A szüleim nem voltak nagy zenebarátok. Általános iskola felső tagozatban viszont rendkívül jó énektanárom volt, aki felkeltette az érdeklődésünket a muzsika iránt, sőt zenéket is szereztetett velünk. Õ győzte meg a szüleimet, hogy írassanak be egy konzervatóriumba, ahol először hegedülni tanultam, ez volt az első nagy szenvedélyem. Ekkor már játszottam a hangommal, szívesen utánoztam például Maria Callas énekstílusát. Aztán 18 éves koromban véletlenül részt vettem egy kontratenor koncertjén, és rájöttem, hogy ez az én küldetésem, és én is tudok hasonlóan énekelni.

Interjúiban gyakran kiáll a kasztrált énekesek elismeréséért és fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a falzett technika elsajátításával már nincs szükség brutális eljárásokra ahhoz, hogy férfiak magas hangon énekeljenek. Ezzel a technikával tökéletesen tudja előadni a kasztráltak számára írott dalokat, vagy ez csak imitációja az ő képességeiknek?

Ez nagy kérdés. Nem tudom elénekelni az egész kasztrált zeneirodalmat, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden kasztrált énekesnek megvoltak a maguk hangi jellegzetességei, én pedig egy személyben nem vagyok az összes ilyen jellegzetesség birtokában. A kasztrálásból adódóan ezeknek az énekeseknek a szervezetében kevesebb tesztoszteron képződött, ami hatással volt a testi adottságaikra is. Termetükre gyakran alacsonyabbak voltak, a hangszálaik vékonyabbak lettek, a mellkasuk pedig szélesebb volt. A kontratenorokat gyakran rendkívüli fizikai megterhelésnek teszi ki egy kasztráltak számára írt mű előadása. Gyakrabban kell levegőt vennünk, és néha küzdeni kell, hogy túléljük egy kasztráltak által énekelt szerep előadását.

Barokk és régizenei művek előadójaként vált ismertté, különösen elismertek Vivaldi- és a Händel-interpretációi. A Budapesti Tavaszi Fesztivál koncertjén azonban elsősorban késő 19. századi francia zeneszerzők dalaiból állította össze műsort. Mi ennek az oka?

Ez egy új repertoár kontratenorok számára, ami nem erre a hangtartományra íródott. Ebben hasonlít a kasztráltak számára írt dalokhoz, amiket szintén nem kontratenoroknak írtak. Ezekkel a dalokkal jó tíz éve bensőséges viszonyt ápolok, a koncertáriák mellett mindig is közel álltak hozzám a néhány zenész által kísért melódiák. Olyan dalokat igyekeztem válogatni, amelyek a hangi adottságaimhoz közel állnak. Ismertebb dalokat is bevettem a repertoárban, mint Reynaldo Hahn vagy Fauré, Chausson művei. Ezeket igyekeztem kevésbé ismert szerzők dalaival elegyíteni, mint amilyenek Chaminade, Lekeu és Dupont művei, és igyekeztem hangsúlyt helyezni a művek rendkívüli gazdagságára, mivel rendkívül ravasz viszony van a szöveg és a zene között. Az operaáriákban sokszor az a nehéz számomra, hogy gyakran nagyon szélsőséges érzelmeket közvetítenek, ami már önmaga karikatúrája, míg ezek a dalok költőibbek, álomszerűbbek, érzelmileg sokkal árnyaltabbak. Ez énekesi szempontból is nagyon érdekes lehetőségeket kínál.