A szovjet (orosz, ukrán, grúz, fehérorosz, satöbbi) játékosok a peresztrojka hajnaláig nem szerződhettek külföldi klubokhoz, ám aztán a korszak legnagyobb sztárjai szinte mind belevágtak a külföldi kalandban. Amint aztán megerősödött anyagilag is az orosz bajnokság, egyre kevesebben érezték fontosnak, hogy felcsapjanak légiósnak.

A 2018-as, hazai rendezésű világbajnokságon szerepelt keretben csak az édesapja külföldi karrierje miatt gyerekkora óta Spanyolországban élő Gyenyisz Cserisev és a harmadik számú kapus, a belga Club Brugge-ből meghívott Vlagyimir Gabulov nem volt orosz klub tagja.

A tavaly ősszel a magyar ellen szerepelt orosz keretben kizárólag Fjodor Kudrjasov, a török Antalya játékosa képviselt külföldi klubot, a nem sokkal korábban Olaszországba igazolt Alekszej Mirancsuk – ikertestvérével ellentétben – akkor éppen kimaradt.

Talán a fentiek is érzékeltetik, dacára annak, hogy akad néhány „topligás” klub tulajdonosai között orosz üzletember (adott esetben: főszerepben), nem gyakori, hogy a legjobb orosz futballisták külföldre kerüljenek. Még egy 48-szoros válogatott esetében sem, főleg, ha olyan előélete van, mint Alekszandr Kokorinnak.

Egy ottani léptékkel mérve kis városban született, közel a mai ukrán határhoz, de miután már az elemi iskola első osztályaiban nagyon tehetségesnek látszott, egy tehetségkutató Moszkvába küldte. A Szpartakhoz, de aztán a Lokomotivnál kötött ki a család, mivel előbbi klubnál nem adtak lakást.

Alekszandr Kokorin aztán a Dinamo Moszkvában mutatkozott be az élvonalban, majd a szentpétervári Zenitben futballozott. A pályán volt vele a legkevesebb baj, mert azon kívül nehezen kezelhetőnek tartották, gyakran fegyelmezték, ő pedig igyekezett mindig, mindenkit megbotránkoztatni. A 2016-os Eb után nagy vihart kavart, hogy a kiesés után egy éjszakai lokálban mulatott Monacóban – akkor otthon kirakták a Zenit első keretéből.

Ez a botrány nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne válogassa be Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány a világbajnoki keretbe, s

azóta egyszer sem játszott a szbornajában, gyaníthatóan nem is fog a jövőben sem.

2018 őszén egy bajnoki meccs után Pavel Mamajevvel, egy másik korábbi válogatott játékossal a barátságuk kezdetének tízéves évfordulóját ünnepelték. Moszkvában több lokálba is elmentek, a buli kicsit elfajult, a két futballista és Kokorin öccse előbb egy koreai származású állami hivatalnokot, majd egy sofőrt vertek meg. Hosszú hónapok után mindkettőjüket börtönbüntetésre ítélték, amelybe beleszámították az előzetesben töltött hónapokat is. Jó magaviseletük miatt 2019 szeptemberében mindketten szabadultak, Kokorin 2020 elején már újra az első osztályban futballozott. Az FK Szocsi kölcsönvette, még talán az ottani vezetők is meglepődtek azon, hogy Kokorin élete formájában játszik, tíz mérkőzésen hét gólt szerzett.

A Szpartak Moszkva megvette, s jól járt vele, mert idén januárban eladta a Fiorentinának. A 30 éves csatár büszkén és hálásan mondta, hogy Fabio Capello és Roberto Mancini is támogatta dicsérő szavaival a leigazolását.

Azt ígérte, a „rossz fiú” Oroszországban maradt, az új Alekszandr Kokorin szerződött Firenzébe.