Az Egyesült Államok elnököt válasz november 5-én. Mielőtt rátérnénk arra, hogy most mi az állás, mit mérnek a közvéleménykutatók, mik a legfrissebb hírek, ki hogyan sértegeti esetleg vagy dicséri az ellenfelet, beszéljünk egy kicsit arról, hogy Amerikában nagyon speciális választási rendszer működik, államonként külön szabályok vannak. A korábbi választásokon is nagyon sok vita volt, nagyon sok visszaélésről beszéltek. Az Egyesült Államokban a mostani elnökválasztásra 40 millió szavazatot már leadtak levélben. Milyen ez a választási rendszer?

Gyakorlatilag az alkotmányból kiindulva az államok rendezik meg ezeket a választásokat, és az egyetlenegy szövetségi szabály az, hogy a választói névjegyzékeket 90 nappal a választás napja előtt le kell zárni. De a választás maga, ahogy ön is utalt rá, nem olyan, mint mondjuk Európában, ahol mindenki a választás napján adja le a voksát, hanem már hetek óta zajlik a választás. Nagyjából 60 millióan regisztráltak arra, hogy vagy levélszavazatban, vagy pedig személyesen szeretnék leadni a voksukat, tehát már eddig leadták 40-41 millióan, és elképzelhető, hogy a következő napokban újabb milliók fogják. De november 5-én fogja a többség leadni a voksát. 2020-ban – igaz, hogy az Covid-év volt – az emberek 70 százaléka már a választás napja előtt leadta a szavazatát, de most nincs Covid. 2020-ban körülbelül 158 millióan szavaztak. Ez nagyjából 60 százalékos szavazati arány az Egyesült Államokban, aránylag eléggé alacsony – legalábbis az európai országokhoz képest –, ugyanis összesen 210-220 millióan jogosultak szavazásra.

Tehát akkor a lakosság harmada, negyede adta le már a voksát.

Igen, körülbelül ez a szám stimmel. Maguk az államok rendezik a választásokat, nyilvánvalóan az elnökválasztást, és ezzel párhuzamosan a szenátori és szövetségi képviselői választásokat is. Az elnökválasztásnál többfajta szabály létezik. Mindössze négy olyan állam van az ötvenből, amelyikben csak a választás napján lehet leadni a voksot. A többiben, 46 államban különböző szabályok szerint és különböző időhatárokkal le lehet adni a voksot, levélszavazat útján, vagy pedig személyesen. Például amikor Georgiában – ez az egyik kulcsfontosságú, billegő állam – pár nappal ezelőtt kinyitottak az urnák, az első nap 188 ezer ember szavazott, és eddig összesen már több mint 2,6 millióan. 2020-ban 5 millióan szavaztak körülbelül. Most tehát lehetséges, hogy a választás napja előtt többen fognak szavazni, mint a választás napján. A levélszavazatoknál ugyancsak három különböző típus van, hogy kicsit bonyolulttá tegyük a dolgot. Vannak olyan államok, ahol mindenkinek kérés nélkül kiküldik a megfelelő dokumentumokat. Aztán vannak olyan államok, ahol kérésre küldik ki, és vannak olyan államok, ahol kérésre küldik ki, de meg kell indokolni, hogy miért akarok levélszavazattal élni. Ez a három alapvető szabály van. Ráadásul több millió amerikai él külföldön is.

De mindenütt regisztrálni kell.

Igen, mindenütt regisztrálni kell.

Az előfordulhat, hogy valaki levélben szavaz, és utána elmegy a választás napján, személyesen is szavazni?

Sajnos vannak ilyen malőrök, ugyanis ugyancsak államonként különböző módon tartják nyilván a választásra jogosultakat. Alapvetően – és erről is folyt vita – valamilyen igazolvánnyal kell az illetőnek igazolnia magát. Fényképes vagy anélküli igazolvány is szóba jöhet, a jogosítvány is, sőt, egyes államokban közüzemi számlával is megtehető. A jogosítványnál maradva azonban: több államban, köztük Minnesotában – amelyik az egyik billegő állam, a demokrata alelnökjelöltnek az állama –, vagy Kaliforniában és Oregonban jogosítványt kaphatnak az illegális bevándorlók is, tehát olyanok, akik még nem állampolgárok. Ez magyarul azt jelenti, hogy aki nem amerikai állampolgár, de jogosítványa van, lakhelye van, egyszerűen regisztrálhat.

Közüzemi számlát is elfogadnak? Olyan, mintha bármivel igazolhatná magát valaki.

