Elsősorban a függőben lévő román Schengen-tagság Magyarország számára is kiemelt jelentőségű kérdés, és nemcsak az erdélyi magyarok miatt, hanem mert mindaddig, amíg Románia nem tagja a Schengen-zónának (és mellesleg Horvátország sem), a szlovák és a szlovén határok közé eső magyar határszakaszon a magyar határőrség a teljes Európai Unió Schengen-területe nevében is végzi az ellenőrzést és a határvédelmet.

Románia (és Bulgária) Schengen-tagságával az utóbbi két ország EU-külső határai válnának automatikusan Schengen-külső határokká is, és a magyar határrendészet csupán Ukrajna (valamint, ha jövő januártól még nem kapná meg a Schengen-tagságot, úgy Horvátország) felé felelne attól kezdve az unió külső határáért.

Az EU-intézményi formális ajánlások mostanra már mindhárom Schengenen kívüli dél-európai EU-tag esetében alkalmasságot állapítottak meg Az Európai Bizottság ezen országok Schengen-tagságának elfogadására hívta fel a tagállamokat – a belügyminiszterek elvben a decemberi tanácsülésükön készülnek szavazni az esetleges Schengen-bővítésről –, míg az Európai Parlament éppen a héten elsöprő többséggel demonstrált a (most októberben jelentkezésüknek immár tizenegyedik évfordulóját megélő) bolgár és román Schengen-jelöltek mellett.

A kerékkötő ez ügyben ismert módon már jó pár éve nem az uniós intézményi, hanem a tagállami oldal. Ahol az ellenállás szintén olvadni latszott – augusztusban például az egyik kulcsszereplő, Olaf Scholz német kancellár szögezte le több nyilatkozatában is, hogy kormánya immár mindhárom jelöltország Schengen-tagságát támogatni tudja –, ám a legkövetkezetesebb ellenálló, Hollandia továbbra is vonakodott borítékolni beleegyezését. Ennek részint a holland politikai vezetés meggyőződéses kétkedése (a tomán-bolgár felkészültségről) az oka, részint az a tény, hogy a holland parlament visszatérően a román-bolgár kérelmek elutasítására szólítja fel a hágai kormányt. Erre került sor legutóbb most csütörtökön is.

A dolog közvetlen előzménye volt, hogy október közepén Mark Rutte holland miniszterelnök rövid romániai látogatást tett, amelynek során külön is tárgyalt a Schengen-tagságról Klaus Iohannis román elnökkel, majd a megbeszélésüket követő közös sajtóértekezletükön kitérően úgy fogalmazott, hogy bár

„elviekben nincs semmi kifogása” Románia Schengen-csatlakozása ellen, ám ehhez arra van szükség, hogy „valamennyi feltétel teljesüljön”.

Az utóbbi alatt holland részről továbbra is a lassan már másfél évtizedes Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (angol rövidítéssel CVM) maradéktalan teljesítését értik – mutatott rá a holland kormányfő, aki ennek kapcsán még sokatmondóan megjegyezte: „Ennek kiértékelése időt vehet igénybe.”

Mindezt megerősítve a román sajtó idézte a bukaresti holland nagykövetet, Roelof van Eest, aki Rutte látogatása idején az Europa Liberă című román lapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy a végső döntéshez meg kell várni az Európai Bizottság formális értékelését a legfrissebb CVM-ről. Majd hozzátette, hogy nem mellesleg a holland kormánynak ki kell kérnie a holland parlament egyetértését is, mielőtt áldását adja újabb Schengen-tagfelvételre. Ez utóbbi helyett született tehát csütörtökön az elutasítát szorgalmazó hágai törvényhozási állásfoglalás.

