Az első európai léptékű térkép védelmi szempontból mutatja meg a vízgyűjtők prioritási sorrendjét – mondta el Lengyel Szabolcs ökológus.

„Azt, hogy mely területeken vannak kipusztulással fenyegetett fajok, illetve más, természetvédelmi szempontból fontos fajok, például kis elterjedésű vagy bennszülött fajok.”

Magyarországon itt kritikus a helyzet: az Ipoly vízgyűjtő-területe, Kelet-Magyarországon a Hortobágy-Berettyó, illetve az Érmellék, magas prioritású hely még a Fekete-Kőrös, ahol néhány éve új márnafajt fedeztek fel – mondta el a magyar kutatócsoport vezetője. Lengyel Szabolcs hozzátette, a Dunántúlon a Lajta-Répce vidéke, az Ikva folyó, valamint az Északi-középhegység déli lejtőin lefutó patakok is szennyezettek.

„Bár az utóbbi évtizedekben jelentős javulás történt, a folyók állapotában is, de még mindig vannak problémák: sok helyen még fennállnak a szennyező források. A folyamatosan zajló mederátalakítások, amelyek bizonyos szempontból nagyon fontosak, sokszor ár- vagy belvízvédelmi beavatkozások, de sokszor úgy kivitelezik, hogy kevéssé vannak tekintettel a vízi élővilág sorsára.”

A kutatók most az alaptérkép felhasználásával megvizsgálják, hol áll rendelkezésre megfelelő szintű védettség, és hol szükséges beavatkozni – jelezte az ökológus.