Lement az érettségik első hete, országszerte több mint hetvenezer diák ad számot a tudásáról. Mik a visszajelzések?

Sem technikai, sem a tételsorokkal kapcsolatos problémákról nem kaptunk hírt. Az érettségi sikere mindenkinek az érdeke. Nyilván elsősorban a diákoknak, de ez nekünk is egyfajta megmérettetés és mi is drukkolunk a saját tanítványainknak, meg mindenki másnak, aki ezen a héten megkezdte az érettségi vizsgáit. Szerencsére az időjárás is kedvező, nincs túlságosan meleg, úgyhogy minden jót kívánok a továbbiakra is a diákoknak!

A diákok és tanárok is nagyjából úgy értékelték az eddigi érettségi vizsgákat, hogy az előző évekéhez hasonló nehézségű feladatsorok voltak.

Nagyon fontos, hogy ha pontosan nem is lehet tudni, hogy milyen feladatok vannak, de valamiféleképpen a nehézségi szintek hasonlóak legyenek. Nagyon fontos lenne, hogy évről évre nagyjából hasonló legyen az érettségi követelményszintje, nehézsége. Azt látom, tényleg így van, s a kollégáim, akik megnézték a magyar és a történelem feladatokat már, megnyugodtak, látják, hogy valóban, ahhoz hasonló tételeket kaptak, amire készítették a diákokat. Matematikából én is. Mindig van azért egy bizonyos anyagrész, ami kicsit jobban előtérbe kerül, egy másik talán éppen nem, de alapvetően, amiket a középszintű érettségihez el kellett sajátítani, azokat kérte számon. Remélem, az elhivatottságtól, a képességtől, a felkészültségtől függően, mindenkinek úgy sikerült, amennyi energiát fektetett bele.

Most már keveset beszélünk a pandémiás időszakról és az online oktatásról, de a most érettségizők is egy vagy másfél évet a középiskolai tanulmányaik során digitális munkarendben otthonról, online tanultak. Ennek már egyáltalán nincsenek nyomai?

A középiskolás diákokat, akik tudnak már tanulni önállóan is, motiváltak, kevésbé rázta meg a tanulmányi oldala a dolognak. A közösség szempontjából viszont egyértelmű, hogy hátrányok érték őket. Ami pedig a tanulmányokat illeti, az intézmények többsége megpróbált kínálni olyan lehetőségeket utána a tantermi oktatásban, hogy pótolják, ha kimaradtak dolgok. Én különösebben nem félek attól, hogy azok a lemaradások most jelentősen befolyásolják az érettségi eredményeket, de az kétségtelen, hogy a közösségek nehezebben tudtak épülni. Ezt a ballagási beszédekben jól lehetett hallani nálunk is mind a végzős diákoktól, mind pedig azoktól, akik búcsúztatták őket.

De a most végzős évfolyamoknak legalább volt szalagavató és volt ballagás. A korábbiaknak ez kimaradt.

Így van.

Február-március táján a pedagógusok körében elindult egy tiltakozó hullám az érettségihez kapcsolódóan. Sokan jelezték, hogy nem vállalnak önkéntes feladatokat az idei emelt szintű érettségin, merthogy a kormányzat sem foglalkozik a pedagógusok követeléseivel. Hangsúlyozták azt is, hogy ez nem a diákok ellen, hanem éppen a diákok érdekében történne. Hallott esetleg a pedagóguskar vezetőjeként ilyen esetről?

Az írásbeli érettségiknél szerintem ez nem látszódik, nem is nagyon látszódhat.

Inkább a szóbeliknél?

Így van, inkább arról volt szó, hogy jó páran mondták, hogy a szóbeli érettségiztetésnél az emelt szintű bizottságokba, illetve a vizsgaelnöki pozíciókba nem fognak jelentkezni, ami érinti nyilván a középszintű érettségit is.

Ez egy önkéntes vállalás lenne a pedagógusok részéről?