Sajnos ilyen szabályok vannak, de persze nem mindegyik államban. És most már tudjuk, hogy 2020-ban hány különböző jelentés volt arról, hogy itt-ott visszaélések voltak. Amerikában az embereknek a 40 százaléka még mindig nem hiszi el, hogy nem történt valamifajta csalás, visszaélés a szavazatok számlálásakor, összegyűjtésekor. S már most, tehát egy héttel a hivatalos választási nap előtt történtek olyan esetek, hogy szavazóurnákat, amelyekben összegyűjtöttek leadott szavazatokat, fölgyújtottak. Voltak olyan szavazóurnák, amelyeket teherautón szállítottak, és azok onnan leestek. Aztán valaki észrevette és szólt a rendőröknek. Megnézték, hogy a pecsétek még érintetlenek, és így jogszerűnek, illetve érvényesnek fogják nyilvánítani ezeket a levélszavazatokat. Aztán van ez a levélszavazat-begyűjtés, vagy a harvest, a ballot harvesting, ami azt jelenti, hogy egy családtag vagy valaki összegyűjtheti az egy háztartásban élők levélszavazatait, és aztán elviszi leadni. Aztán vagy elviszi, vagy nem, vagy bedobja, vagy nem dobja be. Például 2020-ban is elég sok szavazatot találtak különböző árkokban eldobált szavazólapokon. Aztán most, hogy még egy kicsit bonyolítsam a helyzetet, az is vita kérdése volt, hogy hány szavazóurnát állítsanak föl. A republikánusok általában kevesebbet szeretnének, a demokraták többet. Ugyanis a demokrata szavazók között több olyan van, hiszen, mondjuk, az afroamerikaiak többsége, a latinok többsége általában demokrata szavazó, aki nem biztos, hogy veszi a fáradságot ahhoz, hogy mondjuk, egy kilométerrel arrébb gyalogoljon, vagy akár elmenjen kocsival. A republikánus szavazók, akik úgymond elkötelezettebbek, bárhova elmennek, viszont ha meg minden sarkon van urna, kicsi túlzással, a demokrata szavazóknak jó. Mindenfajta trükk van.

Még az is szóba került, ami kicsit morbid, de bizonyos szempontból nem újdonság, hogy talán elhunytak nevében is lehet szavazni.

Igen, igen. Észak-Karolina volt az első állam, kiküldték a szavazólapokat, és utána szeptember 6-a és november 5-e között van két hónap. Ez idő alatt többen meghalnak, az egész Egyesült Államokat tekintve 340-350 milliós népességről beszélünk. Elképzelhető, hogy valaki kitöltötte, majd meghal, és már úgy küldik vissza, hogy mire beérkezik a szavazat, az illető már nem él. Vagy előfordulhat, hogy meghal, de helyette kitöltik a szavazólapot és úgy küldik be, mert azt már nem ellenőrzik annyira. Ilyen alapon, sajnos, a halottak is szavazhatnak. Sokszor ez nem szokott döntő lenni.

Pedig pont azt akartam mondani, hogy néha annyira kevés szavazaton múlik a győzelem, olyan kicsi a különbség jelöltek között, hogy még akár ez is dönthet.

Igen, van ez a hét billegő állam, ahol pár ezer, pár tízezer szavazat dönthet, ott előzetesen begyűjtött, de esetleg eldobott szavazócédula, vagy felgyújtott szavazóurna, vagy halottaknak a szavazatai adott esetben eldönthetik a versenyt két jelölt között. Ad absurdum eldönthetik azt, hogy ki kerül a Fehér Házba január 20-án délben.

És ha ez nem lenne elég, akkor azok után, hogy mindenki viszonylag jogszerűen és szabályosan leadta a voksát vagy levélben, vagy az urnánál, vagy ahogyan tudta, jön ez a bizonyos elektori rendszer, ami megint csak megbonyolítja a dolgot. Nem mindig az nyeri a választást, aki számszerűen a legtöbb szavazatot kapja. Ez hogyan van?

A szavazatszámláláshoz még egy mondatot mondanék. Legalább kétfajta módon számolják a szavazatokat: van, ahol folyamatosan, van, ahol pedig csak akkor, amikor az összes beérkezett. Ennek megfelelően van olyan állam, ahol szinte az urnák zárása pillanatában lehet tudni az eredményt. Van, ahol meg nem, mondjuk, Pennsylvania egy ilyen hely, amelyik úgymond a billegő államok közül a billegő állam, sokan úgy gondolják, hogy aki Pennsylvaniában nyer, az nyeri az elnökválasztást. Ott hiába van levélszavazás és aznapi szavazás, csak akkor kezdik el számolni őket, amikor az összes szavazat beérkezett, tehát az urnazárás után. Ennek megfelelően várni kell, mire több millió szavazatot összeszámolnak.

Ennek mi a jelentősége azon kívül, hogy várni kell az eredményre?

Tulajdonképpen túl nagy jelentősége nincs, inkább annak van jelentősége, hogy időzónák vannak.

Befolyásolhatja elvileg egy másik állam eredményét?

