1. Argentína–Magyarország 5-1

(1977. február 27.)

Baróti Lajos 100., kapitányként töltött hivatalos mérkőzésének futballtörténelmi érdekessége Diego Armando Maradona bemutatkozása volt az argentin válogatottban. A Boca Juniors stadionjában, a La Bombonerában 60 000 néző előtt játszott a két csapat. Az első félidőben Daniel Bertoni egymaga eldöntötte a mérkőzést, a magyaroknak az 1978-as Mundialon is gólt lövő csatár mesterhármasig jutott. Miután az akkor még az Independiente kötelékébe tartozó szélső triplája közepette Leopoldo Jacinto Luque is gólt lőtt (ő is betalált aztán a kapunkba a Mundialon is), a szünetben már négygólos volt a különbség. Sőt, Luque a 47. percben újabb gólt lőtt. A magyar csapat aztán a folytatásban magára talált, sőt Zombori Sándor góljával a 61. percben szépített is, de súlyos vereség lett a vége. Egy perccel a Vasas középpályásának találata után Luque lement a pályáról, s beállt Maradona. A magyar válogatott összeállítása a következő volt: Gujdár – Kereki, Kerekes A., Bálint, Tóth J. – Nagy II, Ebedli (Zombori), Pintér – Pusztai (Fazekas), Törőcsik, Magyar (Várady).

2. Argentinos Juniors–Magyar ligaválogatott 2-2 (tizenegyesekkel: 11-10)

(1980. január 28.)

1980 elején – Friedmanszky Zoltán vezetésével – a magyar ligaválogatott Dél-Amerikában járt. A keret elsősorban a Ferencváros futballistáira épült, de szerepelt néhány játékos a vidéki klubokból is, illetve elutazott a túrára a PVSK-ból nem sokkal korábban Csepelre igazolt Kovács Attila is. A portya egyik állomása volt az alapításának 70. évfordulóját ünneplő Velez Sarsfield négyestornája, amelyen a gárda 2-2-re végzett az Argentinos Juniorsszal, majd 11-10-re elveszítette a szétlövést. A megsérült Kovács Attila helyére beálló Kakas László a rendes játékidőben kivédte a mérkőzésen egyébként egy akciógólt szerző Maradona tizenegyesét! A ligaválogatott góljait Ebedli Zoltán és Szokolai László szerezte.

3. Argentinos Juniors–Magyarország 1-1

(1981. február 14.)

1981 elején Argentínába utazott a válogatott. Mar del Platában az Independientétől, a River Plate-től és a Huracántól egyaránt 2-1-re, a córdobai Tallerestől 3-0-ra kapott ki, míg a Maradonával felálló Argentinos Juniorsszal döntetlent játszott, s így végül utolsó, ötödik lett az Aranykupán. Katzirz, Mészáros, Szántó, Garaba, Kerekes Attila, Kereki, Tóth József, Péter, Csapó, Tatár, Zombori, Dajka, Kiss László, Nyilasi, Pölöskei, Kardos, Bodonyi és Esterházy járt kinn a túrán, útlevélmegvonása itthon tartotta ellenben Törőcsiket. Ez volt az utolsó mérkőzés, amelyet Diego Maradona az Argentinos Juniors tagjaként játszott, öt nappal később átigazolt a Boca Juniorshoz.

4. Magyarország–Argentína 1-4

(1982. június 18.)

A salvadoriak elleni, világbajnoki csúcsot hozó diadal után két nappal a címvédő Argentína ellen játszott a magyar válogatott. Bekerült a csapatba Kiss László, ám rajta kívül mindössze két, a támadásokhoz értő (Nyilasi, Pölöskei) játékos fért be a kezdő tizenegybe. A nyitómérkőzésen vereséggel rajtoló dél-amerikaiak a megerősített védelmet is szétzilálták, s 4-1-re nyertek. Az Alicantéban játszott találkozón Diego Maradona szinte egymaga megverte a magyar csapatot, noha a társai közül, például, Daniel Bertoni, Osvaldo Ardiles, vagy Mario Kempes sem játszott rosszul. Mészöly Kálmán a következőket mondta a mérkőzés után: „Ha négy csatárral játszottunk volna, és esetleg úgy is négy gólt kapunk, akkor mindenki azt mondaná: miért nem erősítettem meg a védelmet? Az igazság az: a kluboknál elblicceljük a komoly felkészülést, nem hozunk semmi újat, s a legjobb játékosok sem törik magukat, hogy nemzetközi szinten futballozzanak. Szerintem már az is csoda volt, hogy idáig eljutottunk, és ne felejtsük el azt sem: Angliától a selejtezőkön kétszer is vereséget szenvedtünk.” Maradona számára sem alakult jól a világbajnokság, az 1978-as győztesekre épülő címvédő csak a középdöntőig jutott, ahol kiesett az olaszokkal és a brazilokkal alkotott hármasból. Őt kiállították a brazilok elleni találkozón.

5. SSC Napoli–Újpest 3-0

(1990. szeptember 19.)

A bajnok Újpesti TE az egyike legnehezebb ellenfelet kapta az olasz SSC Napoliban – cserében játékosainak megadatott, hogy a korszak első számú futballistája, Diego Armando Maradona ellen léphessenek pályára. A lila-fehérek új, Szegedről igazolt középhátvédje, Szabó Gyula nagyon őszintén és szimpatikusan fogalmazta meg legtöbbjük gondolatát: „Mindenki tudja, hogy nem 50-50 százalék az esély a továbbjutásra, aligha lesz elég, ha Maradonára egy ember vigyáz. Nagy élmény lesz Nápolyban pályára lépni, szerintem a lelkünk mélyén mindnyájan ezt szerettük volna a legjobban a sorsoláskor.” Az argentin világsztár a nápolyi mérkőzésen is varázsolt. A közel negyvenezer néző előtt – a Gazzetta dello Sport osztályzatai támasztják ezt alá – a két gólt, köztük egy kifejezetten látványos találatot is szerző Diego Maradona volt a mezőny legjobbja. A „rózsaszín újságtól” ő kapott egyedül 7,5-t, a következő szint a Francininek, Crippának, De Napolinak és az első gólt szerző Baroninak adott 6,5 volt. (A magyarok közül mind a két mérkőzésen a kapus, Brockhauser István kapta a legjobbat, a San Paolóban és a Megyeri úton is hat és felest érdemelt ki az olaszoktól.) A 3-0, illetve magyar szempontból 0-3 után nem maradt a továbbjutást illetően nyitott kérdés a visszavágóra.

6. Újpest–SSC Napoli 0-2

(1990. október 3.)

Maradona varázsolt az edzésen, majd telt ház leste őt a mérkőzésen is, persze nem csak őt, hiszen olyan társai is voltak, mint a brazil Careca és Alemão, csak a két további dél-amerikait említve. A Napoli az első félidőben lőtt két gólt, egyet Giuseppe Incocciati, egyet pedig Alemão révén – az 5-0-s összesítés mutatta a két csapat közötti reális különbséget. Az MTI akkori beszámolója kitért arra is, hogy „a lefújás után támadt némi zűrzavar, miután egy sárga mellényes biztonsági ember spray-vel a szemébe fújt egy, a pályára feltehetően autogramért berohanó kisfiúnak. Többen az áldozat pártjára álltak, és a hirtelen támadt tumultusnak csak a rendőrök közbeavatkozása vetett véget.”