A szakember kiemelte: egyre inkább jellemző a fejlett országok tudománytámogatási rendszerére, hogy a minél előbbi megtérülést szem előtt tartva fektetnek be a tudásiparba.

Ez eltolja a tudástermelés folyamatát a gyorsan megtérülő alkalmazott kutatások felé, a profitot termelő felhasználás irányába; így egyre kevesebb támogatás jut az alapkutatásoknak, amelyek húsz-ötven éves távlatban képesek biztosítani az új tudást, amelynek következtében az unokáink tudnának sokkal biztonságosabb és egészségesebb világban élni - hangsúlyozta Gulyás Balázs.

Az akadémikus kérdésre válaszolva elmondta: ez a tendencia igaz a Karolinska Intézetre is, az elmúlt években ott is arra ösztönzik a kutatókat, hogy minél több kapcsolatot létesítsenek például a nagy gyógyszergyárakkal, hogy ezeknek a jól fizető vállalatoknak adják el a tudást.

Ez számomra megdöbbentő dolog, elvárják tőlünk, hogy a fejlesztésekben, a gyakorlati alkalmazásokban is részt vegyünk. Ezzel az egyetem jól jár, de károsodik az az alapkutatás, amely esetleg csak ötven év múlva hoz hasznot, mégis, enélkül nem tudnánk előre lépni - fogalmazott a kutató.

A professzor szerint Magyarországnak a tudásipar fejlesztésére kell koncentrálnia. Példaként említette, hogy bár Finnország annak idején mély válságba került a szovjet piac elvesztése miatt, mégis 15 százalékkal növelte a kutatásra, oktatásra fordított összegeket.

Ha Magyarország követné a példát, 10-15 év múlva a tudásipar az egész országot magával húzhatná - vélekedett a kutató.