Cserébe Obama is bőkezűen bánt a dicséretekkel, és megerősítette, hogy az Egyesült Államokat és Izraelt eltéphetetlen kötelék fűzi össze, ezzel nyújtva támogatást Netanjahunak az otthoni ellenzékkel szemben. A kedves szavak nemcsak Netanjahunak, de Obamának is jól jönnek, aki így rácáfolhatott arra a kritikára, amely szerint elhidegült hagyományos közel-keleti szövetségesétől, és az arabok felé fordult.

Az izraeli miniszterelnök keményvonalas koalíciós partnereit azonban nem lehet megnyerni az amerikai-izraeli közeledéssel: nekik sokkal fontosabb az, hogy ne engedjenek a palesztinok követeléseinek, amelyek a zsidó telepespolitika felfüggesztését nevezik meg a közvetlen tárgyalások előfeltételeként. Ennek a pontnak a jelentőségét az is mutatta, hogy a keddi találkozó után mindkét fél csak hallgatott a kérdésről.

Netanjahu, amikor az ABC tv-csatorna reggeli műsorában nyíltan megkérdezték tőle, hogy hajlandó-e a szeptemberi határidő lejárta után meghosszabbítani a ciszjordániai zsidó telepek bővítésére vonatkozó tízhónapos moratóriumot, mindössze annyit mondott: "a békét akkor érhetjük el a legegyszerűbben, ha félretesszük az összes sérelmet és előfeltételt".

Előfeltételek nélkül azonban csak az tud tárgyalni, akinek nincsen előzetes programja és elképzelése, azaz érdek- és értékmentes: ez azonban eddig sem volt, és ezután sem lesz igaz sem a palesztin, sem az izraeli félre. Az ABC műsorában Netanjahu is megcáfolta önmagát, amikor kijelentette, hogy "van néhány meglehetősen világos követelésünk, ahogy a palesztinoknak is lesz".

Amikor azt kérdezték tőle, milyen konkrét lépéseket tenne azért, hogy megalapozza a közvetlen béketárgyalások felújítását, az izraeli kormányfő kijelentette: több száz úttorlasznál és ellenőrző pontnál mérsékelték már a felügyeletet, és a Gázai övezet blokádját is enyhítették.

Miközben a különbségek megmaradnak, Obama és Netanjahu találkozójának hangvétele sokkal barátságosabb volt, mint az előző alkalmakkor. Netanjahu már az első találkozójukon tudatta az elnökkel, hogy nem hajlandó befagyasztani a telepespolitikát. Legutóbb márciusban találkozott a két államférfi, amikor kiderült: a jeruzsálemi önkormányzat engedélyt adott arra, hogy a város keleti felén felszámoljanak egy palesztin szállodát, és a helyén felépítsenek egy húszlakásos társasházat izraeli családok számára. A májusra tervezett tárgyalások pedig elmaradtak a Gázai segélyflottilla elleni, kilenc halálos áldozattal járó izraeli katonai akció miatt.

A jelenlegi megbeszélésen a közös pontok domináltak: az izraeli kormányfő támogatásáról biztosította az amerikai elnököt az iráni nukleáris programot célzó újabb szankciókkal kapcsolatban. Obama és Netanjahu véleménye egyezett abban is, hogy legfőbb ideje a 2008-ban abbamaradt, közvetlen palesztin-izraeli tárgyalások újrakezdésének. A világ lélegzetvisszafojtva várja, hogy George Mitchell amerikai különmegbízott és elődeinek erőfeszítései végre beérjenek, hiszen - ahogy Benjámin Ben-Eliézer izraeli ipari miniszter megfogalmazta - mindenki unja Izrael magyarázkodását, hogy miért tartja még mindig megszállva a palesztin területeket.

Bár a közvetítő és a béketárgyalások egyik érintettjének jó viszonya is fontos, sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy mit válaszol a kezdeményezésre a palesztin fél. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke eddig egyelőre annyit mondott, hogy nyitott a közvetlen tárgyalások irányába, ha az izraeliek véleményt nyilvánítanak a határok és a biztonság kérdésében. A további fejleményekre még várni kell, de az a - Ehud Barak izraeli védelmi miniszter reményei szerint - néhány hét már nem jelent sokat a több mint hatvanéves közel-keleti konfliktus történetében.