A Földön a csapadékmennyiség nem változott, de az eloszlása egyre szélsőségesebb – mutatott rá Bozó László. Azokon a területeken, amelyek jelenleg is vízzel ellátottabbak, növekedni fog a csapadék mennyisége, ahol pedig most is szárazabb területek találhatók, ott várhatóan csökkenni is fog.

Bozó László hozzátette: amíg a mediterrán térségben egyre kevesebb a csapadék, addig Észak-Európában egyre több, a két régió között fekvő Kárpát-medencében nem változott a csapadék mennyisége, az eloszlása azonban igen. Azonos mennyiségű csapadék hullik, de kevesebb alkalommal, magyarán egyszerre több. Így fel kell arra is készülni, hogy mondjuk április-május-június jelentős csapadékkal, bel- és árvízzel fog társulni, míg ugyanennek az évnek a július végi, augusztus-szeptemberi időszakában már a másik véglet, a vízhiány, az aszályosodás lesz a jellemző.

A Kárpát-medence időjárását alapvetően a mérsékelt övi ciklonok határozzák meg, ezek mind gyakoribb északabbra húzódásával Magyarországot sokszor az időjárási frontoknak csak a déli ága éri el, amely csak viharos északi szelet hoz magával, csapadékot csak keveset vagy egyáltalán nem. Egy másik jelenség, az úgynevezett medikán is hatással lehet a Kárpát-medence csapadékviszonyaira, ez viszont felhőszakadásokat okoz – tette hozzá a meteorológus.

A medikán a mediterrán és a hurrikán szavakat összetételéből adódik, és arra a jelenségre utal, hogy már a Földközi-tenger térségében is időnként adottak ahhoz a fizikai feltételek, hogy ha erősségében a hurrikánnal nem is összevethető, de ahhoz mindenképp hasonló jelenség legyen megfigyelhető. A szakember megjegyezte, a hurrikánok a meleg tengerfelszínről nyerik a vízutánpótlásukat, illetve termikus energiájukat, amitől olyan pusztító örvényléssé képesek alakulni. A Földközi-tenger melegedésével ez a feltétel pedig egyre inkább adott. Hozzátette: a medikánok jelentős csapadékot szállíthatnak a kontinens középső részeire, és akár a Duna, akár a Tisza vízgyűjtőin áradásokat okozva.

Az árvizek mellett egyre gyakoribb jelenség lehet az aszály. A sérülékenyebb területek talajtakarója folyamatosan veszít nedvességtartalmából, és sivatagossá válik. Ez a veszély Magyarországon leginkább a Duna-Tisza-közi Homokhátságot érinti, ahol a talajvízszint folyamatos süllyedése mellett a negatív talajtani és ökológiai változások is megfigyelhetők – hívta fel a figyelmet Bozó László.