A „Zemmour-jelenség” már jó ideje téma a francia közéletben. A radikális, de egyúttal színes, érdekes megfogalmazásairól ismertté vált szélsőséges blogger – akit már többször elítéltek gyűlöletbeszédért – az év eleje óta folyamatosan jön fel a különböző közvélemény-kutatásokban.

A konzervatív Le Figaro, valamint az LCI televíziós csatorna megbízásából az Ifop-Fiducial közvélemény-kutató intézet a napokban készített újabb felmérést, amelyen szokás szerint Macron elnök esélyeit hozták ki első helyen, 25 százalékkal, ám

másodikként most először nem a Nemzeti Tömörülés jelöltje, Marine Le Pen végzett, hanem a továbbra is „kívülállónak” számító Zemmour.

Ő a felmérés szerint egy mai szavazáson első körben 17 százalékot kapna. Le Pen harmadik helyre szorulna 16 százalékkal, és csak utána következne az első középpárti vetélytárs, a konzervatív Xavier Bertrand, 13 százalék támogatná. Más kérdés, hogy sokan arra számítanak, hogy a francia republikánusok decemberi előválasztásán Michel Barnier lehet a befutó, és attól kezdve ő lehet a mérsékelt középjobb közös támogatottja. Baloldali jelölt jelenleg nincs 10 százalék felett.

Mindez azt jelenti, hogy a jövő évi választás második fordulójába Macron mellett Zemmour juthatna tovább. A helyzet külön érdekessége, hogy az utóbbi mellett formálisan egyelőre Macron sem jelentette még be, hogy indulni fog a második mandátumért, bár ezt mindenki biztosra veszi.

Más szóval, a két legesélyesebbnek ítélt potenciális elnökjelölt egyelőre nem is jelezte, hogy egyáltalán indulni fog-e a választáson. Igaz, legutóbbi nyilatkozatában

Zemmour már úgy nyilatkozott, hogy részéről „minden készen áll” arra az esetre, ha „úgy döntene”, hogy indulni akar.

Úgymond együtt a kampánystáb, „csupán a gombot kell megnyomni”.

Aki elsők között jelentette be indulási szándékát, és keményen kampányol is immár hónapok óta, az Macron legutóbbi vetélytársa, Marine Le Pen, akinek amúgy az elmúlt félévben Zemmour megjelenése nélkül is folyamatosan csökkent a támogatottsága.

A tavaszi francia helyhatósági választáson Le Pen Nemzeti Tömörülése nem várt módon gyengén szerepelt, amit sokan azzal magyaráztak, hogy miközben Le Pen a választói bázisát bizonyos szélsőségek feladásával és politikájának finom középre húzásával igyekezett szélesíteni, ezzel apránként elveszítette korábbi szélsőségesebb támogatóit, míg az inkább középen állók többsége továbbra is a hagyományos középpártok között keres támogatható pártot vagy jelöltet.

Zemmour megjelenésének lehetséges következményeit, mióta csak berobbant a potenciális jelöltek közé, jellemzően kétféleképpen magyarázzák.

Van, aki a radikálisabb jobboldal választási esélyeinek szétrombolását látja benne, mások viszont úgy gondolják, hogy megjelenése külön táborba gyűjtheti a Le Pentől elmaradókat,

ami hosszabb távon még akár használható együttműködést is előrevetíthet kettőjük között.

Valójában a nagy kérdés, hogy Zemmour erősödése a Le Pen-tábor elszívásán alapul-e, vagy az eddigi bizonytalanok köréből állít-e a maga oldalára szavazókat?

Elemzők szerint esélyeit növeli éles iszlám- és bevándorlás-ellenessége, cserébe támogatókat veszít azon, ahogy lekezelően nyilatkozik a genderpolitikáról, a nők jogvédelméről, vagy a homoszexuálisokról. (Legutóbb éppen a 17 százalékos eredményt bemutató hétvégi tévényilatkozatában beszélt például arról, hogy a nők szerinte csak azért keresnek kevesebbet a férfiaknál, mert jellemzően kevésbé kvalifikált munkát végeznek.)

Francia lapjelentések szerint Le Pen vezérkarában mindenesetre sokan komolyan tartanak attól, hogy Zemmour a támogatói jelentős hányadát (ha ugyan nem az egészet) a Tömörülés jelöltjétől venné el, ami viszont végső kihatásában arra lehet csak elég, hogy mindketten hátrébb sorolódjanak, már az első fordulóban teret engedve a konzervatív középjobb majdani közös jelöltjének. Márpedig Zemmourt nem könnyű Le Pennek visszaszorítania, mert ha átveszi a retorikáját, akkor a „középről” átcsábítani remélt támogatók közül veszít el potenciális voksokat.

Egyes elemzések szerint ugyanakkor létezhet Le Pen számára egy pozitívabb kimenetele is a dolognak. A tavaszi helyhatósági választás szélsőjobbos kudarca arra utalt, hogy éppen a „középre igazodás” miatt Le Pen tábora az utóbbi időben már amúgy is lecsökkent – azok a szélsőségesek, akik fogékonyak lehetnek Zemmourra, már korábban elfordultak tőle –, így az utóbbi ringbe szállása nem sokat változtatna Le Pen helyzetén. Elvehet viszont értékes voksokat a netán radikalizálódó, kiábrándult középen állók köréből.

Ha így volna, az akár nem lebecsülendő szavazói „tartalékot” is jelenthet Le Pen számára, arra az esetre, ha ő jut tovább Macronnal a második fordulóba, és ez (Zemmour vonatkozásában) fordítva is igaz lehet.

Mert így a középpártok koalíciójával szemben a másodikként tovább jutó Le Pen – vagy Zemmour – saját eddigi hívei mellett jó eséllyel számíthatna szélsőjobboldali riválisának támogatóira is, ami sokkal nyíltabbá teheti még a végszavazás esélyeit – mutatnak rá francia lapelemzések.