Ez persze egy októberi határozat, a sorban álló Schengen-tagjelöltek (Bulgária, Románia és Horvátország) sorsáról viszont decemberben esedékes a tagországok közötti döntés, azaz addig akár még "kedvező fejlemények" történhetnek. Ebben azonban a Schengen-ügy megoldását eddig állhatatosan szorgalmazó (soros EU-elnökséget ellátó) cseh diplomácia hite is mintha most megrendült volna: Petr Fiala a brüsszeli EU-csúcs margóján a hágai parlamenti döntés hírére azzal reagált, hogy a jelek szerint a Schengen-tagsági kérdés megoldódásával várni kell majd a következő holland parlamenti választásig.

A bolgár és román Schengen-várakozásnak amúgy immár tizenegy éves története van, és ez mellesleg 2011 első féléves soros magyar EU-elnökségig nyúlik vissza: ekkor még sikerült odáig eljutni, hogy az EU belügyminiszteri tanács – az Európai Bizottság és a Schengen szakértői bizottság hároméves vizsgálatot követő jelentése alapján – egyhangúlag Schengen-kompatibilisnek minősítette a román és a bolgár külső határvédelmi szakaszok felkészültségét.

A végső döntést a belügyminiszteri tanács 2011. szeptemberi ülése kellett volna hogy meghozza, ám ez már elutasító lett, mivel az időközben született európai bizottsági jelentés

a román és bolgár igazságügyi rendszer hatékonyságáról fenntartásokat fejezett ki.

Formálisan a kettőnek nincs köze egymáshoz. Eredetileg arról volt csak szó, hogy a két ország a 2007. január 1-jei uniós csatlakozásuk pillanatában nem teljesítette még maradéktalanul az EU-tagsági feltételeket: az igazságügy, az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc tekintetében az EU-oldal hiányosságokat vélt felfedezni.

Tekintve, hogy a tagállamok ugyanakkor támogatták a taggá válásukat, azt a feltételt szabták, hogy beléphetnek az EU-ba, de az Európai Bizottságnak (kezdetben félévente, aztán egy, majd másfél évente) értékelnie kellett e téren tett erőfeszítéseiket egy külön erre a célra létrehozott keretén belül (az lett az Együttműködési és Értékelési Mechanizmus – CVM).

Az utóbbi 2011 júliusában azt állapította meg, hogy Románia és Bulgária továbbra is elmaradt a kívánt területeken, és a brüsszeli testület további igazságügyi és korrupcióellenes intézkedéseket kért a két új EU-tagállamtól.

Márpedig, már a CVM-jelentés közzététel előtt, Franciaország és Németország, valamint utóbb Hollandia és Finnország is kijelentette, hogy meg fogják akadályozni Románia és Bulgária Schengen-csatlakozását, ha a két ország nem tesz jelentős előrelépést az igazságszolgáltatás és a korrupció elleni erőfeszítésekben. (Ezzel egyébként több más EU-tagország is egyetértett.) És mivel a jelentés nem lett teljesen pozitív – miként utána még tíz éven keresztül a többi sem –, ezért az EU-tanácsi döntés minimum egy vagy több tagállam ellenszavazata miatt mindmáig elutasító maradt. (A Schengen-övezethez csak a már benn lévő tagállamok egyhangú egyetértése után lehet csatlakozni.)

A legkitartóbban, a legtöbb ellenvetést a holland kormány tette, de sokáig hangoztatott fenntartást a francia és a német kormány is. Igazából a befogadás kezdeti befékezése is a két utóbbi országhoz kapcsolódik, lévén Brice Hortefeux francia, és Thomas de Maiziere német akkori belügyminiszterek már 2010 decemberében közös levélben szögezték le, hogy kormányaik megítélése szerint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcban tetten érhető bolgár és román hiányosságok megkérdőjelezik a térségbe történő befogadásuk megalapozottságát.

Német – majd utóbbi visszatérően holland – részről ezt azzal magyarázták, hogy

nem elég, ha valakinek jó határvédelmi informatikai rendszere van,

fontos az is, hogy igazságügyi rendszere olyan biztonságot és „megbízhatóságot” teremtsen, melyre egész Európa hagyatkozhat.

