Tóth Norbert szerint a bucsai történtekkel kapcsolatban büntetőjogi nyelven egyszerű gyanúról lehet beszélni. Vagyis fennáll a gyanúja annak, hogy ott valakik háborús bűncselekményeket követtek el. Ha már megalapozott lenne a gyanú, az annyiban több, hogy azt konkrét személyekkel, az elkövetőkkel is közölni kellene – magyarázta.

Ami a háborús bűncselekményeket illeti, azok sokrétűek, tehát többféle cselekmény tartozhat ide, de a hadműveletek területén civilek megölése mindenképp, amivel mindként ország, Ukrajna és Oroszország is tökéletesen tisztában van, hiszen részeseik azoknak a nemzetközi szerződéseknek, mindenekelőtt az 1949. évi genfi egyezménynek – és annak 1977-es kiegészítésének –, ami mások mellett a polgári lakosság háború idején való védelméről szól – emelte ki a nemzetközi jogász megismételve: ezek alapján nagyon valószínű, hogy itt valakik háborús bűncselekményt követtek el.

Az ilyen és ehhez hasonló bűncselekmények megvizsgálása, felderítése az erre szakosodott, tizenöt független tagból álló Nemzetközi Humanitárius Tényfeltáró Bizottság hivatott, aminek egy magyar tagja is van Varga Réka személyében. Miután az eset Ukrajna államterületén történt, Kijev kezdeményezheti a vizsgálatot, és várhatóan kérni is fogják a bizottság helyszínre utazását.

Tóth Norbert érdekességként jegyezte meg, hogy eredetileg Oroszország is részese annak a szerződésnek, amely életre hívta a Nemzetközi Humanitárius Tényfeltáró Bizottságot, 2019 novemberében viszont arról értesítették a letéteményest, hogy visszavonják a szervezet elismerését, így annak munkáját orosz területen, de ettől még ukrán területen ennek semmi akadálya, legfeljebb annyi, hogy az eljárás végén az oroszok megkérdőjelezhetik a vizsgálat eredményét.

A legfrissebb hírek szerint

az ukrán hírszerzés tudni véli, hogy melyik orosz egység foglalta el Bucsát illetve, hogy tulajdonképpen kik lehettek a merénylők.

A pontos felderítés és az elkövetők hatékony megbüntetése érdekében a nemzetközi jogász rendkívül fontosnak tartaná, hogy a tárgyi bizonyítékokat, lehetséges tanúkat „forró nyomon” gyűjtsék össze – részben az ukrán szervek, részben az említett bizottság –, hiszen azok idővel eltűnnek. Megjegyezte, Oroszországnak az is kötelessége lenne, hogy saját büntetőeljárásban a katonáit felelősségre vonja ilyen esetekben.

A szakember elmondása alapján nemcsak a konkrét elkövetők, hanem a parancsnoki lánc felelősségét is vizsgálni kell, hogy pontosan kinek volt a szándéka, hogy ezeket az embereket meggyilkolják. A parancsnok felelőssége abban is felmerülhet, hogy ha nem is ő adta ki a parancsot, miért nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen és hasonló cselekményeket meg lehessen előzni, hiszen miden katona és katonatiszt a világon ismeri a nemzetközi jognak a háborúra vonatkozó szabályait, és tudatában kell lennie annak, hogy ezek büntetendő cselekmények, amik alól nem lehet kibújni – hangsúlyozta.

A büntetés a határozott idejű szabadságvesztéstől egészen az életfogytig tartó szabadságvesztésig terjedhet – akár egy nemzetközi bírói fórum előtt is.