin járőrözésről van szó”, viszont kommentátorok megjegyzik: az efféle lépések általában a Kínának nem tetsző amerikai vagy tajvani lépések után következnek be.

Áprilisban a kínaiak 25 harci gépet küldtek Tajvan partjaihoz, mert az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy megkönnyíti az amerikai és a világ nagy része által önálló országként nem elismert Tajvan diplomatáinak találkozóit.

Washington megerősíti Tajvan védelmét, nemzetközi kapcsolatait és gazdaságát – benne a fontos félvezető-gyártó ipart – Kínával szemben – mondta egy amerikai külügyi illetékes múlt csütörtökön a kongresszusban. Viszont Washington cserébe elvárja, hogy „Tajpej ne provokálja Pekinget, mert az kénytelen lesz visszavágni”.

A kínai harci gépek átlagban egy hónapban 20 napon át jelennek meg a tajvani légtérben. Az utóbbi idők berepülései során megnövekedett a bevetett bombázók és vadászgépek száma, és áprilisban egyszer elérte a 44-et.

Valóban tartani kell a közeljövőben egy kínai inváziótól?

Az amerikai elemzők véleménye megoszlik. Andrew Erickson, az amerikai Haditengerészeti Főiskola professzora szerint „a Kínai Népi Felszabadító Hadseregnek nincs meg a tengeri szállítási, logisztikai és anyagi képessége egy nagyszabású, tengerszoroson át végrehajtott invázióhoz, és nem siet annak létrehozásával”.

Közben az egyre inkább Peking irányítása alá vont Hongkong is belekeveredett Kína és Tajvan szembenállásába – mivel az egykori brit gyarmat kormányzata például Peking követeléseit fogalmazza meg a vízumok kiadásában. A területre utazó tajvani illetékeseknek egyebek mellett írásban kell elismerniük az úgynevezett „Egy Kína-elvet”, amely azt is kimondja, hogy Tajvan is Kína része. Tajpej ezt követően szinte az összes kereskedelmi képviselőjét visszahívta Hongkongból, míg korábban Hongkong vádolta meg beavatkozással és zárta be képviseletét, amiért Tajvan támogatta a demokráciapárti tüntetőket.