Theresa May ugyan kis többséggel megnyerte az Európai Unióval fenntartott jogi és politikai kapcsolatok feladásáról szóló Brexit-törvény szavazását, de pártjának több képviselője figyelmeztette, hogy nem feltétlenül támogatja.

A szavazás mást és mást jelentett Brüsszelnek és a többi uniós tagországnak és a briteknek.

Az előbbiek ismét láthatták, hogy a kilépést korábban ellenző brit képviselők nem mernek szembehelyezkedni a tavalyi, kis többséggel Brexit-párti névszavazáson győztes táborral – annak ellenére, hogy a brit választóknak nem magyarázták el pontosan, mit is jelent majd a Brexit.

A britek számára pedig a voks arról szólt, hogy a kormány önkényuralkodóként kezd-e viselkedni, amikor parlamenti kontroll nélkül dönt majd jogszabályokról.

A kilépési folyamat része ugyanis, hogy átemelik a brit törvénykezésbe az uniós joganyagot, majd eldöntik, hogy abból mit tartsanak és esetleg módosítsanak. A döntéseket ugyanakkor az úgynevezett VIII. Henrik jogkörrel élve és gyorsított módon a kormány hozhatja meg.

Ezzel az az ironikus helyzet állhat elő, hogy bár a Brexit-pártiak a Westminsteri Parlament szuverenitásának visszaszerzésével is indokolták a kilépés fontosságát, most, hogy beindul a folyamat, épp a legfőbb népképviseleti szerven léphet át a kormány.

Az éjféli szavazás után szinte azonnal konzervatív képviselők adtak be módosító indítványokat, miközben May miniszterelnök pátoszos szavakkal méltatta a „történelmi döntést, amellyel a brit nép akaratát támogatták”. A támogatók között ott volt egy sor lázadó munkáspárti képviselő, aki a pártvezető ukázát és a frakciófegyelmet figyelmen kívül hagyva a Brexit-törvény mellett szavazott.

A brit képviselők egy jelentős része elfogadja a Brexitet és ezért csak olyan mértékben próbálja módosítani a törvényt, hogy az ne adjon lehetőséget a kormánynak a hatalommal való visszaélésre.

Közben a baloldali brit sajtó szerint

esetenként diszkriminálják a szigetországban élő uniós állampolgárokat.

A Guardian azt írta, hogy a kormány nyomozást indított az ügyben. Egy dosszié szerint jogellenes módon akadályozták egyes helyeken, hogy uniós állampolgárok lakást béreljenek, munkát vállaljanak vagy külföldi utazást foglaljanak el. Az uniós polgárok jogaiért felszólaló 3millió nevű csoport két tucat jogsértést dokumentált. Olyan álláshirdetéseket is említettek, amikor kifejezetten brit állampolgárt keresett a munkaadó, de a jelöltnek jól kellett tudnia németül vagy más nyelven.

Az Independent című lap közben megjegyzi: May miniszterelnök még belügyminiszterként „ellenséges közeget” hozott létre az illegális bevándorlóknak, de úgy tűnik, most ezt a legálisan az országban tartózkodókra is kiterjesztette. Példa erre, hogy az utóbbi öt évben ötszörösére emelkedett a szigetországból deportált EU-s állampolgárok száma. Őket javarészt azért küldték haza, mert utcai alváson kapták őket, annak ellenére, hogy ezt nem lehet a társadalomra leselkedő veszélyként jellemezni.