Igen, a keleti parton hat órával előbb járnak, mint a nyugati parton, és hogyha a keleti parti eredményeket közzéteszik, amikor még a nyugati parti államokban zajlik a választás, az adott esetben befolyásolhatja a szavazást. Ez azért nem teljesen valószínű, mert a keleti parti államok gyakorlatilag kivétel nélkül – Georgiát, a két Karolinát, Floridát kivéve – mind demokrata bástyák, tehát New York, Massachusetts, egész Új Anglia, ezekben gyakorlatilag meg sem kellene számolni a szavazatokat, úgyis a demokraták nyernek. A nyugati parton ugyancsak az összes nyugati állam, Kalifornia, Oregon, Washington, demokrata bástya. A legnyugatibb államok, ahol érdekes ilyen szempontból az eredmény, az Nevada és Arizona, azt hiszem, hogy ötórás differencia van a keleti part és közöttük. Tehát ez a két billegőállam, ahol adott esetben számíthat, hogy már tudják azt, hogy a keleti parton milyen eredmények születtek. Visszatérve az elektori rendszerre, valóban ötször fordult elő az amerikai történelemben, hogy nem az nyert, aki a legtöbb szavazatot kapta országosan. Ugyanis az alkotmány leszögezi, hogy nem közvetlenül választják az elnököt, hanem az államok által kiválasztott elektorok választják meg. Na most el lehet gondolkozni, hogy ez filozófiailag mit jelent.

Milyen alapon választódnak ki az elektorok?

Először is azt lehet mondani, hogy az alapító atyáknak talán voltak bizonyos fenntartásai a nép kollektív bölcsességét illetően, ezért eltávolították az embereket az elnökválasztástól. Nincs közvetlen elnökválasztás, nem közvetlenül választották különben eredetileg a szenátorokat sem, egészen a múlt század elejéig, és ez azért fontos, mert az elnök és a szenátus az, amelyik jóváhagy nemzetközi szerződéseket, és ők ketten döntik el, hogy ki lesz nagykövet, szövetségi bíró, miniszter és így tovább. Két olyan pozíció volt, amelyik el volt távolítva úgymond az emberektől, de most már a szenátorokat közvetlenül választják. A szenátoroknak a számát ugyancsak az alkotmány határozza meg, annyi elektort kap mindegyik állam, ahány szövetségi képviselője és szenátora van. Ennek megfelelően népességarányosan Kalifornia kap 52 helyet, plusz kettőt, mert mindegyik államban két szenátor van, tehát Kalifornia jelen pillanatban 54 szavazattal rendelkezik az elektori kollégiumban. A spektrum másik végén pedig vannak a kis államok, Delaware vagy Wyoming, ahol van két szenátor és egyetlenegy képviselő, tehát ők három elektori hellyel rendelkeznek. Összesen 435 szövetségi képviselő van, 100 szenátor, ez 535. Az 1960-as években egy alkotmánykiegészítés értelmében a főváros, Washington DC annyi elektori helyet kapott, amennyit a legkisebb állam kap, tehát hármat, ezért 538 elektori hely van összesen, és ennek megfelelően abszolút többség kell az elektori kollégiumban, a bűvös szám 270. Régebben volt, hogy többen indultak, mondjuk 1824-ben. De jelen pillanatban ketten vannak. Elképzelhető az a forgatókönyv, hogy mind a kettő 269 szavazatot kap az elektori kollégiumban. Ebben az esetben az elnököt a szövetségi képviselőház választja meg, de itt már nem a képviselők egyenkénti szavazása dönt, államonként egy szavazata van a képviselőknek. Tehát az 52 képviselő Kaliforniából egyetlen szavazattal rendelkezik, és az egyetlen wyomingi is egy szavazattal rendelkezik.

Vegyük végig azt, hogy igazából mi az elektorok dolga! Vannak a szavazók, elmennek, szavaznak valahogy. Az elektornak mihez van joga, mi a kötelessége, mi a feladata, megteheti-e azt, hogyha a választók az egyik jelöltet találják alkalmasnak, ő a másikra teszi le a voksát?

Elképzelhető, és volt is rá példa.

Milyen alapon?

Az elektorokat „a győztes mindent visz” elve alapján jelöli ki az adott győztes párt. A demokraták megnyerik Kaliforniát, mert meg fogják nyerni, ők kijelölhetik az ottani 54 elektort minden további nélkül, függetlenül attól, hogy eggyel több szavazatot kapnak, vagy tízmillióval több szavazatot kapnak. Ezért van az, hogyha valaki nagyot nyer egyes államokban, de csak kicsi arányban veszít a többiben, mégis az kapja a többi elektori szavazatot, aki sok kevesebb szavazatot szerzett, viszont az elektori kollégiumban kompenzálni tudja ezeket a hátrányokat. Ugyanígy, mondjuk, Wyomingban a három elektort a győztes párt nevezi ki. Két állam van, ahol ez a szabály nem érvényes, Nebraskában és Maine-ben, ahol egyfajta kombináció van. Ezt csak azért mondom, mert olyan forgatókönyv is van, hogy a nebraskai második választókerület fogja eldönteni a versenyt. Ott a győztes megkap két helyet az ötből, és utána a három kongresszusi körzetet viszont az adott körzetben nyertes viszi el. Nebraska döntően republikánus, tehát ott a republikánusok két választási körzetet elvisznek, plusz megkapják az államra vonatkozó plusz kettőt, viszont az egyik körzet, Omaha környéke, az demokrata többségű, és elképzelhető, hogy az az egyetlen szavazat fog dönteni, mert azt a demokraták elviszik. A másik ilyen különben a maine-i rendszer, ahol ugyancsak kombinációban osztják el a szavazatot. A további 48 államban a győztes mindent visz.

