Körülbelül öt-hat évvel ezelőtt a munkanélküli rajztanár barátjának segítve kezdett rajzolni Kerekes György építész.

„Építészként azért sokat kellett rajzolnom, de a műszaki rajz nincs nagyon közel ahhoz, amit most csinálok, de valami kézügyesség azért szükséges.”

A csendéleteket festve azon gondolkozott, hogyan lehetne összekötni a szakmáját a hobbijával.

„Városokról, épületekről hangulatokat próbálok rajzokra áttenni. Egy véletlen során bekerültem egy olyan helyre, ahol megtetszettek a képeim és fölajánlották, hogy kiállítást rendeznek nekem.”

Kerekes György a munkamódszeréről szólva elmondta, igyekszik mindenbe mindent beletenni, hozzátéve, hogy leginkább a hangulatok fogják meg.

„A helyszínen vagy fotózok, vagy vázlatot készítek, abból készül később a kép. Toszkánában van egy édes, kis városka, San Gimignano, ami még a XIII-XIV. században kezdett épülni. Ott lenni, állni a városka közepén és nézni az ódon épületeket, ami olyan hangulat, amit bár borzasztó nehéz visszaadni, de élvezet vele foglalkozni.”

Az eddigi két kiállítása A szerelmetes városaim címen volt látható, de most a festő ezen is változtatott kicsit, már nemcsak városokat, hanem épületeket is rajzolt.

„Úgy raktam fel a képeket a falra, hogy az az építészet fejlődését mutatja. Kezdődik a Forum Romanumon a Saturnus templom maradványaival és a bilbaoi Guggenheim Múzeum festményével fejeződik be.”

A kiállítás kicsit az építészettörténeti és a hobbifestészet ötvözete – mondta Kerekes György építész.