Utóbb a bolgár–román páros helyzetét tovább komplikáló tényezővé vált a tízes évek közepétől a migrációs válság. Itt lépett be a sokak által csak „Görögország-faktorként” emlegetett további tényező, utalással arra, hogy a görög Schengen-tagság egyelőre csak a légi- és tengeri közlekedés tekintetében releváns, nem lévén közvetlen szárazföldi kapcsolata a Schengen-térség többi részével. Az összekötő láncszemet éppen a bolgár és a román tagság jelenthetné, ami ugyanakkor a migrációs válság éveiben nem éppen a két ország Schengen-esélyeit erősítette. A görög külső határ védelmének kezdeti elégtelensége ugyanis sokakban félelmet keltett a tekintetben, hogy ha a román–bolgár Schengen-csatlakozással folyamatossá válna a szárazföldi kapcsolat Görögország és a Schengen-övezet többi része között, az migrációs szempontból komoly kockázatot vethetne fel az EU egésze szempontjából.

És bár a görög határvédelem az utóbbi években – nem kis részt európai uniós támogatásnak is köszönhetően – sokat javult, a görög irányból folyamatossá váló szárazföldi Schengen-kapcsolattól ma is nem kevesen tartanak, miközben (minimum holland részről) láthatóan továbbra is léteznek kétkedő hangok a bolgár és román rendvédelem és igazságszolgáltatás aktuális hatékonyságát illetően is.

A júliustól a féléves uniós féléves elnökséget ellátó cseh kormány a maga részéről mindenesetre teljes mellszélességgel kiállt a három Schengen-tagjelölt ügye mellett. Mint Mikuláš Bek cseh európai ügyi miniszter még múlt héten ügy fogalmazott az EP-plenáris Schengen-vitájában, hogy

a cseh EU-elnökség eddig is mindent megtett és továbbra is megtesz, hogy biztosítsa a jelöltek taggá válásához szükséges konszenzust a tagállamok között.

Tény, hogy éppen cseh elnökségi szervezésben a közelmúltban több tagország megfigyelőket küldött Bulgáriába és Romániába, és tapasztalataikat október 26-án vitatja majd meg egy EU-szintű szakértői testület.

Mindennek folyamatába illeszkedett az EP határozott keddi állásfoglalása is, amit utóbb a legnagyobb frakciók vezetői külön nyilatkozataikban is megtámogattak. Manfred Weber néppárti frakcióelnök szerint többé már semmi sem indokolhatja a jelöltországoktól a Schengen-tagság megtagadását, Iratxe Garcia Perez, a középbal „Szocialisták és Demokraták” pártcsoport vezetője pedig egyenes „diszkriminálónak” minősítette, ha az EU-tanács fenntartja az évtizedes tagjelöltekkel szembeni „blokádját”.

Egyedül a szélső jobboldali Identitás és Demokrácia frakció foglalt határozottan állást a román és bolgár Schengen-tagság ellen. Mint a német AfD képviseletében is megszólaló Guido Reil fogalmazott, a korrupció és a szervezett bűnözés mértéke szerinte mindkét országban elfogadhatatlan, aminek kapcsán Romániát egyenesen „Európa közepére ékelődött vadnyugatnak” nevezte.

Valójában az EP-vélemények a jelen fázisban legfeljebb csak politikai súllyal bírnak, döntéshozási joghatályuk nincs. Az érdemi határozat a belügyminiszterek december elejei brüsszeli tanácsülésén születhet majd, ezt azonban a jelek szerint holland oldalon ismét befékezheti a hágai parlament elutasító állásfoglalása. Ha viszont decemberre - például éppen a várt újabb szakértői vélemények hatására is - a holland kormány mégis elengedhetőnek ítélné a Schengen-tagsági kérdést, és végül pozitív lehet az EU-belügyminiszteri tanács döntése, akkor ezt néhány nappal később politikai szinten is szentesíthetné az állam- és kormányfők szokásos év végi csúcstalálkozója.