Keszthelyi Rita csapatkapitány, a mezőny egyik legjobbja: „Úgy illik, hogy megköszönjük mindenkinek ezt a bronzérmet. Először a szüleimet és a férjemet szeretném majd felhívni, hogy megköszönjem nekik a támogatást. Ez a mérkőzés, ez a bronzérem egy pályafutás koronája. A védekezésünk ma is fantasztikus volt. Azt mondtam a negyedik negyed előtt, hogy ezt a negyedet nyerjük meg. Kivettük a kulcsembereiket. Nálunk az is, aki eddig blokkban nem volt a topon, az is nagyszerű volt. Azt kértem a lányoktól, hogy ha kell, húzzanak engem a kezemnél fogva, ahogyan én húztam őket, s megtették. Van egy könyv, amit nagyon szeretek, a Hős, most beléptünk azon a bizonyos kapun.”

Magyari Alda, a csapat kapusa: „Még nem tudom felfogni, hogy sikerült, tudtam, hogy benne van a csapatban. Mindenki kihozta magából a maximumot. Az utolsó másodpercekben nálam volt a labda, az jutott az eszembe, hogy Laci bácsi (Tóth László edző) azt mondta, hogy akkor leszek jó kapus, ha lövök egy gólt. Gondoltam rálövöm, aztán lesz, ami lesz. De a lényeg, hogy előtte nagyon jól védekeztünk, Keszi (Keszthelyi Rita) beállt mellém, s megoldottuk a védekezést.”

Vályi Vanda, a mérkőzés egyik legjobbja: „Nagy kő esett le a szívünkről. Ezt a tizenegy gólt csapatként hoztuk össze. Lehet, hogy most én kicsit eredményesebb voltam, de minden gólban benne voltak a társaim is.”

Bíró Attila szövetségi kapitány: „Pokolian unalmas lehet egy gondtalan élet, de aki hosszú életet szeretne, ne ezt a szakmát válassza. A harmadik negyed rossz játéka sem tudott minket megtörni. Nem befolyásoltak minket az előző olimpiák, ez egy sporttörténelmi siker. Blokkokban, fórkihasználásban remekeltek a lányok. Láttunk a fiatalok közül ma is extra teljesítményeket, (Magyari) Aldától, (Vályi) Vandától és (Rybanska) Natasától.”

Az éremátadó: