Milyen tanulságok vonhatók le a kocka 35 éves történetéből?

A legelső egy nagyon általános tanulság, hogy érdemes csinálni valamit. Mert azt sosem lehet tudni, hogy mi lesz belőle. És jól kell megcsinálni, mindazzal a képességgel, erővel, energiával, igénnyel, ami telik tőlünk. Ami utána következik, tulajdonképpen már nem tőlünk függ. Amikor egy alkotás megszületik, önálló életre, önálló útra indul. Ez nagyon hasonló ahhoz, amikor a családban egy gyerek megszületik, eleinte gondozásra szorul. De miután már fölnőtt, tulajdonképpen a saját életét éli, nem is jó, hogyha már ilyenkor egy szülő ebbe nagyon bele akar szólni. 

Tehát úgy gondolja, hogy a kocka ma már felnőtt, és ebbe önnek nem kell beleszólnia? 

A kocka már régen felnőtt. A gyermekéveit a hetvenes évek végén élte, itt Magyarországon, amikor piacra került. Nem könnyen, hiszen nagyon hiányzott az a gazdasági struktúra, ami egy ilyen típusú terméket segíteni tud. Sikerült egy ipari szövetkezet találni, amelynek a vezetésében volt annyi vállalkozó szellem, hogy mint tárgyat létrehozták. Egy ilyen típusú tárgynál, mint a kocka, nagyon fontos, hogy jól gyártható és olcsó dolog legyen. Ez valósult meg a hetvenes évek végére. A világba kerülése azért sokkal döcögősebb és nehezebb dolog volt, ebben sokat segített a tudományhoz köthető informális kapcsolatrendszer. A kockának ugyanis nagyon szoros a kapcsolata a matematikával, és azon belül a matematikának egyik ágával, a csoportelmélettel. Éppen most kaptam, egy felkérést, hogy írjak egy előszót egy készülő csoportelméletről szóló, bemutató és magyarázó könyvhöz, ahol bizonyos matematikai fogalmakat a kocka segítségével illusztrálja a szerző. Érdekes dolog, hogy harmincöt év után is még egy ilyen eleven és élő, az egyetemi oktatásba bekerülő tárgy a kocka. 

A pártállami rendszer nehézkessége, vagy a kocka újszerűsége volt a gyakorlati megvalósulás nagyobb akadálya? 

A legtöbb nehézséget az okozta, hogy a kocka nagyon rendhagyó a maga műfajában. Egy olyan piaci szektornak, a mechanikus fejtörő játékok kategóriájának a része, amely nagyon kis volumen. Egy másik kérdés a kockának a természete, a kocka ugyanis fejtörő. Az egyik nagy probléma az volt a kereskedők oldaláról, hogy nagyon nehéz a megoldása. Azt mondták, hogy ez olyan nehéz, hogy a kutyát sem fogja érdekelni. Az embereknek nincs szükségük arra, hogy olyan feladatok állítsák őket, amit nem tudnak teljesíteni. Az emberek azt szeretik, hogyha könnyű feladatot kapnak, akkor azt simán megoldják, és elégedettek lehetnek magukkal. A kocka ráadásul a helyes megoldáskor nem csilingel, tehát több szempontból nem illett bele a kereskedői ideálba. 

Bekerült viszont az Oxfordi Értelmező Szótárba, ahol külön szócikként szerepel a Rubik-kocka. Továbbra is úgy gondolja, hogy akkor magával a kockával már nincs dolga, hiszen ez már egy felnőtt és bejáratott termék?

Visszanyúlva a gyerek-család viszonyhoz, az, hogy a gyerekeink a saját életüket élik, ez nem azt jelenti, hogy ki vannak tagadva. Ez jó esetben továbbra is egy nagyon szoros kapcsolatot feltételez, tehát mindent tudunk róluk, mi történik velük, az ember figyelemmel kíséri a gyerekei sorsát. Így kísérem én is figyelemmel a gyerekeim sorsát, a tárgyaim sorsát is, amelyek ezalatt a harmincöt év alatt megszülettek. 

Hány játékot tervezett összesen? A Rubik Stúdióban körülnézve az látható, hogy csak a kockának van 64 válfaja itt a falon. 