Akkor a nagy államokat kell megnyerni, akik sok elektort állítanak.

Igen, igen. Matematikailag, hogyha valaki a tíz legnagyobb államot megnyeri, akkor mindegy, hogy negyvenben veszít, elnök lehet. De ilyen nem szokott előfordulni, mert a legnagyobb államokban, mint mondjuk Kalifornia, Texas, Florida, New York, Pennsylvania, Ohio, általában fele-fele arányban szoktak győzni, Texas, Florida republikánus lesz, feltehetően New York, Kalifornia demokrata, Pennsylvania, az ötödik legnagyobb állam 19 hellyel lehet a mérleg nyelve. Kiválasztják az elektorokat, és nyilvánvalóan megfelelő lojalitással rendelkezőket választanak ki a demokraták.

Ők egyébként pártkatonák ilyen értelemben?

Mindegy, ők bárkit kiválaszthatnak, bármilyen civilt, aki az adott államnak az állampolgára, de nyilvánvalóan az elektorok azok, akik megbízhatóan szavaznak. Ráadásul vannak olyan helyek, ahol kötött elektorok vannak hivatalosan, nekik kötelező arra leadni a voksukat az elektori kollégiumban, akinek a győztes csapatában vannak, tehát például Kaliforniában mind az 54-nek kötelező leadni Harrisre adott esetben a voksát. Más helyeken nem kötött, vannak nem kötött elektorok, ők szabadon dönthetnek.

Tehát én vagyok egy párt, állítok ötven elektort, és akkor abból egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik rám fog szavazni.

Ilyen azért ritkán fordul elő. Egyszer-egyszer volt rá példa, de nem befolyásolta a végeredményt. Még egyszer mondom, a győztes párt választja ki az elektorokat. Mivel feltehetően nem mindenki ismeri az amerikai politikusokat, magyar politikai példát mondok: hogyha mondjuk a DK nyerne, és a DK-nak kell kiválasztania az elektorokat, akkor nyilvánvaló, hogy a DK leghűségesebb tagjaiból fogja kiválasztani. Ugyanúgy, mint a Fidesz a másik oldalon, és nem valószínű, hogy majd Gyurcsány Ferenc a Fidesz jelöltjére fog szavazni, ahogyan Kövér László sem a DK jelöltjére. Persze példa volt rá, Nixon esetében volt olyan elektor, aki meggondolta magát, de Nixon olyan óriási különbséggel győzött, hogy nem számított egy elektori kollégium ide vagy oda. Most viszont már számíthat, mert mint mondtam, akár egy elektori kollégiumi hely is számíthat. Az elektoroknak minden államban a második szerda utáni első kedden kell összeülniük decemberben, és utána pedig jön a híres január 6-a, amikor az elektori kollégiumi szavazatokat elküldik a szövetségi törvényhozásnak, akkor ül össze a szövetségi törvényhozás, hitelesíti a beérkezett eredményeket, és az alelnök kihirdeti a végeredményt. Ebben az esetben Kamala Harris fogja kihirdetni az eredményt, és elképzelhető, hogy saját magát hirdeti ki, de elképzelhető az is, hogy Donald Trumpot hirdeti ki. Jelenleg különben a fogadóirodákban és sok minden egyéb helyen Trumpnak nagyobb esélye van, vagyis ez egy pikáns eset lenne.

Mindjárt rátérünk arra, hogy most mik az esélyek, mi az állás, de előbb még egy téma: az amerikaiak – ha lehet ilyet mondani –, mennyire elégedettek ezzel a választási rendszerrel? Nincs szó arról, hogy esetleg érdemes volna egy kicsit egységesíteni vagy egyszerűsíteni?

A demokraták szeretnék ezt megváltoztatni, hiszen 2016-ban és 2000-ben is ők kaptak több szavazatot, és mégis 2016-ban Trump, 2000-ben pedig – Al Gore ellenében – George W. Bush lett az elnök. Tehát ők szeretnék megváltoztatni, mert hogyha megnézzük a választói csoportok létszámát, a demokraták picit jobban állnak. Ez viszont teljesen reménytelennek tűnik, mert ehhez egy alkotmányos kiegészítés kellene, mert az alkotmányba van beleírva, hogy hogyan kell az elnököt választani. Ahhoz, hogy áttérjenek arra, hogy országosan válasszák az elnököt és nem államonként, meg kellene változtatni az alkotmányt. Az alkotmány módosításához a szövetségi kongresszusnak kétharmada kell, és utána pedig az államok háromnegyedének tíz éven belül kell ratifikálnia. A kis államok nyilvánvalóan foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy nehogy hátrányba kerüljenek, és nehogy az a tíz nagy állam mondja azt meg, hogy mi történjen. Pontosan ezért találták ki ezt a rendszert, hogy elkerüljék a nagy államoknak a diktatúráját a kicsik fölött. Tehát ez abszolút reménytelen. A demokraták szeretnék megváltoztatni, időnként fölvetik azt, hogy nem demokratikus, hogy kevesebb szavazattal lehet nyerni.

