A brit parlament Főrendi Házában nem rég kezdték el Lord Falconer beterjesztésének a vitáját arról, hogy Nagy-Britanniában is tegyék legálissá a klinikai öngyilkosságot olyan súlyos betegek számára, akik hat hónapon belül valószínűleg amúgy is meghalnának, és szellemileg képesek úgy dönteni, hogy elegük van az értelmetlen szenvedésből.

2010 júniusában megrázó dokumentumfilmet tűzött műsorára a BBC televízió, közvetítette a svájci Dignitas Klinikáról a hetvenegy éves brit nyugalmazott üzletember, Peter Smedley klinikai öngyilkosságát. Jelen volt a felesége és egy középkorú hölgy, az úgynevezett "segítő". A férfi felhörpintett egy pohárka folyadékot, - figyelmeztették, hogy egyszerre kell lehajtani. Ez még nem a bürökpohár volt, csak a szer, ami megakadályozza, hogy az igen rossz ízű mérget a páciens gyomra kivesse magából. A férfi ez után átült egy kanapéra, egyik oldalán a már sírással küzdő feleségével, a másikon a segítővel. Kiitta a második pohár tartalmát is. Rosszul lett, "vizet" - nyögte, majd meghalt.

A Dignitas 9.000-től 10.500 svájci frankig terjedő összeget kér szolgálatáért, ebben benne van a holttest hazaszállítása is. Egyidejűleg legfeljebb két pácienssel foglalkoznak, több szobájuk nincs. A filmen látható angol üzletember izomsorvadásban szenvedett, a légzése is kezdett megbénulni, de még összefüggően beszélt. Öngyilkossága előtt beszélt vele az az orvosnő, akinek a feladat eldönteni, valóban eljött-e az idő, hogy a nagybeteg véget vessen az életének.

Kérdés, hogy hosszan elhúzódó leépülés esetén mi a legmegfelelőbb megoldás. Az eutanázia helyett talán inkább az egyre kidolgozottabb módszerekkel dolgozó hospice-klinikák emberséges segélynyújtása. "Az elmúlás végnapjai sem elfecsérelt napok" - mondta az angol hospice-rendszert kiépítő hölgy, Cicely Saunders.