Nem tudom pontosan, nem tartom számon. Olyan harminc és ötven között vannak a játékok, amelyek kikerültek a kezem alól. Ezeknek egy része a kockának bizonyos változatai, de sok minden más is született. Részben olyan játékok piacra kerültek, amiknek a gondolata még a kockát megelőzően született. Elég hosszú ideig, már a kocka előtt is foglalkoztam hasonló dolgokkal, mert érdekelt ez a terület. Nem mint játékok, hanem mint térbeli formák, szerkezetek, konstrukciók. És ha már ilyen van, azokkal jó esetben lehet játszani, mint ahogy mindennel lehet játszani alapvetően, és a játék az életünknek egy elég fundamentális része. Nemcsak a gyermekkorban, ahol a játék a világ megismerésének a legfontosabb eszköze, hanem később is, amikor a játék egyfajta rekreációs tevékenység és egyfajta karbantartó tevékenység a számunkra, amikor a nagyon bonyolult világból egy olyan világba lépünk átmenetileg, aminek a szabályai sokkal áttekinthetőbbek, és amin belül sokkal egyértelműbben el tudunk igazodni és jó esetben sikert elérni.  

Önnek, mint a XX. század egy alapjátéka feltalálójának, mi a véleménye arról, hogy eleget játszunk mi?

Azt hiszem, hogy nem eleget. A játék egy nagyon fontos eleme az ember életének, és játszani tudni, én azt hiszem, az az egészséges emberi léleknek egy tünete, hogy jól érezzük magunkat játék közben, felszabadultnak érezzük magunkat, új energiákhoz jutunk a játékon keresztül, hát arról már nem beszélve, hogy tapasztalatokhoz is, élményekhez is, és olyan típusú játékoknál, ahol többen vesznek részt a játékban, hát emberi kapcsolatokhoz is. A játékhoz nagyon fontos a szabadidő. Akinek nincs szabadideje és aki több állást vállalva, emellett a háztartásra is figyelve él, annak nincs ideje sajnos a játékra. Tehát ilyen értelemben a játék annak a jele is már, hogy eljutottunk egy bizonyos életszínvonalra, és élvezhetjük az életet. 

Én roppantul tisztelem az emberi gondolatot, a képességünket, hogy a világot megértjük, illetve meg próbáljuk érteni, és ebben a megértésben azért már eljutottunk elég messzire. Tisztelem az embernek azt a képességét, hogy el tud képzelni dolgokat, olyasmiket, amit akár nem lát, tehát gondolati konstrukciókat létre tud hozni. A kockának különben egy érdekes tulajdonsága, hogy a megoldásához pont erre van szükség, hiszen akkor, amikor egy térbeli tárgyat, annak az állapotát, helyzetét meg akarjuk érteni, ezt csak a fejünkben fölépítve tud létrejönni, hiszen látni sosem látjuk. Mit látunk? A kocka hat oldalából mindig csak hármat. Az, hogy mi van azokon az oldalakon, amiket nem látunk, azt csak az emlékezetünkből vehetjük elő. Elfordíthatjuk, megnézhetjük, hogy mi van ott, de akkor eltűnik az, amit az előbb láttunk. Tehát az egész csak a fejünkben létezik. És ezzel a fejünkben létező feladattal kell végül is megbirkózzunk, és az élményt az nyújtja, hogy a valóságos tárgy viszont ezt a fejünkben létrehozott végeredményt produkálja.

