Másfél évvel ezelőtt országszerte felkorbácsolta az érzelmeket Thilo Sarrazin bankár könyve, amelyben azt állította, hogy a kormány integrációs törekvése kudarcot vallott, mert a beilleszkedést elősegítő igencsak költséges intézkedések ellenére a Németországban élő muzulmánok nagy része elveti a nyugati életformát.
Sarrazin nézeteitől mind a kormánypártok, mind pedig az ellenzéki vezetők azonnal elhatárolták magukat és a berlini koalíció integrációs államtitkára a helyzet teljes félreismerését vetette az egykori bankár szemére. Az államtitkár a most készült felmérést is azzal érvelve vonta kétségbe, hogy a válaszadók nem képviselik meggyőző erővel a németországi muzulmánok, mert szinte kizárólag Törökországból, illetve az Földközi-tenger déli térségéből származnak.
A belügyminiszter ugyan szintén biztatónak nevezte, hogy a jórészt már német földön született iszlám vallású fiatalok túlnyomó hányada kész a beilleszkedésre, de meglepően magasnak minősítette az integrációt elvető és erőszakra hajló fiatalok arányát.
A nagyszabású közvélemény-kutatásból ugyanis kiderült, hogy a 14 és 32 év közti muszlimok 25 százaléka nem kívánja átvenni a többségi társadalom életformáját és vallási indíttatásból akár erőszakkal is hajlandó fellépni a nyugati normákkal szemben.
A felmérés szerint a már német földön született iszlám hitű fiatalok gyakran kirekesztettnek érzik magukat, és ez ellenérzést kelt bennük a többségi társadalommal szemben.
Tény, hogy kiváltképpen az alacsony képzettségű rétegek körében sokan úgy tekintenek a törökökre, mint akik elveszik előlük a munkalehetőségeket. Az egykori NDK-ban - ahol az átlagosnál magasabb a munkanélküliség aránya - sokan az idegeneket okolják nehéz helyzetükért. Sok pedagógus pedig arról panaszkodik, hogy nehezen tud haladni a tananyagban azokban az osztályokban, amelyekben sok a török származású diák, mert egy részük német nyelvismerete igencsak sekélyes.
Találtak Budapesten egy körforgalmat, ahol nem érvényesek a KRESZ szabályai