Így van. Remélem, hogy összességében nem zavarja ez meg az érettségit, és nyilván, aki azt mondja, hogy ez a diákok érdekében van, az téved, a mostani diákok érdekében biztosan nincs. Lehet, hogy úgy gondolkodnak, ha most adnak egy ilyenfajta jelzést, az a későbbiek során esetlegesen eredményre vezethet. Nyilván, ha most ebből szervezési problémák lennének és elmaradnának vizsgák, az a mostani diákok érdekét biztosan nem szolgálná.

A következő, a 2023–2024-es tanévtől felmenő rendszerben változnak az érettségi vizsgakövetelmények, az Oktatási Hivatal honlapján már közzé is tették a minta feladatsorokat. Miben állhat majd ez a változás és van-e kellő idő erre felkészülni?

Igen, az új Nemzeti alaptantervhez kapcsolódóan új érettségi-követelményrendszer is kialakult, és ennek megfelelően valóban picit át fog alakulni az érettségiztetés. Ez nyilván tantárgyanként mást és mást jelent. Ebben az érettségi időszakban is vannak már, akik előrehozott érettségit tesznek. Nálunk például több mint száz tizedikes, tizenegyedikes diákunk tett középszintű érettségit angolból, és pontosan ugyanazt a feladatsort csinálták, mint akik a 2023-as rendes érettségit tettek, csak elnevezésében az egyik 2023-as, a másik 2024-es volt. Tehát bizonyos tantárgyakban egyáltalában nem lesz változás. Jelentősebb változás lesz a magyar nyelv és irodalom tantárgyban, ahol a mostani első részhez képest annyi változás lesz, hogy a rövidebb fogalmazás mellett meg fog jelenni egy tesztszerű dolog. Nem mondanám, hogy jelentős pontszámért, ezen nyilván vita van. Vannak, akik ezzel egyáltalán nem értenek egyet, vannak, akik ezt tudják támogatni. Nem szeretnék állást foglalni egyikben sem, mind a kettőben vannak részigazságok. Inkább a természettudományoknál van változás, ahol más lehet a vizsga, lehet csinálni projektmunkát is, amivel ki lehet váltani, illetve az informatikában erőteljesebben megjelenik a programozás. Valóban, a felkészülésben erre már figyelni kell.

Az Oktatási Hivatal már számos ilyen típussort, feladatsort feltett a honlapjára. Eszerint zajlik majd a következő érettségiző évfolyam felkészítése?

Tantárgyaktól függően már van, amelyik majdnem egy éve fent van. Adhat ez némi támpontot. Nyilván jobb lenne, ha több ilyen feladatsor lenne, a kollégák is jobban látnák, de az minden pedagógusnak a felelőssége, hogy ezeket nézze meg és eszerint próbálja majd a hangsúlyokat a tanításban elhelyezni. Ne felejtsük el azt, hogy megváltoznak az egyetemi, felsőoktatási felvételi következmények már most, ebben az évben is. Központilag nem lesz kötelező az emelt szintű érettségi, de nyilván lesznek olyan felsőfokú oktatási intézmények, amelyek továbbra is kötelezőnek tartják. Sokkal nagyobb lesz a diákok felelőssége a jelentkezésnél, illetve abban, hogy milyen egyéb dolgokat csinálnak a többletpontokért, ez sokkal szerteágazóbb rendszerű lesz, mint az eddigiekben.

Említette, hogy nem kell emelt szintű érettségi a felsőoktatásba való bejutáshoz. Ez már az idei évben is érvényes, illetve van még egy fontos változás: nincs a felsőoktatásba való bejutáshoz minimum ponthatár. Nyilván ez könnyítés, de szükséges könnyítés? Sokan vélekednek úgy, hogy ez némileg visszalépést jelenthet a követelményszintben és nem éppen előrelépés, ha a minőségi felsőoktatásról beszélünk. Hogyan látja ezt?

