Lékó Péter öt év kihagyás után a ma kezdődő budapesti sakkolimpián tér vissza a magyar válogatottba. A 45. sakkolimpia első partijait a keddi megnyitót követően szerdán rendezik. A svájci rendszerű, 11 fordulós verseny jövő vasárnapig tart, az egyetlen szabadnap kedden lesz. Minden korábbinál több résztvevő indul: a nyílt szekcióban 196, a nőknél pedig 184 csapat versenyez egymással. A 45 éves, kétszeres olimpiai ezüstérmes sakknagymester még az esemény kezdete előtt többek közt azt is elárulta az InfoRádióban, mi alapján döntötte el, hogy újra asztalhoz ül nemzeti színekben, valamint az esélyekről, célokról is beszélt.

Van önben izgalom a nagy visszatérés előtt? Melyek voltak a legfőbb érvek amellett, hogy elinduljon pályafutása tizedik sakkolimpiáján?

Van bennem feszültség, főként azért, mert Polyánszky Zoltán elnök úr tavalyi színre lépésével több pozitív dolog is történt a magyar sakkozásban az elmúlt időszakban. Nagyon bízom benne, hogy tudok majd segíteni a csapatnak. Ez a fő célja a visszatérésemnek. Nem az én egyéni eredményem a fontos, hanem az, hogy minél jobban szerepeljen a válogatott. Az edzőtáborok fantasztikus hangulatban teltek, segítettük és támogattuk egymást. Rapport Richárd visszatérése óriási főnyeremény – mind Ricsinek, mind nekünk. Neki magyar színekben kell játszania, teljesen egyértelmű, hogy itt a helye közöttünk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz vele együtt játszani.

Az első edzőtáborban még csak edzőként volt jelen, Ács Péter szövetségi kapitányt segítve. Milyennek látja a mostani magyar válogatottat? Melyek a játékosok erősségei?

Talán néhányan nem értik, hogy Szanan Szjugirov orosz játékosként hogy került be a magyar válogatottba, de már az edzőtábor első napján úgy éreztük, mintha tíz éve velünk lenne. Egy rendes, nagyon szerény, szolid srácról van szó, aki az első pillanatoktól kezdve azon fáradozik, hogy minél többet segítsen nekünk. Gledura Benjámin képviseli a fiatalságot, ugyanakkor megvan a kellő rutinja is, és nagy erőt érzek most benne. Még Berkes Ferenc tagja a csapatunknak, aki szintén nagyon rutinos, komoly játékerőt képvisel. A lendületes fiatalok és a tapasztalt, sokat megélt játékosok egyvelege ez a mostani válogatott. Hihetetlen belegondolni, hogy harminc évvel ezelőtt, 1994-ben debütáltam a sakkolimpián Moszkvában, és most megint a válogatott tagja lehetek. Húsz éve már annak, hogy világbajnoki döntőben szerepelhettem, tíz évvel ezelőtt pedig ezüstérmes voltam a magyar csapattal a sakkolimpián. Hihetetlen dolgok zajlottak le az elmúlt évtizedekben, és bár az elmúlt öt évben nem versenyeztem, bízom benne, hogy most minden a helyére kerül.

Hogy látja az esélyeket? Mire lehet képes a magyar válogatott a hazai rendezésű sakkolimpián?

Remélem, hogy a magyar sakkozás ismét elindul a megfelelő irányba. El kell ismerni, hogy a legjobbak évtizedekkel előttünk járnak, hiszen Indiában vagy éppen Kínában nagyon megnyomták a sakkot az elmúlt tíz-húsz évben, illetve az amerikaiaknak is számos világklasszis játékosuk van. A korábbi legendás világbajnok, örmény származású Levon Aronjan csak negyedik táblás lesz az amerikai válogatottban, ami megint csak azt jelzi, hogy nagyon erős csapattal érkeznek Budapestre. De nekünk is ütőképes alakulatunk van, egymásért és az egész országért fogunk küzdeni. Óriási dolog, hogy Budapest sakkolimpiát rendezhet, úgyhogy mindent meg fogunk tenni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.

