A rendőrség, ha nem is hermetikusan, de módszeres alapossággal lezárta a Puskás Aréna környékét, az utakat rendőrautókkal és -buszokkal torlaszolták el, és csak többszörös ellenőrzés után lehetett bejutni a stadion területére. Amíg a külső részeken tájékozottan irányították a szurkolókat és a vendégeket, az aréna belső része, folyosói egy tájékozódási futóversenyre hasonlítottak: a többség csak kereste a helyét az új létesítményben. Az útba igazítás az egyébként segítőkész önkénteseknek is nehezen ment, de legalább meg lehetett ismerni az épület eldugott zugait is.

Talán e kényszerű nézelődés volt az oka annak is, hogy a Magyarország–Uruguay nyitómérkőzés kezdete előtt másfél órával, amikor a hivatalos megnyitó elkezdődött, igencsak foghíjasak voltak a pirosban pompázó lelátók. Az új aréna csak külsejében hajaz némiképp az elődre, az egykori Nép-, majd Puskás Ferenc Stadionra, a belső valóban impozáns, és az épületen nyomait sem lehetett látni annak, hogy ne állna minden tekintetben készen a nyitásra.

A gyep viszont gyorsan megtelt, mert kiszólították a magyar futballtörténet jó néhány még élő nagyságát.

Így tapsolhattak a legidősebb élő válogatott futballistának, Raduly Józsefnek, de ott volt a pályán az ünneplők között Dárdai Pál, Király Gábor, Halmai Gábor, Lipcsei Péter, Pisont István, Kovács Kálmán, Bognár György, Csapó Károly vagy Martos Győző.

A legnagyobb éljenzés azonban már ezt megelőzően hangzott fel a lelátóról, ugyanis, csaknem két órával a kezdés előtt kisétált a magyar válogatott a pályára, és már akkor sejteni lehetett: a hangulattal nem lesz gond.

A melegítés miatt megakasztott megnyitó közben az is kiderült, hogy a magyar válogatott a Dibusz – Bese, Baráth, Lang, Korhut – Vida – Dzsudzsák, Kalmár, Szoboszlai, Varga – Szalai Ádám, az uruguayi Muslera – G. González, Coates, Godín, Vina – Valverde, Bentancur, Lozano – B. Rodríguez, Cavani, L. Suárez összeállításban kezd. Az egyre gyülekező szurkolók egyesével éltették/pfujolták az elhangzó neveket, majd nem sokkal későbben már élőben is köszönthették a futballistákat.

Kevesebb, mint egy órával a kezdés előtt a három magyar kapus, Dibusz, Gulácsi és Kovácsik futott ki először a pályára, majd Bon Jovi It's my life című számára a teljes magyar keret megérkezett a gyepre, és előbb köszöntötte a magyar szurkolótábor kemény magját, majd átvonult a másik térfélre melegíteni.

Érdekesség, hogy az uruguayi válogatott csaknem negyedórával később bukkant fel, és szórványos füttyszó fogadta.

Huszonöt perccel a kezdés előtt csaknem megteltek a széksorok, amikor először zúgott fel a Hajrá, magyarok! Így kezdődött a nyitóünnepség, és azzal folytatódott, hogy a Soho Party húsz év után ismét összeállt azért, hogy elénekelje Az éjjel soha nem érhet véget című számot, amely már a magyar szurkolók indulója lett mostanra. És bármilyen jó az új aréna hangosítása, a közönség – hangerőben – leénekelte a zenekart.

Véget ért a bemelegítés, közben felidézték az új aréna építését, kiderült az is, hogy az új stadion kezdőköre milliméterre ugyanott van, mint az egykori Népstadioné volt. A pálya közepén az építkezést vezető államtitkár,

Fürjes Balázs és két építőmunkás minden különösebb attrakció nélkül átadta az új Puskás Arénát.

Felvidéki fiatalok elénekelték még a másik futballindulót, a Nélküled című számot több tízezer fős alkalmi kórus kíséretében. És jöhettek is a főszereplők, a játékosok. Köztük Gera Zoltán, aki már nem lépett pályára, de a válogatottságtól most búcsúztatta Csányi Sándor, az MLSZ elnöke és Kubatov Gábor, az FTC elnöke, valamint 65 ezer néző, aki még egyszer utoljára, de biztosan a leghangosabban skandálta: "Gera Zoli!"