Nem sok remény van rá, hogy ez változik.

Az esély nulla, szerintem.

Mi a pillanatnyi helyzet? A kampány megy már jó ideje, elég sok minden történt. A legfrissebb hírek szerint úgy tűnik, hogy Trump a hajrában eléggé előretör.

Az úgynevezett dinamikát érdemes nézni. Trump vezetett Biden előtt 4-5 százalékkal. Megtörtént a Demokrata Párton belül a váltás, akkor hirtelen Harris az újdonsága és minden egyéb miatt átvette a vezetést, ugyancsak 4-5 százalékkal. Ez a 4-5 százalék lekopott az utóbbi hetekben és ha most 8-10 közvéleménykutatónak az összesített eredményét nézzük, országosan Trump 0,9 százalékkal vezet. Gyakorlatilag fej-fej mellett vannak, az úgynevezett billegő államokban fej-fej mellett vannak. Ezek a fontosak, hiszen a többi államban bebetonozott a demokrata vagy a republikánus győzelem, illetve többség, és ennek megfelelően várható a győztes. Ebből a hét billegő államból hatban Trump vezet minimálisan, egyetlenegy államban, Michiganben vezet minimálisan Harris, de itt fél-egy-két százalékokról beszélünk, és az, hogy a közvéleménykutatások mennyire hitelesek vagy nem, az eléggé kérdőjeles. Először is egyfajta tapasztalat, hogy 2016-ban és 2020-ban Trumpot országosan és az úgynevezett csatatér államokban is 3-4 százalékkal alámérték mindig. Ez az egyik. A másik, hogy a közvéleménykutatók általában azt mondják – telefonos közvéleménykutatásokat szoktak tartani –, hogy a megkérdezetteknek alig egytizede válaszol. Azok pedig általában a felsőfokú képzettséggel, a magasabb képzettséggel rendelkezők, akik döntően inkább demokrata pártiak. Viszont az összes népességet tekintve a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők alkotják a szavazók 65 százalékát, ez pedig egy újabb olyan tényező, ami kicsit torzíthatja a közvéleménykutatók eredményeit. Az biztos, hogy – megint csak 2016-hoz és 2020-hoz viszonyítva – Trump még ilyen feltételek mellett is sokkal jobban áll, mert 2016-ban egy héttel a választások előtt Hillary Clinton több mint 6 százalékponttal vezetett előtte a közvéleménykutatók szerint. 2020-ban Biden több mint 9 százalékkal, most pedig Trump vezet nulla egész valamennyi százalékkal Harrisszel szemben.

De lehet, hogy most olyanok válaszoltak a közvéleménykutatóknak, akik nem annyira demokraták, nem annyira felsőfokú végzettséggel rendelkezők, így változhat ez is. Nem nagyon lehet adni arra, amit a közvéleménykutatások mondanak, vagy legalábbis csak viszonylag nagy vonalakban. Azt hogyan magyarázzák, hogy Harrisnek a 4-5 százalékos előnye viszonylag gyorsan szertefoszlott?

Harrisnek három „alapvető baja” van ebben az egész elnökválasztásban. Az első az, hogy gyakran 180 fokos fordulatot tesz a korábbi nézeteihez képest. Ő annyira baloldali vagy progresszív volt korábban, hogy az ő szenátusbeli szavazatai balra álltak még Bernie Sandersétól is, aki pedig a mérce, az etalon mint szocialista demokrata. Rendkívül erősen progresszív, többek között a nyitott határ mellett volt azzal, hogy dekriminalizálják az illegális bevándorlókat, téma volt a kábítószer legalizálása, pénzt gyűjtött a 2020-as zavargások után bebörtönzöttek számára, tehát rendkívül „progresszív” az eddigi pályafutása. Na, most ez nem igazán nyerő, ugyanis az amerikaiak többsége még mindig inkább a konzervatív oldalon áll. A Demokrata Pártnak úgy általában az az egyik baja vagy a gondja, hogy a progresszív szárny egyre inkább átveszi az irányítást a párton belül. Hillary Clinton még középutas centrista volt, Biden is félig-meddig, de Bidenre is ráerőltettek olyan dolgokat, mint a Green New Deal és sok minden egyéb, ami nem nagyon népszerű. Pennsylvaniát emeltük ki korábban, ott az egyik legfontosabb kérdés az energiatermelés, a repesztéses technológia. Harris korábban ellene volt, most mellette van. Ő kicsit olyan, mint annak idején John Kerry volt, ugyancsak demokrata elnökjelölt, aki azt mondta, hogy ellene szavaztam, miután megszavaztam. Ő is nagyjából mind a két oldalon akar állni. A másik dolog az, hogy ő végül is alelnök volt három és fél évig. Viszont a Demokrata Pártnak a megítélése és a Biden-adminisztráció megítélése nagyon rossz. Biden megítélése 40 százalék körül van, ez nagyon alacsony, az embereknek a háromnegyede úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok rossz irányba halad. Az árszínvonal 20 százalékkal magasabb most, mint Trump idejében. A harmadik tényező, hogy Harris azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy újat fog hozni, mert ő is érzékeli, hogy a bideni politikával nem nagyon lehet nyerni. Az emberek ezt nem nagyon hiszik el. Legutóbb azt mondta, hogy azért lesz az ő elnöksége új, mert új kihívások lesznek.

