A Főhatóság szerint a köz- és a magánszférában jelenleg mintegy hétmillió olyan állás létezik, melyet csak francia vagy európai uniós állampolgárságú munkavállaló tölthet be, ami az összes munkahelyek mintegy 30 százalékát teszi ki.

A magánszférában tizenhét olyan szakmát tartanak nyilván, melyek betöltéséhez kötelező a francia állampolgárság, további harmincöt szakma esetében pedig legalább uniós útlevéllel kell rendelkezni. A hatósági végrehajtóknak, a jegyzőknek vagy a nagy médiavállalatok vezetőinek például kötelező módon franciáknak kell lenniük, az ügyvédek, a műépítészek vagy az állatorvosok esetében viszont elegendő az uniós állampolgárság.

A Halde szerint a "legnagyobb diszkrimináció" a közszférában tapasztalható, ahol az 5,2 millió állás betöltéséhez francia, de legalább uniós papírok szükségesek. E gyakorlatnak a Főhatóság szerint egyebek mellett azért kell véget vetni, mert az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a Franciaországban élő, Európai Unión kívülről érkezett külfödiek körében a munkanélküliség jelenleg meghaladja a 22 százalékot.

A testület ugyanakkor hangúlyozza, hogy megállapításai nem vonatkoznak a rendőrség és egyéb, államvédelemmel kapcsolatos szervekre.
A jelentést eddig a kormányzó UMP párt részéről érte a legkeményebb bírálat. Az önmagát "dekomplexált jobboldalinak" nevező Christian Vanneste honatya tucatnyi képviselőtársával kiadott nyilatkozatában "provokációnak" nevezi a Halde ajánlását, kifogásolva, hogy azt a hatóság egy olyan pillanatban tette közzé, amikor "minden francia család a munkanélküliségtől retteg", és a munkanélküliségi mutatók napról-napra romlanak.

A politikus szerint, ha a kormány enged a Főhatóság kérésének, úgy ezentúl semmi tartalma nem lesz a francia vagy az uniós állampolgárságnak.

A Halde egyébként valószínűleg előre számolt a viharos fogadtatással, ezért ajánlásában hangsúlyozza: egy 2003-as Európai Uniós dokumentum szerint automatikusan meg kell nyitni a munkaerőpiacot azon nem uniós állampolgárok előtt, akik öt évnél régebben tartózkodnak legálisan valamelyik tagországban. Az ellenzők azonban erre azt mondják: ez a dokumentum nem kötelező jellegű.

A kormány részéről az ügyben eddig csak a pénzügyminiszter szólalt meg, és óvatosan annyit mondott: mielőtt bármilyen döntés születne, előbb megvizsgálják a többi tagország gyakorlatát. Egy szocialista párti szenátor asszony ugyanakkor kilátásba helyezte: ha a kormány nem lép, úgy törvényjavaslatot nyújt be az ügyben.