Itt is fel lehet sorakoztatni érveket és ellenérveket. Egészen tavalyig legalább egy tantárgyból mindenhol kötelező volt az emelt szintű érettségi. A kormányzat most úgy gondolta, hogy a felvételi követelmények megfogalmazását rábízza a felsőfokú oktatási intézményekre, amelyek közül jó páran megtartották az emelt szint kötelezőségét, különösen nyilván azok, ahol magasabb pontszám kellett a bejutáshoz. A többi felsőfokú oktatási intézmény viszont az emelt szintű érettségiket meglehetősen jól díjazza, bizonyos értelemben a diákoknak érdemes továbbra is emelt szintű érettségit tenni, már csak azért is, mert a bent maradásnak is egyfajta feltétele lehet ez. Én nem biztos, hogy eltöröltem volna, ugyanakkor, ha ez az egyetemeknek a saját joga, akkor nyilván megfontolják, hogy milyen diákokkal szeretnének foglalkozni, és később talán kevésbé jogosan panaszkodhatnak arra, hogy ez a diák nem tud semmit sem. Hiszen ők határozták meg a bemeneti követelményeket.

A könnyítés célja vélhetően az lehet, hogy többen szerezzenek diplomát? Több diplomás legyen Magyarországon? Uniós, illetve OECD-összevetésben még mindig lemaradásban vagyunk ezen a téren.

Folyamatos vita tárgya, hogy mi a jó arány. Sok esetben a felsőfokú intézmények arra panaszkodnak, hogy régebben ilyen képességű diákok nem juthattak volna be, másfelől van egy olyan nézet, hogy azért ha valaki tanul és tesz egy ilyen közegben, lehet, hogy később hasznosabb vagy jobb munkát tud végezni vagy egy más kultúrát tudott elsajátítani. Sok érvet lehet mind a kettő mellett felsorakoztatni. Nyilván a mai munkahelyek azt mindenféleképpen elvárják és egyre inkább el fogják várni, hogy a tanulási képességek növekedjenek, az önállóság növekedjen, az együttműködés, kommunikáció növekedjen. Valószínűleg inkább abba az irányba tartunk, hogy jobb lenne több embernek a felsőoktatásba bejutni, ugyanakkor persze az is igaz, hogy egyre több szakemberre van szükség, hiszen látjuk azt, ha szakembert szeretnénk szerezni, akkor sokszor elég nehéz dolgunk van.

Az, hogy így kiszélesedhet a felsőoktatás, hozhat-e a pedagógusképzésben változást, akár pozitív változást?

Önmagában az, hogy alacsonyabb pont is elegendő lesz a bejutáshoz, szerintem nem fogja érdemben megnövelni a pedagóguspályára jelentkezők számát és különösen az elvégzés után a pályán való elhelyezkedők számát. Más motivációk kellenek ahhoz, hogy valaki pedagóguspályára menjen. Nagyon jó lenne, ha olyan motivációk lépnének be, amelyek egyrészt több embert vonzanak a pedagóguspályára. Ettől nyilván magasabb pontokkal tudnának bejutni, ha bizonyos kvótának meg kell felelni, és ez nagyon üdvözítő is lenne, hiszen nagyon összetett és bonyolult a mi pályánk is. Többször elmondtam, nem feltétlenül kell mindenkinek tudósnak lenni, aki pedagóguspályára megy, de azért ehhez a bonyolult és összetett érzelmi, értelmi intelligenciát kívánó pályához azért jó képességű gyerekek kellenek.

Azért azt sejtem, és tulajdonképpen utalásszerűen az ön által elmondottakból is ezt bogoztam ki, hogy a bérek lehetnek a középpontban.

