Goldfinger Ernő már huszonhárom éves korában, 1925-ben elkerült Budapestről, hogy a párizsi Sorbonne urbanisztikai tanszékén szerezzen diplomát. 1934-től Londonban élt és dolgozott, de szülőhazáját sohasem felejtette el, élete végén fiatal magyar építészek számára alapított posztgraduális ösztöndíjat.

Õ tervezte London első toronyházait. 1967-ben esztétikailag és technikai megoldásait illetően a brit Építész Szövetség aranyérmére érdemesnek találták Balfron Tower nevű toronyépületét, bár felmerült a kérdés: kellemes-e az élet egy felhőkarcoló méretű lakóházban.

A kételkedők megnyugtatása végett Goldfinger Ernő a feleségével beköltözött az épület 27-ik emeletére. De két hónap elteltével ki is költöztek. Nem bírták elviselni, hogy folyton elromlik a lift.

Goldfinger Ernő nevét nem csak a modern épülettervei tették híressé. London hatalmas ősparkja, a Hampstead Heath mentén, az 1930-as években Bauhaus stílusú, kocka alakú villát építtetett önmagának, és ez, a szomszédai megítélése szerint, nem illett a környezetbe.

Az egyik szomszéd, Ian Fleming krimi-író, az önkormányzatnál tiltakozott az építkezés ellen. Nem járt sikerrel, a villa felépült, ma védett építészeti műemlék és múzeum, amelyben Goldfinger Ernő képzőművészeti gyűjteménye tekinthető meg.

Ian Fleming azonban bosszút állt: leghíresebb James Bond kémregényeinek egyikében a gonosz főhőst Goldfingernek nevezte el. A magyarszármazású műépítész emlékét azonban a londoni épületei őrzik meg, továbbá az általa alapított tanulmányi ösztöndíj, amit idén Csepely-Knorr Luca, a Corvinus Egyetem PhD-hallgatója nyert el.

Tájépítészettel és parképítéssel foglalkozik, a budapesti Kossuth tér újjétervezésében is részt vett. A Goldfinger-ösztöndíj segítségével kutatómunkát végez majd a manchesteri Metropolitan Egyetemen, azt deríti ki, hogyan hatott a múlt század elején a neves magyar várostervezőre, Rerrich Bélára, az angol Thomas Mawson, akivel 1907-ben együtt terveztek parkokat.