Minden gyerek automatikusan kreatív szellemmel születik, vagy csak a kiválasztottak sajátja tulajdonképpen a kreativitás?
Nem hiszek ilyen kiválasztottságban. Az öröklésben és az egész genetikai kódban csodálatos, hogy mennyi mindent kapunk, és egyben csodálatos az is, hogy ennek milyen sok változata van. Tehát ha így nézzük, minden újszülött más, nincs két azonos ember, még az egypetéjű ikrek sem azonosak ilyen értelemben. Én abban hiszek, hogy mindannyiunkban bennünk van a kreativitás, és nagyon sok egyéb képesség. Nyilvánvaló, ezeknek a mértéke különböző. A környezet, a világ, miközben fölnövünk, ezeknek a bennünk rejlő potenciális képességeknek, lehetőségeknek a kifejlődését vagy segíteni tudja, vagy gátolni. Tehát vagy elfojtja ezt a lehetőséget, vagy pedig éppen segíti azt, hogy kibontakozzon. A jó iskola az nem csodát tesz, semmi mást nem tesz, minthogy segít abban, hogy mindenki olyan legyen, amilyen tud lenni. Senkit nem lehet tehetségesre nevelni, tehát nem lehet tehetséget egy injekcióval belénk plántálni. Viszont a bennünk rejlő különböző tehetséget igenis lehet támogatni és segíteni kifejlődni. Tulajdonképpen az iskolának a legdöntőbb feladatát én abban látom, és azt hiszem, hogy talán ebben a legkevésbé eredményes, hogy segítsen megtalálni önmagunkat. Tulajdonképpen sokszor saját magunk nem vagyunk tisztában a saját képességeinkkel. A gyerekek valójában nem tudják, hogy mit is akarnak vagy mit akarjanak. Azt hiszem nem helyes, ha az életútról szóló döntéseket az befolyásolja, hogy melyik pálya ígér nagyobb társadalmi elismertséget, azaz nagyobb fizetést.

Az Ön édesapja repülőgép-tervező volt, az édesanyja pedig költő. Milyen volt egy ilyen családban felnőni? Az ember azt hinné, hogy ennél távolabb két hivatás nem lehet egymástól.
Igenis, meg nem is. Mondhatnánk azt, hogy ugye egy férfi és egy nő az elég távol van egymástól, és mégis ebből jön létre az élet. A humán és a reál ugyancsak nagyon távol van egymástól, de jó esetben ez tud találkozni. Hát itt is ez történt. A humán és a reál akkor igazán az, hogyha a léte nem egyszerűen a másiknak a megtagadása, hanem olyan pozitív tartalmakat hordoz, mely pozitív tartalmak végül is valahol találkoznak, meg szerintem a legvégén ezek közösek. Apám kiváló mérnökember volt. Ami számomra legdöntőbb és meghatározóbb lehetett, hogy módom volt egy olyan ember mellett élni, sok mindent együtt csinálni, akinek rendkívül szoros kapcsolata volt a valósággal. Õ a reálnak az a típusa volt, tehát a mérnökembernek, aki nem a teóriák papíron való spekuláció embere, hanem a műhely embere. Tehát az, aki megfogja a szerszámot, létrehozza mindazt, amit létre kell hozni, tudja, hogy ezt hogy kell, és ha nem is ő csinálja éppen, akkor éppen, mert tudja, hogy miről van szó, megfelelően tudja irányítani és ellenőrizni, illetve tervezőként olyasmit hoz létre, amit tényleg aztán meg lehet csinálni, és alkalmas arra, amire készül.

Tartja még magát az a megítélés rólunk magyarokról, akár az ön példája alapján, hogy itt a szürkeállomány az ország mérete ellenére nagy arányban van jelen? Vagy ezt sikerült megdönteni a ballépések miatt?
Azokban a körökben, ahol a magyar szellemi élet, a magyar oktatás múltja és produktumai, például a magyar származású Nobel-díjasok ismertek és elismertek, van egyfajta pozitív vélemény ilyen vonatkozásban rólunk.

Ebben Önnek is komoly szerepe van, pontosan ezért is választották meg a kreativitás és innováció európai évének nagykövetévé, hogy éljen ezzel az ön által már korábban megteremtett lehetőséggel.
Én biztos vagyok abban, hogy Puskás kreatív játéka után a Rubik-játék, mint fogalom, ugyancsak pozitív tartalmat hordoz. Mert ugye híresnek sokféleképpen lehet lenni, nagyon sok minden tehet híressé akár egy országot, egy embert, egy cselekedetet.

A Rubik-kocka megítélése egész Magyarországra tudott jó fényt vetni?
A kockának köszönhetően a világban nagyon sok ember, aki korábban azt sem tudta, hogy Magyarország létezik, most már azt is tudja, hogy hol van, és egy pozitív jelentést kapcsol hozzá.