A 17 ezer éves alkotás egyike a Vézere-völgyi festett barlangoknak, amelyek a világörökség részét képezik. A mészkőhegységben lévő barlang 250 méter hosszú és 30 méter mély.

A természeti képződményt, és a benne lévő alkotást 1940-ben fedezte fel négy gyermek, miután a kutyájuk beszaladt oda.

A történelmi műemlék 1948 óta látogatható a turisták számára, az első változásokat pedig 1955-ben figyelték meg a barlang falán. Megállapították, hogy a turisták által kilélegzett szén-dioxid sokat árt az alkotásnak.

Ennek orvoslására 1957-ben építettek be egy légcserélő rendszert. Később az algák is elszaporodtak a falon, amelyben már a magas hőmérséklet és a mesterséges világítás is szerepet játszott, ezért néhány év múlva egy ózónszűrő berendezést is beállítottak. Később megtiltották, hogy turisták lépjenek a barlangba.

Egy másolatot készítettek a falfestményről, 1983-ban pedig megnyitották a turisták előtt a Lascaux II-t.

A többször kicserélt vagy átállított szellőzőrendszer ellenére az utóbbi években egy új, rendkívül ellenálló gombafajt fedeztek fel a barlang falán. 2002-ben a francia kulturális miniszter egy válságstábot hívott össze az alkotás megmentéséért.

Most azonban ismét fekete foltokat és vízcseppeket fedeztek fel a barlang falán, amely évezredeken át annak köszönhetően őrizte meg a rajzot, hogy kőzetei rendkívül száraz klímát biztosítottak.