Ha nem is kizárólagosan, de egészen biztos, hogy a választásban egyre nagyobb szerepet játszik az is, hogy milyen megélhetést tud biztosítani a pálya nemcsak az adott személynek, hanem majd, ha lesz, a családjának. Ha egy természettudományos érdeklődésű diáknak választani kell diplomás pályák között, akkor egészen biztosan megnézi azt, mondjuk, hogyha kémiáról van szó, hogy ő kémiatanári szakra jelentkezzen, a gyógyszeriparba jelentkezzen, a vegyiparba, az energiaszektorba, agráriumba. Nagyon sok olyan terület van, ahol jelen pillanatban sokkal jobb fizetéseket kínálnak egy kezdőnek, de mondhatnánk a fizikát is, a mérnökkel való összehasonlításban. Ameddig nem ér el egy bizonyos szintet a pedagógusbér, a mérleg nyelve többségében a másik irányba fog billenni.

Hol van most leginkább gond a szaktanárok tekintetében? Hol mutatkozik leginkább hiány? Gondolom, természettudományos tanárok esetében, de talán régiónként is különbségek lehetnek az országban.

Abszolút, többféleképpen vannak hiányok. Egyrészt regionálisan, a fővárosban, az országnak azon a részén, ahol jobb elhelyezkedési lehetőségek vannak a családoknál, jobb életlehetőséget gondolnak, ott kevesebb a probléma, a hátrányosnak mondott régiókban, a lemaradó régiókban pedig sokkal több a probléma. Ebből adódik az is, hogy a pedagógusoknak az óraszáma is eltérő, hiszen ez a bizonyos 22-26 óra lehetőséget ad arra is, hogy elfedje a pedagógushiányt. Úgy tűnik, egyre magasabb lesz a pedagógusok által ellátott heti tanítási órák száma. Ilyen értelemben nehéz megmondani pontosan, hogy mekkora a pedagógushiány, hiszen ha korábban, mondjuk, 22 órával lefedték a pedagógusok az iskolai rendszert, akkor 10 százalék pedagógus kiesésével most 24-gyel tudják lefedni, tehát lehet azt mondani, hogy nincs pedagógushiány, csak mindenki lényegesen többet dolgozik. Tehát egyrészt van területi egyenlőtlenség, másfelől pedig szakonként is, bár azt lehet mondani, hogy, mondjuk, az informatika, aminek az óraszáma jelentősen megnőtt, s a természettudomány, ahol pedig egyébként az óraszám egy picit csökkent, mindenképpen a kiemelkedően gyengén ellátott területek közé tartozik.

Az, hogy évről évre kevesebb gyerek iratkozik be általános és középiskolákba, merthogy létszámban kevesebb ez a korosztály, nem árnyalja valamelyest ezt a képet?

Ez megint egy olyan adat, amit lehet lobogtatni, hogy csökken a diákok létszáma, a pedagógusoké pedig szinte változatlan, és így az egy pedagógusra jutó diáklétszám folyamatosan kisebb lesz. De gondoljunk bele: ha egy iskolában minden osztálynak a létszáma eggyel kisebb lesz a következő évben, akkor egy ideig a pedagógusnak ugyanannyinak kell ellátni, hiszen ha egy osztályba 23-an jártak, utána 22-en, attól még az egy osztály marad és azt el kell látni. Ameddig az iskolaszerkezet ilyen marad és nem lesznek abban változások, hogy egy pedagógusra hány diák jut, sokat lehet vitatkozni, sokat lehet morfondírozni, de alapvetően nem lesz kevesebb pedagógusra szükség.

A kormány tavaly nyáron, átmeneti intézkedésként, egyéves időtartamra, most augusztus végéig könnyített a nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatásán. A napokban megjelent a Magyar Közlönyben a rendeletmódosítás és ennek értelmében bármeddig taníthatnak és teljes állásba is visszahívhatók a nyugdíjas pedagógusok. Sőt, az érettségibe is bevonhatók és bekapcsolódhatnak, a nyugdíj mellett és időkorlát nélkül foglalkoztathatók. Vélhetően a rendeletalkotók is érezték, hogy pedagóguslétszámban gondok lehetnek? Egyáltalán, mennyiben segíthet ez az intézkedés?

