Az év legnagyobb csalódásaként élte meg Dénes Ferenc, hogy azt a nyári eufóriát, amely a magyar labdarúgó-válogatottat övezte a franciaországi Európa-bajnokság idején, nem sikerült átvinni a klubfutballra, üzleti értelemben nem tudott ebből profitálni a magyar labdarúgás. Az okok között elsőként azt említette, hogy nagyon mélyről indult a magyar labdarúgás.

"Azt a pozícióvesztést, amelyet évtizedek alatt elszenvedett, nem lehet három meccs alatt behozni. Én is azt hittem, hogy valamennyit lehet, de kiderült, hogy nem - mondta a sportközgazdász. - A válogatott eredményeit pedig elsöpörte a klubfutball »szokásos« nyári sikertelensége. A játékosok sem lettek kelendőbbek, és nagy csalódás, hogy a nézőket továbbra sem sikerült megszólítani Magyarországon. A válogatottnak van egyfajta márkaértéke, de a klubfutball egy tapodtat sem mozdult előre."

A német Bundesligában viszont voltak sikerek, hiszen Gulácsi Péter például a remeklő lipcsei kapuját védi, Huszti Szabolcs vagy Kleinheisler László is rendszeresen játszik csapatában, de Dénes Ferenc jelezte, ennél fontosabb a Herthánál dolgozó Dárdai Pál és az RB Leipzignél másodedzőként tevékenykedő Lőw Zsolt szerepe.

"Ők most egy-egy nagy siker részesei, és ez fontos, mert a szakembereinket sajnos még a futballistáinknál is kevesebb helyre hívják. Ez reputációt jelent, ők magyarok, jobban rálátnak a magyar futballra, jobban ismerik a játékosokat, jobban megkeresik őket a játékosügynökök. Ha van olyan tehetség, akit nemzetközi szinten tényleg érdemes menedzselni, akkor ezt rajtuk keresztül el lehetne érni. De sajnos ez sem működik" - mondta a sportközgazdász.

Arra kérdésre, hogy mi kellene ahhoz, hogy egész Európában márkanév legyen Dárdai Pál, ne csak Németországban és Magyarországon, Dénes Ferenc ezt felelte: "Még több Dárdai Pál."