A klímaváltozás hatásai az elmúlt 50 évben különbözőképpen mutatkoztak meg az egyes területeken: míg egyes régiókban 1960-hoz képest 2010-re átlagosan 65 nappal korábbra tolódott az áradások tetőzése, máshol 45 nappal később jelentkezett - közölte a Bécsi Műszaki Egyetem kutatója, Günter Blöschl vezette szakértői csoport.

A Science című lapban bemutatott tanulmány középpontjában nem az áradásoknak vagy árvizeknek a gyakorisága vagy mértéke állt, hanem az időpontjuk. Ehhez a kutatók hatalmas adatmennyiséget használtak: 38 európai ország 4262 vízmérőállomásának 1960 és 2010 között mért adatait elemezték. A kutatók minden állomásnál meghatározták a legmagasabb vízállás és a legnagyobb vízmennyiség időpontját.

A magas vízállás lehetséges okaiként a kutatók megvizsgálták a hegyekben tapasztalt hóolvadást, a csapadék eloszlását és a talajnedvesség maximumát. A környezet kihasználtsága vagy az intenzívebb mezőgazdasági tevékenység a víz tetőzésének időpontjában csak kis szerepet játszott.

A legmagasabb vízállás ideje főként olyan régiókban tolódott korábbra, ahol a folyók sok olvadékvizet szállítottak. A melegebb klíma hatására a hóolvadás korábban kezdődik például Skandináviában, az Alpokban és Kelet-Európában.

Az Atlanti-óceán partvidékén, Portugáliától Belgiumig és Nagy-Britannia dél-nyugati részéig az éves áradás manapság szintén jóval korábban kezdődik, mint 1960-ban. A kutatók itt a jelenség okát a talaj nedvességének változásában sejtik: a talajban lévő vízmennyiség az évek során mindig korábban éri el a maximumot. Ez pedig kedvez az árvizeknek és a magas vízállásnak.

Észak-Németországban és az Északi-tenger körüli területeken mintegy két héttel később érik el a folyók a legmagasabb vízszintjüket, mint 50 évvel ezelőtt. Ezt Blöschl és kollégái a kései téli viharokra vezetik vissza, melyek az Egyenlítő és az Északi-sark közti légnyomáscsökkenés következményei. Ezért a változásért szintén a klímaváltozás felelős.

A Föld felmelegedése áll annak hátterében is, hogy változóban van azoknak a viharoknak a vonulási útvonala, amelyek a földközi-tengeri térség északi részébe szállítanak csapadékot. Ez a kutatók szerint ahhoz vezet, hogy az Adria keleti partján és Spanyolország délkeleti részén később érik el a folyók a legmagasabb vízállásukat, mint 1960-ban.

A kutatás eredményei szerint az áradások kockázata a 21. század végére a jelenlegi 20-szorosára emelkedhet.