Egyfelől az is érzékelhető, hogy vannak olyan nyugdíjas kollégák, akiknek még akár egész állásban, de leginkább részfoglalkozásban van energiájuk, tudásuk, erejük, tapasztalatuk ahhoz, hogy segítsék az intézményt, és ezzel együtt akár az egész országos intézményi feladatellátást. Szerintem ez jó döntés volt. Korábban sem volt megtiltott és alkalmaztak is nyugdíjas kollégákat intézmények, csak az volt a probléma, hogy a nyugdíjról akkor le kellett mondani a pedagógusnak, ha tovább akart dolgozni.

Ez speciálisan a pedagógusok esetében volt így?

Állami foglalkoztatásban volt ez, két kivétel volt, a felsőoktatás és az egészségügy. Mi már akkor is jeleztük, 2011 óta, a Nemzeti Pedagógus Kar tagjaként is, hogy nem igazából értjük, hogy a köznevelés miért nem kivétel ez alól, hiszen a köznevelésben el kell látni egy feladatot, és már akkor látszódott, hogy a nyugdíjba vonulók száma messze meg fogja haladni a pályára lépőknek a számát. Akkor is kértük, az előző években pedig egyre hangosabban és határozottabban kértük, hogy ne kelljen lemondani a nyugdíjról, ez egy picit diszkriminatív is, hiszen ha valaki az állami feladatellátásból nyugdíjba ment, ettől még egy magánintézménybe vagy egy egyházi intézménybe el tudott menni úgy, hogy nem kellett lemondania nyugdíjáról. Ez egy rossz versenyhelyzetet teremtett az állam számára. Szerencsére most már úgy alakult, hogy ez megoldható. Annak is örülök egyébként, hogy az érettségiztetésben részt lehet venni és nem azért, mert így el fogják tudni látni a nyugdíjasok azoknak a munkáját, akik nem akarnak részt venni ebben, hanem azért, mert vannak olyan tapasztalt kollégák, akik igenis tudnak hasznosat mondani azokon a helyeken, ahol az érettségiztetésben részt vesznek.

Az elmúlt hónapok központi témája az oktatással kapcsolatosan a pedagógusbérezés volt. Úgy tűnik, hogy abban egyetértés van társadalmi szinten, sőt, a politika térfelén is, hogy sürgető egy átfogó és markáns pedagógus-bérrendezés. Ennek mértékében, mikéntjében, forrásbeli hátterében vannak különböző álláspontok. A nagyobb mértékű, két-hároméves távlatra szóló béremelés az uniós forrásokhoz kötött, tehát a tanítók, tanárok, pedagógusok várakozásra kényszerülnek. Mennyire van türelme a pedagógustársadalomnak, ha bérekről van szó?

A bérekkel kapcsolatban türelemről nehéz beszélni, mert a 2013-ban biztatóan induló életpályamodell nagyon hamar megbicsaklott. 2017-ig, ameddig még a béremelés első fázisa folytatódott, a helyzet talán valamennyire javult, de 2015-től elszakadt a minimálbértől, és utána ez a fajta lefele nivellálás egyre határozottabb és erősebb volt. Az előző évben és most, az év elején nagyjából 10 százalékos kiegészítést, bérpótlékot kaptak a kollégák, illetve a legfiatalabbak, akiknek a fizetése nem érte el a garantált bérminimum szintjét sem, ott ez a béremelés jelentősebb is lehetett akár.

Akkor ez nem egy 10 százalékos alapbéremelés volt, hanem a pótlékokra vonatkozott?

