Bordás Roland egy kis szabolcsi faluból származik, pályája egészen a Budapesti Nemzeti Színházig vezetett, és szeptemberben a Junior Príma Díjat is elnyerte.
"Alapvetően olyan személyiség vagyok, aki néha kicsit is számot vet" – árulta el a InfoRádiónak Bordás Roland színművész, hozzátéve, hogy ezt álszentség nélkül meri állítani. Néha eszébe jut, hogy Szabolcsban mit csinált 15-20 évvel ezelőtt, egy olyan faluban, ahova véleménye szerint soha nem költözik be a művészet. Az életéről, a munkájáról inkább bizonyos periódusokban, például díjátadónál csinál számvetést."Nagyon szerencsés embernek mondhatom magam annak ellenére, hogy természetesen vannak és voltak negatív dolgok is, amikkel meg kellett küzdeni"– mondta.
Úgy véli, minden pályának megvan a maga nehézsége, de a művészetben egészségesen, és normális keretek között "harcolni kell". Általában azt mérlegeli, hogy egy adott feladathoz elegendő volt-e a befektetett munka, mert a próbafolyamat egyes stációiban a színészeknek többet kell dolgozni. Bordás Roland elismerte, visszatekintve többet rakott volna bele a próbafolyamatba. A Don Juan darabban hosszabb szövegeket kell abszolválnia: az első és az utolsó monológ mögé komoly filozófiát kell pakolni, érzelmileg és érzetileg is mögötte kell állni. "Én még érzek magamon apróbb szösszeneteket, amik még fonálvesztéssel járhatnak, de azon vagyok, hogy kiküszöböljem" – jegyezte meg a színész.
A harmincéves Bordás Roland sem a munkáját, sem a korát tekintve nem érzi magát a pályája csúcsán. A darabot már látta pár évvel ezelőtt a Nemzeti Színház színpadán, Alexander Morfov adaptálásában. Vannak rendezők, akik inkább kiégettebb figurát képzelnek el, de a színész nem érezi magát ilyen helyzetben. "Ez egy olyan abszolválandó feladat, ami egy számottevő periódus az életemben" – jelentette ki.
Az előadáson a tükör túlmutat a díszleten, egy szimbólumként jelenik meg. Alapesetben a filmeknél is alkalmazzák a tükör szimbólumát, de azt nem mondják el, hogy abból az adott negatív helyzetből miként lehet kimászni. A Don Juan darabban is vannak konkrét példázatok, a műnek komoly vallási és teológiai vonatkozásai vannak. Az történetben a hitetlen, emberfeletti főszereplő túlfeszíti a határokat, és aztán bűnhődik.
Az elmúlt időszakban a háború, és annak hatásai kiterjedtek az egész világra és a színházakra is, ezeket az elemeket a darabba is beépítik. Van olyan jelenet, amikor fáznak, magukra tekerik a pokrócokat, és ez akaratlanul is reflektál az aktuális helyzetre. Emellett a darab legvégén is vannak monológok, melyek aktuálisnak tekinthetők, és bármilyen fennálló rendszer magára veheti, ha akarja. Bordás Roland szerint ez elkerülhetetlen, Molière eleve így írta meg, a művészeket éltetik a negítívumok is.
"A mi feladatunk megmutatni, ami van. Azt könnyebb, mint utat mutatni, hogy hogyan lehetne" – jegyezte meg. Hozzátette: az útmutatás mindig sokkal kisebb szerepet kap a színpadi vagy filmes adaptációkban, mint az éppen aktuális helyzet bemutatása.
