Magyarország területén igen kevés régészeti nyom maradt, így eddig csak találgatni lehetett, érintkeztek-e a vadászó, gyűjtögető őslakosok a később bevándorló földművesekkel – mondta Szécsényi-Nagy Anna. Az archeogenetikus hozzátette, a régészeti genetika új eszközeivel fel lehet tárni a jégkori vadászok és az első európai földművesek kapcsolatait. Az erről szóló tanulmány az újkőkor népessége előtti, illetve az újkőkort megélt, vadászó, gyűjtögető közösségek és az első földművesek kapcsolatrendszerével foglalkozott.

„Arra világítottunk rá, hogy a vadászó, gyűjtögető közösségek régiónként különböztek. Olyan alaplakosságot alkottak Európában, amely három vizsgált területen elkülöníthetőek. Keveredni kezdtek a beérkező földművesekkel. Ennek sebessége Spanyolországban volt a leggyorsabb. Magyarországon is megkezdődött, de csak kis mértékben.”

A minták szerint a Kárpát-medencébe érkezett földművesek a bevándorlásuk után nem sokkal kapcsolatot létesítettek a helyi vadászó-gyűjtögető közösségekkel. Az Alföldön élő földművesek gyorsabban keveredtek az őslakosokkal, mint a dunántúliak, ennek a kapcsolatnak a legtöbb genetikai nyoma Magyarország északkeleti területein jelentkezett.

Az interakció a két népesség között kölcsönös volt, és valószínűleg mindkét nemet érintette. Tiszaszőlős-Domaháza lelőhelyről előkerült két olyan emberi maradvány, amely a vadászó-gyűjtögető populációhoz köthető, de kisebb mértékben földművesektől eredő géneket is hordoz. Az újkőkor végére és a rézkorra az Alföld és a Dunántúl népességének genetikai különbségei kiegyenlítődtek, egységesedett a vizsgált terület genetikai képe - olvasható az MTA oldalán a tanulmányról szóló beszámolóban.

A Kárpát-medence népességére felállított modell alapján az látszik, hogy igen dinamikus volt a vizsgált közel háromezer éves időszak a népességek kapcsolatait tekintve, annak ellenére, hogy komolyabb bevándorlást a rézkor vége előtt nem tapasztaltunk – mondta Szécsényi-Nagy Anna.

„Ma a Kárpát-medencében Kr. e. 6000–3000 között élt emberek genetikai történetét ismerjük legpontosabban az őskorból.”

A kutató kiemelte, a tanulmány példaként szolgálhat további, hasonlóan részletes adatsorok felállítására más területeken, hogy részleteiben is megismerhető legyen Európa őskori embereinek íratlan története.