"Két éve erős angol teával kínáltak. Most előre is megköszönöm, ha erős angol harci gépeket adnak." Így tréfálkozott az ukrán elnök a londoni Westminster Hallban, ahol repülőgépeket kért a brit törvényhozás tagjaitól. Vendéglátója, Rishi Sunak miniszterelnök egyáltalán nem utasította el a kérést, sőt megkérte védelmi miniszterét, Ben Wallace-t, nézzen utána milyen gépeket adhatnának az ukránoknak.

Igaz persze, hogy a brit kormány később valamivel visszafogottabban nyilatkozott az ügyről, de az már biztos: ukrán pilóták oktatása indul hamarosan Nagy-Britanniában. Csak az kérdés, hogy milyen típusra képzik majd ki őket.

Nagy választék nincs, mivel a brit légierő jelenleg két vadászbombázó-típust használ: a Eurofighter Typhoont és az amerikai F-35 Lightning II-t. Az utóbbit rögtön ki is zárhatjuk, egyrészt mert ezek átadásához az Egyesült Államok beleegyezése kellene, Washington viszont egyelőre elzárkózik attól, hogy korszerű harci gépekkel segítse Ukrajnát. A másik ok, ami az F-35-ös átadása ellen szól, hogy pillanatnyilag ez a nyugati világ legkorszerűbb gépe, amely egy sor olyan technológiát tartalmaz, amit nem szeretnének, ha az oroszok kezébe kerülne.

Marad tehát a Typhoon, amelyet 1970-től kezdődően közös, európai összefogással fejlesztettek, de csak az ezredforduló után állt szolgálatba. Jelenleg a brit Királyi Légierőn (RAF) kívül a német, a spanyol, az olasz, az osztrák és a szaúdi haderőben használják. A gépnek több altváltozata létezik, amelyek között jelentősek az eltérések.

A 2020. áprilisi állapotok szerint az RAF 139 Typhoonnal rendelkezett, amelyekből 101 volt hadra fogható. A flottában eredetileg 53 darab, a legelső szériába (Tranch1) tartozó gép is volt, de ezekből már 16-ot kivontak. A tervek szerint 2025-ig az összes Tranch1 változatú Typhoont nyugdíjazzák a brit légierőnél.

Eurofighter Typhoon

• Személyzet: 1-2 fő
• Hossz: 15,96 m
• Fesztáv: 10,95 m
• Magasság: 5,28 m
• Szárnyfelület: 50,00 m
• Hajtómű: 2 db Eurojet EJ200 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
• Tolóerő: 2×60 kN, 2×90 kN utánégetővel
• Max. sebesség: 2,0 Mach felett nagy magasságon, 1,2 Mach tengerszinten
• Hatótávolság: 1389 km
• Legnagyobb repülési magasság: 18 000 m
• Emelkedőképesség: 255 m/s
• Szárny felületi terhelése: 311 kg/m²
• Tolóerő-tömeg arány: 1,18
• Beépített fegyverzet: 1 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú, valamint 18 darab függesztési ponton különböző bombák, illetve rakéták légi harchoz és csapásméréshez.

Ha a britek tényleg átadnak Typhoonokat az ukránoknak, akkor nagy valószínűséggel ezekből fognak szállítani. Bár a Tranch1 a legkevésbé potens változat, de még így is messze nagyobb harcértéket képvisel, mint az ukránok által jelenleg használt MiG-29-es és Szu-27-es. Az oroszok legjobb vadászgépei viszont talán már felülmúlnák ezt a szériát, de ez azért nagyon sok tényezőtől is függ, például attól, hogy milyen fegyverzetet kaphatnak az ukránok a gépekhez.

A skynews szerint van még egy lehetőség, mégpedig a már 2019-ben kivont Panavia Tornado. Ez a gép is közös európai összefogással készült, ugyancsak több, eltérő változatban. A britek a támadó és a felderítő Tornadók mellett kifejlesztették a gép vadászverzióját is. A portál szerint vagy ezekből, vagy a csapásmérőkből szállíthatnának az ukránoknak. Mivel egy már kivont típusról van szó, alaposan fel kellene újítani, feltéve, hogy nem bontották már szét az összeset. Így ez a megoldás lehet a legkevésbé valószínű.

