Az oroszok többségét továbbra sem hatja meg a hét éve börtönben ülő Mihail Hodorkovszkij volt Jukosz-vezér és társa, Platon Lebegyev ügye, de amikor néhány nap múlva valószínűleg újabb hosszú büntetést kapnak, az szimbolikus lesz. "Abszurd módon azzal vádolták meg őket, hogy ellopták egykori cégük olaját" - jegyzi meg az Economist.

A FIFA azzal jutalmazta meg az államot, amely elfogadja a korrupciót és az erőszakot, hogy neki adta a 2018-as futball-vb rendezési jogát - teszi hozzá a brit magazin.

Az Economist élesen bírálja a medvegyevi-putyini modellt, mert az "nem ismeri az összeférhetetlenség fogalmát": ha valamely hivatalnok a saját cégének ad komoly szerződést, azt azzal lehet magyarázni, hogy a közjóért teszi.

A hivatalnok-vállalkozók felosztják a költségvetési összegeket és védelmi pénzeket szednek - teszi hozzá. Az Economist idézi Alekszandr Olson szociológust, aki megjegyzi: 2002-ben Putyinnak az ország állapotáról szóló beszédében a leggyakrabban használt szó a "reform" volt. Néhány évvel később viszont már a "milliárd".

Oroszországban a fő gazdasági tevékenység a milliárdok felosztása lett - folytatja éles kritikáját az Economist. Ennek nyomán - felmérések szerint - a legtöbb fiatal is állami állásra vágyik - az elmúlt tíz évben 66 százalékkal növekedett is a hivatalnoki réteg, amelyet immár a GDP húsz százalékából tartanak el a korábbi 15 százalék helyett.

Az Economist megemlíti az ősszel történt megrázó tömeggyilkosságot a déli Kuscsevszakaja városban, ahol egy jómódú gazdát és vendégeit, köztük gyerekeket végeztek ki a támadók. Mindezt a helyi tanács egyik maffiózó képviselőjének emberei követték el, akinek cégei éveken át állami támogatásokat kaptak, és aki ügyvédjeként használta a helyi ügyészség biztonsági főnökét.

Az itt történtek nem csak a kegyetlenség, hanem állam meggyengülése miatt is elborzasztották az embereket - jegyzi meg a gazdasági magazin. A lakosok csak akkor mertek panaszkodni, amikor Moszkvából érkezett egy kormányilletékes.

Az Economist szerint, amíg magas volt az olajár, a korrupció nem okozott akkora gondokat, mint most, a gazdasági válság után, amit Oroszország nagyon megérzett. Ráadásul a Szovjetunió több infrastrukturális beruházást hajtott végre, mint a modern orosz állam.

A szovjet periódus végén a GDP 31 százalékát fordították útépítésre és iparosításra, manapság csak 21 százalékot. "Az életszínvonal emelkedését az infrastruktúra fejlesztésének visszafogásával érték el. Úgy élünk, hogy felfaljuk a jövőnket" - mondta Vlagyiszlav Inozemcev közgazdász a magazinnak.

Putyin azzal tartja fenn népszerűségét a nyugdíjasok körében, hogy negyven százalékkal növelte az állami kiadásokat és ezeket a vállalkozásokra kivetett további adókból finanszírozza.

Miközben az úgynevezett többi BRIC országba, Brazíliába, Indiába és Kínába áramlik a tőke, addig Oroszországból az idén 21 milliárd dollár menekült el. Egy üzletember megjegyezte: "nem az a baj, hogy diktatórikus a vezetés, hanem az, hogy nem fair, nem hatékony, és hogy korrupt". Mindez olyan helyeztet idézett elő, mint a Szovjetunió bukását megelőző jellemző stagnálás - jegyzi meg az Economist.