A bitek és bájtok tárolására egy rézfelületen elhelyezett klóratomrács lyukai szolgálnak. Richard Feynmann (1918-1988) amerikai fizikus, a terület egyik nagy látnoka tiszteletére a kutató híres, 1959-es beszédének egy részét egy 100 nanométeres (milliméter milliomodrésze) mezőre írták. A Feynman beszédében csaknem hatvan éve bemutatott ötletek nagy része a nanotechnológiai fejlesztések alapjául szolgáltak.

A Nature Nanotechnology című szaklapban mutatták be munkájukat a tudósok. A klóratomok azon tulajdonságát használták ki, hogy egy lapos rézfelületen önállóan rendeződnek kétdimenziójú ráccsá. Ehhez jóval kevesebb klóratomra van szükség, mint amennyi a teljes lefedéshez kellene - ezáltal az atomok lyukakat, úgynevezett vakanciákat hoznak létre.

Az adatok tárolásához a tudósoknak mozgatniuk kell az atomokat, ezt raszter-alagútmikroszkóppal végzik.

Jelenleg egy 64 bites blokk megírása két percig, leolvasása egy percig tart, ráadásul az eljárás csak mínusz 196 Celsius-fokon működik. "Az adatok mindennapi atomi skálán tárolása még nagyon távoli. Ezzel a sikerrel azonban mindenesetre egy nagy lépéssel közelebb kerültünk" - fogalmazott Otte.