A szakember azután nyilatkozott, hogy a Science című tudományos folyóirat publikálta a memphisi St. Jude gyermekkórház kutatócsoportjának tanulmányát, amely szerint az emberre is veszélyes vírustörzs olyan géneket is tartalmaz, amelyek a szokásos, szezonális influenzát okozó, emberek között terjedő vírusokból hiányzik.

Jankovics István egyetértett azzal a feltételezéssel, hogy a génszegmensekben kell keresni a vírus erős fertőzőképességének okát.

A virológus elmondta, hogy a vizsgálatok és kutatások szerint a nagy járványok lefolyása hasonlít egymásra.

Emlékeztetett arra, hogy az 1918-1919-es nagy spanyolnátha járványt is állati fertőzések előzték meg az észak-amerikai pulykafarmokon.

Akkor még nem tudták analizálni a vírust, hiszen az első influenzavírust csak 1933-ban sikerült laboratóriumi körülmények között tenyészteni – mondta Jankovics István.

A spanyolnátha vírusát a modern géntechnológia eszközeivel csaknem egy évszázad elteltével mégis sikerült „életre kelteni”.

Egy virológus csoport olyan emberek tetemét kutatta fel Alaszkában, akik a nagy világjárványban haltak meg. A tüdőmaradványokban a kutatók megtalálták a vírus genetikai anyagát.

A vírus legkisebb szegmentje kísértetiesen hasonlít a madárinfluenza H5N1-es változatára abban a tekintetben, hogy képes áttörni az emberi szervezet elsődleges védelmi vonalát, és meggátolni az interferon-termelést – tette hozzá.

Az interferon feladata, hogy megakadályozza a vírus szaporodását a testben.

Ezt a génszegmensek sorrendje, együttállása okozza – mondta Jankovics István, hozzátéve: a madárinfluenza vírusában még bizonyára vannak olyan szegmentek, amelyek szintén felelősek a vírus különösen romboló hatásáért.