Sorozatban harmadszor nyert olimpiát a női kajaknégyes. Kozák Danuta mindhárom sikernek részese volt, Csipes Tamara másodszor nyert, Bodonyi Dóra és Kárász Anna pedig először.

Kozák Danuta ezzel már összesen hatszoros olimpiai bajnok, Tokióban viszont először állhatott a dobogó tetejére: egyesben a negyedik, párosban a harmadik helyen végzett.

Az FTC versenyzője köszönetet mondott a családjának és azoknak a társaknak, akikkel együtt szerezte meg az eddigi érmeit.

„Biztos, hogy ez egy életre szóló diadal. Sok szenvedés és keserűség árán, de sikerült elérni. Most már tudom, hogy mi hiányzott az előző két döntőben: az a düh, fókuszáltság, amivel most beálltam a rajtgépbe, akkor nem volt meg.”

Arról is beszélt, hogyan segítettek neki a többiek.

„Megöleltek, biztattak, láttam a szemükben a tüzet, hogy mindenki akarja. Eltettem magamban a keserűséget egy dobozba, ezzel majd foglalkozunk később.

Most azzal kellett foglalkozni, hogy itt van a négyes, mindenki akarta a sikert.”

Csipes Tamara szerint egyéni, hogy ki hogyan kezeli a négyesben a helyzetet.

„Én úgy álltam be mindegyik rajtba, hogy 32 éves vagyok, ennél gyorsabb nem leszek, nekem ez a lehetőség, itt vagyok és meg kell csinálnom. Az elmúlt 21 évből merítkeztem. Nekem ez jött ki az egyesben is” – mondta egyesbeli ezüstérmére utalva.

Arra a kérdésre, hogy mit visz haza Tokióból, azt mondta, leginkább önbecsülést.

„Ennek a 21 évnek végül is volt értelme, mert rengeteget tanultam, de teljesen más fejjel sportol az ember felnőttként vagy anyaként. Az nekem lendületet adott a magánéletemben is, hogy képes voltam kihozni magamból, amit szerettem volna. Ezért dolgoztam, és sikerült. Hatalmas visszaigazolás nekem, hogy képes vagyok rá, és így majd képes leszek bármire a sport után is.

Ha megkérdezik majd, hogy mit akarok csinálni, mondhatom, hogy bármit, mert képes vagyok rá”

– fejtette ki a kétszeres aranyérmes, aki hozzátette, a következő időszakban elsősorban édesanya szeretne lenni, a párizsi olimpiára még nem gondol.

Bodonyi Dóra arról beszélt, a páros után csalódott volt, de több ideje maradt átértékelni magában a történteket.

„Úgy jöttem ki, hogy olyan nem lehet, hogy nem mi nyerünk. Azért jöttem, hogy olimpiai bajnok legyek, nem akartam az arany nélkül hazamenni.”

A Bodonyi Dórához hasonlóan első olimpiáján szereplő Kárász Anna azt mondta, hullámzó lelkiállapotban volt az utóbbi időben, hiányzott belőle a düh és a dac, de most tudta, hogy mind a négyen ugyanazt akarják, még ha más is a belső indíttatás és a hangulatunk.

„Az is nagy önbizalmat ad, hogy tudjuk, hogy lehet a másikra számítani, mindegy, mi történt vele az előzőkben. Egymásért is ülünk a hajóban.”

Kiemelte, a döntő nem volt belülről sima, bármennyire is annak tűnt kívülről. „Minden idegszálunkkal koncentráltunk arra, hogy jól sikerüljön a futam, és kemény volt, de szerencsére összeállt. Én most fáradtam el a legjobban.”