Ugyanakkor több nyugati szakértő is az amerikai F-16-ost tartaná a legjobbnak az ukrán légierő "felturbózására". Ennek egyik oka, hogy ebből a gépből rengeteget gyártottak és jóformán a NATO sztenderd vadászgépének számít, annyi tagország rendszeresítette. Így aztán van belőlük bőven felesleg is, amit gyorsan át lehetne adni. Hollandia és Dánia máris jelezte, hogy nem zárkózna el a náluk kivonás előtt álló F-16-osok átadásától. Ehhez persze a gyártó Egyesült Államok engedélye is kellene.

Ugyanakkor Washington még akkor is távol maradhatna az ügylettől, ha ebbe beleegyezne, hiszen a gépeket mégsem az amerikai kormány adományozná. A Szabad Európa Rádió által megkérdezett Greg Bagwell brit nyugalmazott légi marsall is

az F-16-ost taratná a legjobbnak.

Mint mondta, nem véletlenül hívják a gépet a "viperának", mert ugyanúgy kicsi és veszélyes, mint a névadója. Radarja sokkal fejlettebb, mint az orosz harci gépek lokátorai és AIM-120 AMRAAM közép-hatótávolságú légiharc-rakétáival olyan messziről képes lelőni az ellenséget, ahonnan az még jószerével nem is láthatja.

A légi marsall nem tart attól, hogy az F-16-osok átadásával a Nyugat eszkalálná a háborút. Véleménye szerint ez egy nagyon határozott és kemény üzenet lenne Vlagyimir Putyinnak: Ukrajnát nem hagyják magára és mindenképpen segítik a győzelem kivívásában. Az amerikai harci gépek megjelenése az ukrán égbolton alaposan megváltoztatná az erőviszonyokat is. A nagyobb harcértékű nyugati gépek miatt ugyanis az orosz légierő jelentősen csökkenthetné a bevetéseit, ami javíthatná a földön harcoló ukrán erők ütőképességét.

Nagy kérdés viszont a pilóták átképzése a nyugati technikára.

Volodimir Zelenszkij londoni látogatásán állapodott meg erről. Greg Bagwell úgy vélte, hogy hat-nyolc hét elég egy gyakorlott repülőgépvezető átképzéséhez, hiszen az alapok már megvannak. Ennyi idő után persze még nem érné el valaki a NATO-ban elvárt "combat ready" szintet. Viszont képes lenne harcolni az új géppel, még ha nem is sajátította el tökéletesen a rendszerek használatát,

Nagyobb gond lehet a marsall szerint a gépek üzemeltetése és karbantartása. Erre viszont az lehet a megoldás, ha a donor ország szakemberei videokapcsolaton keresztül segítenék egy ideig az ukrán szerelők munkáját. Greg Bagwell derűlátó ez ügyben is, mert szerinte, ha az ukránok képesek pár hét alatt elsajátítani három különféle nyugati harckocsi üzemeltetését, akkor az F-16-sok sem okozhatnak megoldhatatlan gondot a repülőműszakiaknak.

F-16 "Fighting Falcon"

• Személyzet: 1-2 fő
• Hossz: 14,8 m
• Fesztáv: 9,8 m
• Magasság: 4,8 m
• Szárnyfelület 27,87 m²
• Hajtómű: Pratt & Whitney F100–PW–220 vagy General Electric F110–GE–100 nagy kétáramúsági fokú, utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
• Tolóerő: F100: 64,9 kN / 105,7 kN; F110: 76,3 kN / 128,9 kN
• Max. sebesség: 2,05 Mach nagy magasságon
• Hatótávolság: 3200 km
• Legnagyobb repülési magasság: 15 240 m
• Emelkedőképesség: 255 m/s
• Szárny felületi terhelése: 430,7 kg/m²
• Tolóerő-tömeg arány: F100: 0,898; F110: 1,095
• Beépített fegyverzet: 1 db 20 mm M61 Vulcan gépágyú, ezenkívül 9+2 függesztési ponton bombák, illetve rakéták légi harchoz és csapásméréshez

Nyugati szakértők ugyanakkor nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy mind a Typhoon, mind az F-16-os régebbi és újabb változatai között óriási különbségek vannak. A harcérték azon múlik, hogy mennyire korszerű radarral és egyéb érzékelőkkel, illetve milyen fegyverzettel vannak ellátva. Maga a repülőgép ugyanis csak egy platform, amelynek feladata, hogy az elektronikát, valamint a fegyvereket térben és időben a megfelelő helyre juttassa.