Azok mindenkire vonatkoznak.

Mindenkire vonatkoznak. Lehetséges, hogy Bidenben kicsit dolgozik némi revansvágy amiatt, hogy a demokrata párti guruk, Nancy Pelosi és a többiek péntekről hétfőre lemondatták arról, hogy induljon az elnökválasztáson, mert akkor meg kijelentette, hogy ő és Kamala Harris egy kottában játszottak végig. Szóval nagyon nehéz a kettőt összeegyeztetni. Kamala Harris nem nagyon tud válaszolni olyan kérdésekre, amelyeket meg kellene válaszolnia. A republikánusok ki is használják ezt, legutóbb Vance a republikánusok Madison Square Garden-i nagygyűlésén azt idézte, hogy amikor megkérdezték Harristől nagyon barátságosan – egyébként már csak barátságos tévéstúdiókba megy egy kivételével –, hogy végülis mi az, amit talán másként csinálna, Harris azt mondta, hogy hát most éppen semmi sem jut eszébe. Erre mondta Vance, hogy ez a demokrata párti szlogen, hogy éppen most nem jut semmi sem az eszembe.

Ez elég spontán...

Tehát Harris emiatt veszített. Kicsit átfazonírozta az életrajzát, jó, ezt általában mindenki megcsinálja, és amikor megkérdezik különböző dolgokról, akkor szósalátákat mond, hogy senki se tudja kibogozni, hogy éppen mit akar. Ebből volt egy kisebb botrány különben, amikor elment a CBS 60 Minutes című műsorba, az egy nagyon híres, évtizedek óta futó műsor, és ott a Közel-Keletről kérdezték. Egy percen keresztül beszélt anélkül, hogy bárki tudta volna, hogy mit mond, és ezt a CBS kivágta, és beletett helyette egy olyan választ, ami egy másik kérdésre hangzott el, de úgy tűnt, mintha erre válaszolt volna. Nyilvánvaló, hogy a CBS is érezte, hogy eléggé kellemetlen, hogy egy ilyen fontos kérdésre nem tud válaszolni. De más kérdésekre se nagyon tudott. Harrisnek a kezdeti népszerűsége eléggé megkopott, főleg a függetleneknél, mondjuk a demokratáknál nem, mert a jelen pillanatban a demokraták szavaznának akár a szamárra, ugyanúgy, ahogy a republikánusok szavaznának az elefántra.

Bárkire csak demokrata legyen.

Ezek a totemállatok, teljesen mindegy, hogy mit mond, mit csinál, ők leadják a szavazatukat. A függetlenek azok, akik érdekesek, és ők olyan 5-10 százalékot alkotnak a billegő államokban.

Az döntő lehet.

Az döntő lehet, és ez fontos.

Biden most is tud olyat mondani, amivel nem biztos, hogy használ Harrisnek. Legutóbb, ha jól emlékszem, akkor a Trump-szavazókat minősítette.

Igen. Az egyik kulcskérdés az egész elnökválasztásban, és ez volt 2016-ban is, mert amikor a keleti és a nyugati partról beszélnek, nagyon sok emberben az a benyomás, hogy ott van a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális elit. Hollywood, Wall Street, washingtoni politikai buborék, és ezek az elitek lenézik azokat, akik a két part között laknak, hogy vidéki, meg bugris, meg tahó, meg minden egyéb. 2016-ban Hillary Clinton azt mondta, hogy szánalomra méltók, akik Trumpot támogatják. Most pedig Biden elszólta magát, mert a Madison Square Garden-i republikánus nagygyűlésen egy komikus azt mondta, hogy Puerto Rico egy lebegő szeméthalom – nem tudom, miért utalt arra, de ezt nem Trump mondta. És Biden meg azt mondta, persze egy ilyen „latino” gyűlésen, hogy nem is a Costa Rica-iak, hanem Trump szavazói a lebegő szemetek. Ez egy eléggé erős mondat, úgymond, és nem lehet arra fogni, hogy Biden elszólja magát időnként. A demokraták szempontjából sajnálatos, hogy Biden időnként több kellemetlenséget okoz a saját táborának, a másik oldalon viszont Trump okoz több kellemetlenséget a saját táborának, mert ő is mond olyanokat, amit nagyon nehéz kimagyarázni. Annak ellenére is, hogy Trump fegyelmezettebb, mint volt négy vagy nyolc évvel ezelőtt, de ez ugye viszonylagos.

Ebben a kampányidőszakban melyek a legfőbb témák? Mi lehet az a téma, ami eldöntheti a vetélkedést?

