A 4.500 év alatt rengeteg nép harcolt a terület birtoklásáért, az amerikaiak előtt már a perzsák, a görögök, a rómaiak, az oszmán törökök és a britek is sok életet áldoztak ezért a gazdag földért.

Mezopotámia, majd Irak lakói a perzsa hódítás és a huszadik század között szinte soha nem voltak a maguk urai, és nem tudni, mikor lehetnek ismét azok.

Következzen a Tigris és az Eufrátesz folyók mentén fekvő terület birtoklásáról döntő legfontosabb hadjáratok és csaták tízes listája:

10. Csata Lagas és Umma között (i. e. 2525)

Időszámításunk előtt 3.000 körül a sumérok alakították ki Mezopotámia első civilizációját. A sumérok társadalma városállamokba szerveződött, amelyek szinte folyamatosan harcoltak egymással. Ezek közül kettő, Lagas és Umma nem egészen 30 kilométerre feküdt egymástól, és nemzedékeken át küzdöttek egy termékeny terület birtoklásáért.

Időszámításunk előtt 2525-ben Lagas királya, Eannatum legyőzte a szomszéd várost, a falanxba rendezett nehézgyalogság és a harci szekerek alkalmazásának köszönhetően.

Mindezt a Keselyű-sztélének köszönhetően tudjuk, amelynek nevét az ellenséges tetemekbe vájó keselyűkről kapta.

9. Nagy Sarukkin hadjáratai (i. e. 2300 körül)

Akkád királya, Nagy Sarukkin talán a történelem első birodalomépítője. A legenda szerint egy vízen lebegő kosárban találták meg, egy kertész nevelte fel, majd később a sumér város, Kis királyának pohárnoka lett. Később letaszította a trónról Uruk királyát, akit járomba fogott és Nippur városának kapujához hajtott a különös fogattal.

Sarukkin összesen 34 sumér várost támadott meg, a legyőzött települések falait leromboltatta, vezetőit börtönbe vetette, majd - krónikásai szerint - "megmosta fegyvereit a tengerben", vagyis a Perzsa-öbölig jutott, létrehozva az Akkád Birodalmat.

8. I. Szalmanasszar asszír király győzelme (i. e. 1236 körül)

Asszíria a Tigris felső folyása mentén alakult ki, gyengébb volt a térség többi államánál, hosszú ideig Mitanni uralma alatt állt, függetlenségét a közép-asszír korban érte el. Uralkodásának második részében Szalmanasszar király megtámadta a lázadó, Örményország déli részén lévő Urartut.

A lázadók fővezére, Shattuara a hettiták segítségével elzárta a hegyi hágókat és vízforrásokat. A szomjazó asszírok azonban áttörték a védelmet, és uralmuk alá hajtották a Mitanni királyságot.

Egyes források szerint ezután Szalmanasszar 14.400 embert vakíttatott meg, leromboltatott 9 megerősített templomot és 180 hettita várost. Nem meglepő, hogy az asszírok nem voltak valami népszerű hódítók.7. A gaugamelai csata (i. e. 331.)

Időszámításunk előtt 334-ben III. (Nagy) Sándor makedón uralkodó 7 ezer lovasával és 30 ezer gyalogosával átkelt az Európát és Ázsiát elválasztó Hellészpontoszon, a mai Dardanellákon.

A hadjárat során az isszoszi csatában legyőzte III. Dareiosz perzsa királyt, aki a gaugamelai síkságra vonult vissza, a mai Irbil közelébe. Itt újra összegyűjtötte és masszív vonalba rendezte seregét, a harci szekereket és elefántokat is beleértve.

A makedón hadsereg - amely Egyiptom meghódítása után vonult fel - igyekezett elűzni a perzsa sereget a védekezésre előkészített terepről, amire a perzsa lovasság ellentámadással válaszolt, réseket nyitva a saját vonalain.

Ekkor Nagy Sándor ezekbe nyomult saját lovasságával. Közben a perzsa harci szekerek támadásba lendültek, amely elől a makedónok visszahúzódtak és lövedékzáport zúdítottak a vezetőkre.

Nagy Sándor elitlovassága közben megfordult és hátulról támadott, megfutamítva a perzsa királyt, és megsemmisítve seregét. Nagy Sándor a hadjárat végén felszámolta a Perzsa Birodalmat.

6. A Carrhae-i ütközet (i. e. 53.)

A római üzletember és politikus, Marcus Licinius Crassus időszámításunk előtt 55-ben lett Szíria kormányzója, korábban azzal szerzett magának kétes hírnevet, hogy a Spartacus-rabszolgafelkelés leverése után 6 ezer rabszolgát feszíttetett keresztre.

Crassus az első triumvirátus tagja volt, Cnaeus Pompeius és Julius Caesar mellett, és politikai helyzete megerősítése érdekében el akarta hódítani Mezopotámiát a párthusoktól.

Crassus 7 légióval, 44 ezer emberrel kelt át az Eufráteszen; döntő hibát vétett azonban, amikor a folyóvölgyet elhagyva behatolt a nyílt sivatagba. Carrhae mellett a párthusok 10 ezer lovas íjásszal vonultak fel.

Noha a rómaiak elméletileg előnyben voltak, nem volt tapasztalatuk a sivatagi hadviselésben - kinek jutna egyébként eszébe júniusban délben csatázni? Megdöbbentette őket az összetett párthus íjak hatékonyságán, amelyek a légionáriusok páncélján is áthatoltak.

A párthus hadvezér gondoskodott arról is, hogy elegendő nyíl álljon rendelkezésre - ezer teve szállította az utánpótlást. A párthusok körbevették a rómaiakat, és a csatát mészárlássá változtatták, mindössze 10 ezer római élte túl az ütközetet.

