Közel három évtizeddel az ország újraegyesülése után, továbbra is különbség mutatkozik a nyugati és a keleti országrészben fizetett bérek között.

A nyugdíjak meghatározása miatt a berlini kormány évről évre közzé teszi az évi átlagfizetést. Ez tavaly 37 103 euró volt, 2016-ban még csak 36 267 euró. Az összeg az első pillantásra jelentősnek tűnik, de ebből levonják a jövedelem- és az egyházi adót, a betegbiztosítást, valamint az ország újraegyesítését követően bevezetett úgynevezett szolidaritási járulékot. Így tisztán, átlagosan 1840 euró (nagyjából 570 ezer forint) marad.

A termelésben mintegy 10 százalékkal magasabb az átlagfizetés, mint a szolgáltatóiparban. A legmagasabb kezdőfizetése az állandó alkalmazásba kerülő jogászoknak van, ők – átlagosan – évente 58 400 eurót visznek haza, míg egy kezdő informatikus évi átlagfizetése 39 100 euró.

A központi statisztikai hivatal kimutatása szerint a munkavállalók a legtöbb pénzt Baden-Württenberg és Hessen tartományban keresik, míg az egykori NDK-ban jóval kevesebbel is be kell érjék, a sereghajtó ezen a téren Mecklenburg-Elő-Pomeránia.

Ugyanígy jelentős eltérés mutatkozik a városokban élők átlagkeresete között: Münchenben vagy Stuttgartban egy alkalmazott több mint 20 százalékkal több pénzt visz haza, mint schwerini vagy magdeburgi kollégája. Németországban azonban a jó modor egyik alapszabálya, hogy pénzről nem illik beszélni, ezért barátok között is csak a legritkább esetben derül ki, hogy ki mennyit keres havonta, annak ellenére, hogy a vállalatoknál nyilvánosak a fizetési kategóriák, csupán azt nem közlik, hogy ki melyik kategóriába tartozik.