Raul Castro kubai elnök - a Fideltől a kormányzást átvevő testvér még tavasszal beszélt arról egy tévébeszédben, hogy egymillió kubai dolgozót bocsátanának el. Konkrét terveket azonban akkor még nem említett.

Most azonban a hatóságok közölték, hogy megkezdődik 500 ezer ember azonnali elbocsátása, ami azt jelenti, hogy az ötmilliós szigeten jövő áprilisra az állami dolgozók 10 százalékának már magát kell eltartania.

A dolgozókat és elemzőket is meglepte a gyors bejelentés és megkérdőjelezték, hogy a már most létező, de parányi magánszektor miként tudja majd felszívni a munkavállalók ilyen hatalmas tömegét.

A hírt hivatalosan a Kubában engedélyezett egyetlen szakszervezet jelentette be. Tervek szerint az állam ezentúl csak a kulcsfontosságú ágazatokban, így a mezőgazdaságban, az építőiparban, az iparban, a rendfenntartásban és az oktatásban alkalmaz állami dolgozókat.

A kubai médiában széles körben ismertetett döntés szerint az állam "növeli a magánszektorban a munkalehetőségeket és több kubai lehet egyéni vállalkozó. A dolgozók szövetkezeteket hozhatnak létre, állami földet, termelőegységeket és infrastruktúrát bérelhetnek.

Arról azonban nem sok szó esett, hogy pontosan hogyan is lehet majd megvalósítani az elképzelést egy olyan társadalomban, amely évtizedeken át ahhoz szokott, hogy az állam biztosította a foglalkoztatást.

Castro már régóta panaszkodott arra, hogy a kubaiak túl sokat várnak a kormánytól. Az állami szakszervezet, a Kubai Dolgozók Szövetsége pedig nem éppen érdekképviseletre jellemző módon a párt irányvonalát ismételte: "Nem lehet fenntartani az üzemeket, termelőegységeket és szolgáltatásokat az eltúlzott bérköltségek és a gazdaságunknak ártó veszteségek mellett.

Ez nem hatékony, rossz szokásokat alakít ki és eltorzítja a dolgozók viselkedését" - szólt a közlemény. Tudósítók szerint a tömeges elbocsátások már a bejelentés előtt megkezdődtek.