A menekülő Crassust elfogták és megölték, a legenda szerint koponyájából a párthus király ivókupát készíttetett. A csata hosszú időre véget vetett a római hódítási törekvéseknek Ázsiában.

5. Csata Qádiszijjánnál (637)

Miután 224-ben megdöntötték a Párthus Birodalmat, Mezopotámiát a perzsa gyökerekkel rendelkező szászánidák vették birtokba.

Évszázadokon keresztül uralkodtak a területen, nyugaton folyamatosan háborúzva a rómaiakkal, majd a bizánciakkal, végül azonban egy olyan nép döntötte meg őket, amelyet korábban senki nem tartott erre képesnek: az arabok. Ez a nép törzsekben élt, meglehetősen szervezetlenül, és katonailag primitívnek számított.

A Mohamed próféta által alapított új vallás, az iszlám azonban egyesítette a törzseket, amelyek terjeszkedésbe fogtak.

A Szászánida Birodalom elleni háború 634-ben kezdődött, a döntő ütközetre 637-ben került sor Qádiszijja mellett, a mai Bagdadtól délre.

Noha a védők hatszoros túlerőben voltak, az arabok győztek, és megölték a szászánidák vezérét, Rusztámot is. Az arabok nem sokkal később bevették a szászánida fővárost, Ktésziphont is, megdöntötték az uralkodót, és az egész régiót az iszlám hitre térítették.4. Bagdad mongol bevétele (1258)

Az arab hódítás után Mezopotámia Irak néven vált ismertté, és egy hatalmas muszlim kalifátus központi területe lett. Az Abbászida-dinasztia Bagdadot tette meg fővárosnak, ennek köszönhetően a város felvirágzott.

Közben messze keleten, a 13. század elején egy mongol vezér egyesítette a helyi törzseket, hatalmas területeket hódított meg, és felvette ismert nevét: Dzsingisz kán.

Egy generációval később a mongolok Hülegü kán vezetésével Délnyugat-Ázsiába is betörtek, 1258-ban megostromolták és elfoglalták Bagdadot. A várost kifosztották, lakói közül mintegy 800 ezret lemészároltak.

Legyilkolták a tudósokat is, koponyájukból piramist emeltek. Nem kerülhette el sorsát a 37., egyben utolsó bagdadi kalifa, al-Musztaszim sem. Irak visszazuhant a törzsi kultúra szintjére, és soha többé nem tett szert világpolitikai jelentőségre.

3. Szulejmán elfoglalja Bagdadot (1534)

Az 1500-as évek elején új iszlám hatalom kezdte meg felemelkedését: az Oszmán Birodalom. Szulejmán apja, I. Szelim 1514-ben a csaldirini csatában megverte a perzsa Szafavida Birodalom seregeit, kikövezve az utat Irak megszerzéséhez.

I. (Nagy) Szulejmán 1520-ban került trónra, és miután Magyarországtól nem kellett tartania, először Ázsia felé fordult, és megindította első nagy hadjáratát a perzsák ellen. 1534-ben bevette Bagdadot, és meghódította Irak nagy részét. A következő majdnem négy évszázadban az oszmánok uralták a területet.

2. Kut al-Amara ostroma (1915)

Az első világháborúban a britek felismerték, hogy meg kell védeniük közel-keleti olajforrásaikat a törökökkel és a németekkel szemben. Kezdetben több könnyű győzelmet arattak, ezért brit és indiai csapataikat Bagdad ellen küldték, noha létszámuk és az utánpótlás mennyisége is elégtelen volt.

1915 novemberében a britek Ktésziphon romjaihoz értek, mintegy 30 kilométerre Bagdadtól. A 18 ezer török katona beásta magát a Tigris folyó két partján, és visszaverte a brit támadásokat, akik ezután Kut al-Amarához vonultak vissza.

A törökök 143 napig ostromolták a várost, a britek végül megadták magukat, 10 ezer katonájuk vonult a kegyetlen török hadifogságba, amelyet a legtöbbjük nem élt túl. Noha a brit hadsereg a következő évben bevette Bagdadot, soha nem felejtette el a Kut al-Amaránál elszenvedett vereséget.

1. Az Iraki Szabadság Hadművelet (2003)

Irak irányítása a második világháború után került ismét az irakiak kezébe. Kérdés persze, mekkora öröme telt ebben az iraki népnek, hiszen diktátor elnöke, Szaddam Huszein előbb Irán, majd - Kuvait megszállását követően - egy nemzetközi koalíció ellen vívott sikertelen háborút.

Uralma azonban csak 2003-ban ért véget, amikor egy újabb koalíció mintegy 300 ezer - főként amerikai és brit - katonája megtámadta Irakot. A cél hivatalosan az iraki rezsim rejtett tömegpusztító fegyvereinek felkutatása és megsemmisítése volt - ezek mind a mai nem kerültek elő, sőt, már nem is keresik azokat.

Az invázió március 20-án kezdődött, Bagdad április 9-én esett el, George Bush amerikai elnök május 1-jén bejelentette a nagyobb hadműveletek végét.

A koalíciós erők nagy része ezután is Irakban maradt, hogy harcoljon a lázadók ellen, akik már sokkal több katonát öltek és sebesítettek meg, mint a reguláris iraki hadsereg a védekezés során. Szaddam Huszein sokáig sikeresen bujkált, végül azonban elfogták, elítélték, és tavaly december végén felakasztották.

Az amerikai katonai veszteségek 4 ezerhez közelítenek, az iraki civilek közül a legszerényebb becslések szerint is mintegy 70 ezren haltak meg, míg mások több százezerre teszik ezt a számot.