Különböző témákat azonosítottak különböző felmérések. Az első általában a gazdaság szokott lenni, a megélhetési költségek, a benzinár, a lakásárak, illetve a lakásbérleti díj, és így tovább. Ezek mind republikánus előnyök. Itt általában 8-9 százalékpontot ver Trump Harrisre. Fontos a bevándorlás kérdése és a határvédelem, itt megint csak a republikánusok állnak jobban. A következő az energiabiztonság, az energiaönállóság, amelyben szintén a republikánusok állnak jobban – támogatják az önellátást, illetve azt, hogy exportáló legyen az Egyesült Államok, és ilyen módon tudja befolyásolni a világ energiaellátását. Januárban Biden leállította az amerikai LNG exportját, Trump azt ígérte, hogy ezt visszaállítja. Aztán fontos aztán a közbiztonság, amiben megint csak a republikánusok állnak jobban.

Miben állnak jobban a demokraták?

Egy kérdésben sokkal jobban állnak, ez az abortusz kérdése, és azért fontos ez, mert az egyik legfontosabb választói csoport tagjai, a nők nagyobb arányban mennek el szavazni, mint a férfiak. Emellett pedig az úgynevezett elővárosi vagy külvárosi nők nagyon fontos csoportot alkotnak, és ők döntően – nemcsak emiatt, de döntően – leginkább az abortuszkérdésben a Demokrata Párt mögött állnak. Ilyen szempontból azt lehetne mondani első látásra, hogy a republikánusoknak áll a zászló, és hozzá kell tenni azt, talán korábban egy félmondatban említettünk, hogy kongresszusi választások is lesznek, és ott is a republikánusok állnak jobban mind a két ház esetében. Egy adott forgatókönyv szerint a republikánusok söpörnek, Trump elnök lesz és republikánus többség a kongresszus mindkét házában. Plusz még hozzáteszik azt, hogy a Legfelsőbb Bíróságon 6:3 arányban konzervatív bírók vannak, ami így összességében elég jelentős konzervatív előretörés lenne. Viszont hogyha megnézzük az úgynevezett társadalmi kérdéseket, ott a demokraták állnak bizonyos szempontból jobban. Ők többet ígérnek a társadalompolitikában: a Medicare kiterjesztése, tehát az időskori egészségbiztosítás kiterjesztése, infrastrukturális beruházások. Igaz, hogy ők viszont magasabb adókat akarnak. Tehát szociális területen a demokratákban jobban bíznak. Kereskedelempolitikában jobban bíznak Trumpban, annak ellenére, hogy ő 10-20 százalékos extravámot szeretne kivetni az egész világra kiterjedően, és azt mondja, hogy akár még kölcsönösségi alapon is, Kínával szemben még magasabbat, viszont csökkentené az adókat. Például a vállalati adót abban az esetben 21 százalékról 15-re csökkentené, hogyha amerikai vállalatok Amerikában termelnek. Viszont a demokraták a 25 százalékos vállalati adót fölemelnék 28-ra, ami már bizonyos kompromisszum, mert Biden ezt 39,6 százalékra akarta fölemelni. A legfelső adókulcsot is fölemelnék a demokraták 37-ről 39,6 százalékra. Trump ezt helyben hagyná, illetve személyi adócsökkentés lenne. Azt lehet mondani, hogy Trumpban jobban bíznak a gazdaság szempontjából. Még a szociális témákhoz: Harris többek között árstopot ígért egyes áruk esetében, tehát árplafont szeretne bevezetni, hogy ezzel úgymond lecsapolja az extraprofitot a nagyvállalatoktól. Tehát pozitívumból és negatívumból mind a két oldalon van valami. Hozzátenném még ehhez a vallás kérdését. A keleti és a nyugati part nagyon erősen szekularizált, ott a vallásosoknak az aránya 30 százalék körül van. A középnyugati és a déli részen, ahol a republikánusok söpörnek, 50 százalék fölött van a vallásosok aránya. Tehát vallási alapon is meg lehet vizsgálni azt, hogy melyik párt hol áll.

Mi azt gondolnánk, hogy egy ilyen választáson fontos lehet a két zajló háború kérdése. Ezek mennyire szerepelnek a kampányban, és ezeknek a megítélése mennyiben különbözik a két oldalon? Arról szoktunk beszélni, hogy Trump ígérete szerint ha elnök lesz, akkor az orosz-ukrán háborúnak véget vet. Nem tudom, hogy ennek mennyi a realitása.

