Legutóbb 17 évvel ezelőtt bukkant föl új József Attila-vers, akkor egy 1925-ben papírra vetetett, háromsoros rögtönzést találtak. Most azonban egy tíz évvel később írt, 1935-ból származó József Attila-kézirat került elő egy négy lapból álló notesztöredékben. Jellegzetes József Attila-i kézírással olvasható a nyolcsoros költemény – mutatta be a kéziratot Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész.

A szakember nagyon jelentős kultúrtörténeti eseménynek nevezte a költő eddig ismeretlen nyolcsorosának felbukkanását. József Attila a kéziratot töltőtollal vetette papírra, amelyet nemcsak datált – 1935. március 8. –, hanem sajátkezűleg alá is írt. A vers az Edit címet viseli, vélhetően Gyömrői Edit után, aki József Attila akkor analitikusa, későbbi szerelme volt.

Az irodalomtörténész arra is fölhívta a figyelmet, hogy a most előkerült költemény az első Gyömrői Editnek írt vers, és ezért is irodalomtörténeti jelentőségű. Később az analitikusának olyan költeményeket írt József Attila, mint például a Nagyon fáj, vagy a Magány című verse.

Bíró-Balogh Tamás arra is rávilágított, hogy a most megtalált Edit című alkotás József Attila egy korábbi korszakhatárt jelölő költeményével is párbeszédet folytat. Mint fogalmazott, ez nagyon érdekes egy vers, amely az 1933-ban született Számvetésből (alább) származtatható, mintegy ellenpontként.

Ettem-ittam fekete, undok
mocskot és csípős trágyalevet;
ember vakmerőbb nem lehet.
Ám eddig sohasem voltam boldog.

Ebben a megváltott világban
egy pillanatom nem volt nemes;
sem langyos, édes, kellemes,
mint disznónak a pocsolyában.

Engem sunyiságra oktat
az erkölcs. (Rólad is ezt hiszem.)
Huszonnyolc éve éhezem.
Rajtam már csak a fegyver foghat.

Ezért ülnek oly sötét dolgok,
oly hatalmak a szívemen,
hogy szorong lágy arcú kedvesem,
ha ránézek; pedig mosolygok.

Komor ég alatt üldögélek,
mint hajléktalan a híd alatt.
Mindentől fölmentem magamat,
mert nem lesz utolsó ítélet.

Ugyanakkor az Edit című vers utolsó strófája pedig úgy szól:

Ezért a szívemen
már nem
sötét dolgok ülnek.
Kedvesem, mosolygok.

Tehát nagyon életvidám, örömteli, már–már optimista hangvételű – magyarázta Bíró-Balogh Tamás. Vagyis József Attila gyakorlatilag szó szerint idéz saját korábbi verséből, és az ellenkezőjére fordítja. „A negatív tartalmú verset egy pozitív hangvételű, egy önmegerősítő szöveggé formálja át.”

Az irodalomtrénész tanulmányt is írt a felbukkant költeményről, ebben felhívja a figyelmet, hogy a most előkerült lapok egy nagyobb verses notesz részei lehetnek. A kézirat ugyanis egy lefoglalási jegyzőkönyvvel került elő. Eredeti tulajdonosa József Attila jóbarátja, a zsidó származású Bartha István volt. A jegyzőkönyv szerint Bartha István 1945 júliusában állították elő, egy évvel korábban még zsidó származása miatt került munkaszolgálatra, ekkor, 1945-ben pedig málenkij robotra küldték, és elkobozták tőle József Attila Szép remények című verses noteszét. Márpedig Szép remények címmel verses notesz nem ismert József Attilától, így lehet, több lappangó verse is van a költőnek 1935-ből.