Az első találkozón, Brazíliavárosban, a nigériai együttes jobb, a francia - különösen az első félidőben - gyengébb formát mutatott az előzetesen várthoz képest. Az afrikai csapat kiválóan megszervezte a védekezését, s sokkal erőteljesebben támadott, mint a csoportmérkőzések során. Emmanuel Emenike közeli lövése után bekerült a labda Hugo Lloris kapujába, de lesről. Igaz, alig 30 centin múlott minden.

Így az első félidőben ugyan nem született gól - Vincent Enyeama bravúrral védte Pogba lövését -, de ebben Mark Geiger, az amerikai játékvezető is "bűnös" volt, aki nem ítélt tizenegyest Patrice Evra ellen, amikor a Man United védője a kapuja előtt átkarolta egy szögletnél Peter Odemwingie-t, a Szuper Sasok a hajdani Szovjetunióban született csatárát.

Ha már itt tartunk: Geiger még egyszer súlyosan tévedett a nigériaiak kárára: Blaise Matuidi Ogenyi Onazi elleni, brutális, s azonnali piros lapot érdemlő belépője után "csak" sárga lapot adott a PSG középpályásának. Természetesen nem állítható, hogy Geiger miatt estek ki a nigériaiak.

A franciák a második félidőre feljavultak, s jót tett nekik a Giroud-Griezmann csere is. A játékrész közepétől három nagy helyzetük is adódott, az egyiknél, például, Benzema kapura küldte a labdát, Moses a gólvonal előtt tisztázott. Alkalmazták a gólvonal-technikát, de a televíziós visszajátszás is nyilvánvalóan megmutatta, hogy nem jutott át a labda a gólvonalon.

A mérkőzés nagy részében ismét kiválóan védett Vincent Enyeama, aki a FIFA statisztikái szerint a csoportkör legjobb kapusa volt. Ám utolérte a végzet: Valbuena beadása után rosszul paskolta tovább a védőitől tartva a labdát, Paul Pogba pedig könnyen fejelt így a hálóba. A Juventus fiatal középpályásának ez volt az első gólja a válogatottban.

Fontos találat volt ez a torna szempontjából: a brazíliai világbajnokság 146. gólja. Négy éve, Dél-Afrikában, összesen 145 gól esett. A félreértések elterülése végett. az egész tornán.

Tulajdonképpen Pogba gólja már eldöntötte a találkozót, de a 91. percben 2-0-ra alakult az állás: a 100. válogatott mérkőzését keserű csalódással "ünneplő" Joseph Yobóról (aki egyszersmind beállította a 9. vb-szereplésével az egykori cselkirály, Jay-Jay Okocha nigériai csúcsát), a saját kapujába pörgette a labdát. A torna alatt sokszor panaszkodtak a játékosok a brazíliai hőségre. Porto Alegrében, a hétfő második mérkőzésén ellenben kifejezetten hűvös volt, a német állami televízió, a ZDF közvetítésében, például, a helyszínen lévő riporterek kabátot is viseltek.

A város stadionjában ez volt az ötödik, s egyben utolsó mérkőzés. Az első négyen 19 gól esett - a közel ötös átlag természetesen jóval magasabb, mint a torna átlaga -, ez biztatást jelentett a semleges nézőknek. Aztán kiderült, hogy a kivétel ezúttal is erősíti a szabályt: a hosszabbításig gólszegény, de végig izgalmas, jó mérkőzést láthatott a nagyvilágban több száz millió ember. Noha túlzásnak éreztük a BBC megállapítását: világbajnoki döntőnek is beillett volna.

Vahid Halilhod¾iæ, az algériaiak bosnyák kapitánya öt helyen is megváltoztatta a kezdőcsapatát az utolsó csoportmérkőzéshez képest - jobb lett tőle a Sivatag Rókáinak csapata.

Ugyanakkor a német hátvédnégyes - a lázas Mats Hummels kiválásával - sokkal gyengébb. Manuel Neuer extraklasszis teljesítményt nyújtott mögöttük, de nem elsősorban "eredeti szakmájában", hanem hátvédként, a tizenhatoson kívül, lábbal játékba avatkozva. (Grosics Gyula temetése napján játszották a mérkőzést, illendő megemlékezni róla, hajdanán ő volt az egyik első kapus a nagyvilágban, aki ebben a stílusban, ezekkel az erényekkel felvértezve védett. Negyedik hátvédként.)

Ahogyan az első mérkőzésen a nigériaiak, a másodikon a másik afrikai gárda is ráijesztett európai ellenfelére az első félidőben, sőt szerzett egy (okkal érvénytelenített) gólt is. Abban a játékrészben a németek elsősorban távoli lövésekkel veszélyeztettek.

A második félidőre Joachim Löw Mario Götze helyére beküldött egy igazi szélsőt, Andre Schürrlét és jót húzott ezzel. Feljavult a németek támadójátéka. Az algériaiak - a manapság divatos kifejezéssel élve - nem parkoltatták be a buszukat a kapujuk elé, de kevesebb veszélyt jelentettek a német kapura, mint az első félidőben.

A Nationalelf ellenben - Philipp Lahm, háromszor Thomas Müller, majd Bastian Schweinsteiger révén - legalább öt ziccert kihagytak, szinte kivétel nélkül mindegyiknél a CSZKA Szófia (!) világvándor kapusa, Raisz Mbolhi védett bravúrosan. Kétségtelen, hogy Mustafi sérülése után, Khedira beállásával javult a németek játéka. Schürrle és a "madridi" középpályás beszállása jót tett a Nationalelfnek.

A rendes játékidőben nem dőlt el a mérkőzés, nem is lepődtünk már meg ezen, az eddigi hat nyolcaddöntőből négynél nem vezetett a 90. percben a végül továbbjutó csapat. A németek a 2006-os vb-elődöntő óta először játszottak vb-n 120 perces csatát. A 2x15 perces hosszabbítás második percében előnybe került a német válogatott: Thomas Müller beadása után André Schürrle sarokkal juttatta a labdát az algériaiak kapujába.

A gól után érthetően kicsit feljebb tolta állásait az algériai válogatott, a Ramadán ellenére nagyszerű erőállapotban voltak játékosai. (A szünetben a televízió kameráinak segítségével látni lehetett, hogy folyadékot vettek magukhoz az arab játékosok.)

A 120. percben Mesut Özil lőtt még egy gólt, az algériaiak az utolsó leheletükig küzdöttek, még szépítettek. Emelt fővel veszítettek, a németek továbbjutottak. Nem tört meg a hosszú sorozat: a második világháború vége óta, ha a nyugatnémet, illetve a német válogatott ott volt a mezőnyben, mindig az első nyolc között zárt a világbajnokságon.