A republikánusoknak a többsége már korábban, amikor volt az ominózus 60 milliárdos ukrajnai csomag, úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok túl sok pénzt költ Ukrajnára, ami nem teljesen igaz, ugyanis a demokrata kormányzat azzal érvelt, hogy a pénz 90 százaléka Amerikában landol végül, például a védelmi iparágba – ez a fegyveripar, magyarul – tízezres számban vettek föl dolgozókat. Mind az ötven államban, a demokraták gondosan elosztják ezeket a dolgokat, és 38 állam beszállító, tehát valóban a pénzek nagy része nem Ukrajnába megy. Ukrajnába azok a pénzek mennek elsősorban, amelyek az ukrajnai közigazgatást és a nyugdíjakat fedezik. A fegyverszállítás kapcsán az amerikai fegyvergyártók vágják elsősorban zsebre a pénzt. De feltehetően Trump Ukrajna esetében úgy véli, hogy mivel az amerikaiaknak egyre nagyobb aránya gondolja úgy, hogy most már jó lenne befejezni Ukrajna támogatását, feltehetően nyomást helyezne Ukrajnára, hogy legyen kompromisszumképesebb. Az oroszokra is esetleg azzal, hogy Ukrajnának orosz területeket elérő fegyvereket ad el, vagy engedélyt ad arra, hogy orosz területek elérésére használják a fegyvereket. Hozzátenném, hogy Trump adott el Ukrajnának halálos fegyvereket. Obama annak idején nem volt hajlandó Ukrajnának úgymond halálos fegyvereket biztosítani, csak védelmi és egyéb fegyvereket. A Közel-Keletnél érdekes módon a demokraták eléggé nagy bajban vannak, a satu két pofája közé szorultak. Az arab-amerikaiak vagy a muszlimok elégedetlenek, mert úgy gondolják, hogy túlságosan nagymértékben támogatják Izraelt egyoldalúan, és például Michiganben, az egyik billegő államban több muszlim vallási vezető nyíltan kiállt Trump mellett. Azt mondták, hogy Trump a békét hozná el, és nem folytatná a háborút. Annak idején Trump megfenyegette Iránt, hogyha nem enged szabadon 56 túszt, akkor 56 katonai bázist le fognak bombázni, tehát feltehetően most is valami zsarolásszerű lenne. És ott volt Jared Kushnernek, Trump vejének a politikája, végül is tető alá hozta az Ábrahám-egyezményeket Izrael és az arab államok között, tehát feltehetően nagyobb a lenne hitele a Trump-adminisztrációnak, mint a Biden-adminisztrációnak. Itt nem a Hezbollahról van szó, vagy a Hamászról, hanem arról, hogy ki áll mögöttük. Kína esetében van a legkevesebb különbség a két párt között, ugyanis mind a kettő elég agresszív Kína-ellenes politikát ígér, többek között kereskedelempolitikát, illetve Tajvan védelmét, és így tovább. Visszatérve egy pillanatra arra, hogy a demokraták miért kerültek kicsit kutyaszorítóba a Közel-Keleten: a zsidó amerikaiaknak kétharmada demokrata szavazó. De sokan elpártoltak, mert többek között Harris egyszer azt mondja, hogy Izraelnek joga van az önvédelemre, másszor pedig azt, hogy persze, kétoldalú megoldások és túlzott erőszak és így tovább, tehát mind a két oldalra szeretne egy kicsit játszani. New Yorkban, ahol az egyik legnagyobb zsidó közösség él, mindössze 1 százalék különbség van már csak a zsidó-amerikai demokrata és republikánus támogatás között. Persze ez inkább szimbolikus, mert New Yorkban általában 20-30 százalékponttal nyernek a demokraták, de eléggé sokatmondó az, hogy az olló zárul ilyen szempontból is, bár nem valószínű, hogy ez az elnökválasztást befolyásolni fogja.

Csak az említett témákat nézve is az ember azt gondolhatná, hogy ennek a választásnak most igazán van tétje. Mennyire lesz más Amerika a választás után, ha egyik, illetve ha a másik jelölt nyer?

Az amerikaiak 87 százaléka szerint, hogyha nem a saját jelöltje nyer, akkor tragédia lesz, akkor Amerika óriási bajba fog kerülni.

Jó, de kívülről nézve. A mi szempontunkból, Európa vagy a világ szempontjából. Vagy a nagy konfliktusok szempontjából.

Lenne egy Trump 2.0 és egy Biden 2.0. Előbbi esetében lenne egy alacsonyabb adó, protekcionistább gazdaságpolitika erőteljesebben érvényesítené az amerikai érdekeket akár a szövetségesekkel szemben is, például Európát rávenné, rákényszerítené, vagy rászorítaná arra, hogy Ukrajnát támogassa nagyobb mértékben. A NATO-hozzájárulást fölemelnék 2-ről 3 százalékra... És a határt nyilvánvalóan lezárnák, nagymértékű deportálás kezdődne, és így tovább. A másik oldalon egy Biden 2.0 nagyjából ez lenne: a határt valamilyen módon azért kicsit kezelnék, viszont adóemelések lennének, infrastrukturális beruházások, ez az adóztató-osztogató típusú politika, amit azért Európából is ismerünk, a szövetségesekkel úgymond szorosabb együttműködés, illetve folytatódna az, ahogy a Biden-adminisztráció a világot kettéosztaná a demokráciák és nem demokráciák között, tehát meglehetősen egyéni kritériumok alapján. Mindezek alapján lehetne várni azt, hogy mi történik Európában, illetve hogy Magyarországon mi történik, vagy nem történik amerikai-magyar viszonylatban.