A nyelvi udvariasságba beletartozik minden olyan nyelvi jelenség, amelynek a segítségével kapcsolatokat építünk és fenntartunk, így a humor, vagy a szarkazmus is. Ez a kifejezés válik fontossá a kultúraközi kommunikációban is, hogy ezek a nyelvi jelenségek hogyan működnek, amikor a nyelvhasználó eltérő kulturális háttérből érkeznek. Ezekben az esetekben a félreértések száma megnő, és különösen érdekes, hogy az emberek ilyenkor hogyan tudják tisztázni ezeket.

"A félreértések általában nem nyíltak, nem azonnal kérdezünk rá. Általában hosszú távú, az elején csak rossz érzésünk van, és el kell telnie valamennyi időnek, hogy rájöjjünk félreértés történt. A kultúraközi kommunikáció segít meghatározni azt az okot, amely tulajdonképpen a félreértéshez vezetett" - mondta az InfoRádióban Kádár Zoltán Dániel, az MTA Nyelvtudományi Intézet elméleti nyelvészeti osztály tudományos tanácsadója.

Minden nyelvhez tartozik egy gondolkodásmód, egy kommunikáció, amelyet szintén el lehet és kell sajátítani. A szakértő példaként a kérést említette, amely minden nyelvben másként hangzik, Japánban jóval indirektebb, mint a magyar nyelvben, de ez mindig a szövegkörnyezettől is függ.

"De ha ugyanabba a szövegkörnyezetbe behelyezünk más kultúrákból származó nyelvhasználókat, akkor más és máshogy fogják ezt a kérést megtenni. A nyelvi kód mellett van egy kulturális kód is. Magunkon is észrevehetjük, hogy ha más nyelvet beszélünk, sokszor a viselkedésünk is megváltozik. Például ha japánul beszélek, hajlamos vagyok kisebb meghajlásokkal telefonálni, mert az adott nyelv ezzel a testbeszédkóddal jár" - mondta Kádár Zoltán Dániel.