Iris Gleicke közel egy évvel ezelőtt a demokráciát tanulmányozó göttingeni intézetet kérte fel a kelet-német tartományokban eluralkodó náci beállítottság okainak elemzésére. Az átfogó tanulmányt is ő, az egykori NDK ügyeivel megbízott kormánytag tárta a nyilvánosság elé.

Iris Gleicke, aki maga is a volt NDK-ban született, hangsúlyozta, hogy a szélsőjobboldali eszmevilág nemcsak a keleti országrészben ütötte fel a fejét, de mivel a kelet-németek sok évtizeden át, előbb a barna, majd a vörös diktatúrában éltek, zárt társadalmat alkottak, nem nyílt lehetőség a kapcsolattartásra idegenekkel. Így nem is volt lehetőségük az NDK-ban hivatalos világkép megkérdőjelezésére, amely táptalajként szolgált az ország újraegyesítése óta elharapózott szélsőjobboldali beállítottsághoz, ugyanis az internacionalista elveket hangoztató kommunista pártok távolról sem láttak szívesen külföldieket az uralmuk alatt álló térségben.

A göttingeni intézet kutatói tanulmányukban kiemelték, hogy azokon a kelet-német vidékeken, ahol nem jött létre erős civil társadalom, sok esetben csupán

a gyéren látogatott templomok papjai emelnek szót az idegengyűlölet ellen,

és ez együtt jár a bukott rendszer dicsőítésével is, ugyanis – mint a szélsőjobboldali erők nem egyszer hangoztatják, az egykori NDK-ban mindenkinek volt állása, mert a munkalehetőséget nem vették el az idegenek a németek elől.

A tanulmány ismertetésekor Iris Gleicke leszögezte, hogy

a náci métely ellen csak úgy lehet eredményesen küzdeni, ha kendőzetlenül feltárják a probléma gyökereit,

mert a szélsőjobboldali beállítottság egyaránt veszélyezteti a társadalmi békét és a gazdasági élet felvirágzását.