Melyek voltak a legkellemesebb élményei a korábbi sakkolimpiákról?

A 2002-es ezüstérem fantasztikus eredmény volt, mert hosszú idő után nyert újra érmet Magyarország sakkolimpián, és személy szerint én is akkor szereztem meg az első dobogós helyezésemet. Olyan erős csapatunk volt akkoriban, hogy benne volt a pakliban, hogy kijöhet a lépés. Az utolsó pillanatig nagy csatát vívtunk a végső győztes oroszokkal az első helyért Szlovéniában. Sikerült is győznünk ellenük 2,5:1,5-re, de a végelszámolásnál megelőztek bennünket Garri Kaszparovék. Miután kikaptak tőlünk, másnap 4:0-ra nyertek, és akkoriban még nem a mérkőzéspontok, hanem a táblapontok számítottak, így nem lehetett befogni az oroszokat. Egy olyan brutálisan erős mezőnyben mi nem tudtunk 4:0-ra győzni az élcsapatok ellen. Az oroszok ezt megtették, ez döntött a javukra. 2014-ben szintén ezüstérmesek lettünk a sakkolimpián, ami a váratlansága miatt marad örök élmény számomra. Akkor is jó csapatunk volt, de több olyan válogatott is szerepelt azon a versenyen, amely előttünk járt. Rapport Richárdnak az volt az első olimpiája. Emlékszem, hogy az elején még bukdácsolt, és egyesek azt hangoztatták, hogy nem érzi a csapategységet. Aztán mit hozott a sors? A végén ő vágta ki a huszárvágtát, és több nagyon fontos partit megnyert. Neki is köszönhettük, hogy a végén ezüstérmes lett a csapat. Egyébként Balogh Csaba szintén szenzációsan játszott a második táblán, ő volt a jolly jokerünk. Nem tudtak vele mit kezdeni az ellenfelek. Sokan arra számítottak, hogy ő lesz a gyenge pontja a magyar válogatottnak, de ő lett a legjobb pontszerzőnk, amiért még most is jár a kalapemelés neki. Tíz éve is nagyon jó volt a hangulat a csapaton belül, mint ahogy most is ezt érzem, szerintem erre kell építkeznünk.

Ahogy a felkészülés elején, úgy a sakkolimpián is lesz egyfajta másodedzői szerepe a szövetségi kapitány, Ács Péter mellett?

Inkább az edzőtáborok során volt ilyen feladatom. Amikor kiderült, hogy én is a csapat tagja leszek a sakkolimpián, azonnal jöttek a játékosok, és kérdezték, hogy miben tudnak segíteni nekem, hiszen több évet kihagytam. Ez nagyon jólesett nekem, és mindenképpen kiemelném, hogy óriási az összhang a csapaton belül. Már most kijelentem, hogy ha Berkes Ferenc egyszer majd befejezi a pályafutását, lesz egy zseniális edzője a magyar sakkozásnak. Le a kalappal előtte, fél éven át rengeteg energiát beletett a felkészülésbe, sokat segített a csapattársainak, de ugyanez elmondható a többi kerettagról is.

Az 1926-os, nem hivatalos budapesti sakkolimpia után Magyarország másodszor rendezheti meg a sportág legrangosabb eseményét. Mennyire ad ez különleges élményt? Mire számít a hazai rendezéstől?

Nagyon különleges élmény lesz. Általában azt szokták mondani, egy hazai rendezvény plusz nyomással jár, mert megnőnek az elvárások. Úgy érzem, ez most egy óriási lehetőség a magyar sakk előtt, óriási lökést adhat a sportágnak idehaza. Ha nem Budapest rendezi a 2024-es sakkolimpiát, akkor nem hiszem, hogy én visszatérek, és azt sem, hogy Rapport Richárd visszatért volna, és nem lenne most ennyire pozitív a hangulat. A sportágon belül most mindenki érzi és látja, hogy a magyar szövetség mennyit tesz a sakk itthoni fejlődéséért. Polyánszky Zoltán elnök úr tényleg szívvel-lélekkel imádja a sakkot, és ami szintén nagyon fontos, hogy érti is a sakkot. Amikor beszélgetünk – és ez azért elég gyakran előfordul –, élmény vele a sakkról társalogni. Mi ilyenkor nem tárgyalgatunk, hanem szakmai dolgokról beszélgetünk, és ez szerintem nagyon jó.

Összességében milyen eredménnyel lenne elégedett a sakkolimpián a saját maga, illetve a csapat szempontjából?

Nem az egyéni célok vezérelnek. Nyilván azért összpontosítani fogok a saját eredményeimre is, mert az a csapat érdeke, hogy jól teljesítsek. Valójában csak az számít, hogy a csapatunk mit nyújt, hányadik helyen végez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a legjobbomat tudjam nyújtani. Kihagytam öt évet, magam sem tudom, milyen formában leszek, mire leszek képes, de az ellenfelek sem tudhatják. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy inkább nem versenyzek sehol, hiszen így nem adok semmilyen támpontot az ellenfeleknek. Nem tudják, hol tartok, mire számíthatnak tőlem, nekem pedig személyesen ebben a korban már az idegrendszeremre is nagyon oda kell figyelnem. A hosszú évek alatt maximálisan strapálódtak az idegeim, de az elmúlt öt évben sokat pihentem, ami nagy előny is lehet. Persze edzőszekundánsként is átéltem nagyon feszült pillanatokat az elmúlt időszakban. Majd a következő napokban össze tudom hasonlítani, hogy melyik szerep a stresszesebb. Amikor a 19 éves német tanítványom, Vincent Keymer játszik, akkor az aktuális partija előtt sokszor hajnalig agyalok, készülök, elemzek, hogy jó tanácsokat tudjak neki adni. Egyébként ő az új német csodafiú, már top 20-as játékos, és a német válogatott első táblása lesz a sakkolimpián. Bár öt éven át nem játszottam, én ebben az időszakban is a nap 24 órájában a sakkal keltem és feküdtem, és ez így is a normális számomra.

Egy top 10-es helyezés már sikernek számítana?

Egy top 10-es helyezés a sakkolimpián mindig jó. Egy ilyen erős mezőnyben az első hatba kerülés szenzációs eredmény lenne, de a sakkolimpia előtt nincs értelme számolgatni, teljesen kiszámíthatatlan, mi fog történni. Az a lényeg, hogy legyen egy olyan csapatunk, amely bárkivel fel tudja venni a küzdelmet, és ott tud lenni az élbolyban. A sorsolás szeszélyétől kezdve az utolsó két forduló eredménysoráig sok mindenen múlik, hogy milyen sorrend alakulhat ki, de jelenleg ez megjósolhatatlan.

A magyar csapatok a budapesti sakkolimpián

• Férfi A csapat: Berkes Ferenc, Gledura Benjámin, Lékó Péter, Rapport Richárd, Szanan Szjugirov; szövetségi kapitány: Ács Péter
• Férfi B csapat: Antal Gergely, Bánusz Tamás, Kozák Ádám, Papp Gábor, Prohászka Péter; szövetségi kapitány: Medvegy Zoltán
• Férfi C (U25) csapat: Juhász Ágoston, Kántor Gergely, Karácsonyi Gellért, Krstulovic Alex, Vanczák Tamás; szövetségi kapitány: Gonda László
• Női A csapat: Gaál Zsóka, Hoang Thanh Trang, Papp Petra, Terbe Julianna, Lázárné Vajda Szidónia; szövetségi kapitány: Fodor Tamás
• Női B csapat: Demeter Dorina, Karácsonyi Kata, Lakos Nikoletta, Mihók-Juhász Barbara, Terbe Zsuzsanna; szövetségi kapitány: Galyas Miklós
• Női C (U25) csapat: Tóth Lili, Sulyok Eszter, Gömböcz Zsófia, Nandin-Erdene Davaademberel, Sipos Stefánia; szövetségi kapitány: Csonka Balázs