Így van, klasszikusan ez egy kiegészítés volt. Ez azt jelentette persze, hogy nagyjából összenyomódott a pedagógusbértábla alja, akik 14-15 éve vannak a pályán, azok körülbelül ugyanannyit keresnek, mint akik most jöttek a pályára. Ez sem szerencsés, hiszen lenni kell egy előmenetelnek, és az is kétségtelen, hogy nem nagyon lehet már várni ezzel. Ha nem jönnek uniós pénzek, akkor is lépnie kell a kormányzatnak, mert ez valóban azt jelenti, hogy egyre többen fogják elhagyni a pályát és egyre kevesebben fognak jelentkezni, és amit ma még lehet kozmetikázni, azt egyre nehezebb lesz, és a kozmetikázás sem azt jelenti, hogy mindenki elégedett lesz, főleg amikor nem szakos tanárok fognak bemenni tanítási órákra. Az egész társadalomnak nagyon fontos lenne, hogy megfelelő képzettségű szakemberek lássák el azokat a feladatokat, amelyeket nekik kell ellátni, ehhez pedig megfelelő bér szükséges.

Nemzetközi viszonylatban vagy akár európai uniós összehasonlításban van arra példa, hogy ily módon fedezik egy ágazat dolgozóinak béremelését? 800 milliárd forintos tételt vár a kormány az Európai Uniótól, hogy meg lehessen emelni a magyarországi pedagógusok bérét. Nem furcsa, hogy a taktaharkányi matematikatanár bérfelzárkóztatása a brüsszeli források függvénye?

Erre én nem láttam még példát. Egyrészt a pályára vonzás, másrészt a pedagógusoknak a jobb anyagi megbecsülése miatt az uniótól számítanak pénzre a döntéshozók, belekalkulálják a pedagógusbérek emelkedésébe. Bizonyos értelemben engem annyira nem zavar, hogy honnan lesz erre pénz, de ha nem lesz uniós forrás, akkor elő kell teremteni valamilyen módon a költségvetésből. Még egyszer mondom, már vannak komoly problémák, és ezek a problémák csak növekedni fognak, ha nem lesz bérrendezés. Az uniós programban az van benne, hogy a bérnek már most, 2023-ban visszamenőlegesen januártól el kell érnie a diplomás átlagbér 65 százalékát, 2024-ben a 72 százalékát és 2025-re el kell érni a 80 százalékát. Önmagában annak, hogy ismét visszatértünk egy társadalmi sztenderdhez, mi örülünk, mindenféleképpen kell tudni hasonlítani a bérünket valamihez, és azon a szinten kell maradni vagy azt a szintet meg kell haladni, mert különben az a fajta lecsúszás, ami már többször érezhető volt a pedagógusoknál, be fog következni.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy amint megérkeznek az uniós források, már másnaptól 560 ezer forint lesz a pedagógus átlagbér. 2025 januárjára pedig ez az átlagbér 800 ezer forint lehet. Ezek kétségkívül imponáló számok. Most mennyi a pedagógus átlagbér?

Imponálók a számok, de ne felejtsük el azt, ha az átlagbér egyébként sokkal jobban növekedne, akkor mondhatunk bármilyen számot, az félrevezető lehet, akár azért, mert lehet, hogy a diplomás átlagbérek sokkal jobban fognak növekedni, ezért jó, hogy ahhoz hasonlítunk. Konkrét számokat a mostani helyzethez képest lehet mondani, de ezek a számok, lehet, hogy egészen mások lesznek. 450 ezer forint körül lehet a mostani átlagbér, hiszen a kezdők bére nagyjából a felzárkózással együtt most 330 ezer forint körül van és a legmagasabb pályán lévőknek sem nagyon éri el a 600 ezer forintot.

A béremelés kapcsán az elmúlt időszakban rendre szóba került a pedagógusok teljesítményértékelése is, a tesztüzeme február-március táján már el is indult. Mit lehet erről tudni? Egyáltalán, mi lehet a módszertana?

A mostani jogszabály-tervezetek úgy rendelkeznének, hogy bár a fizetési fokozatokban megmaradnak a gyakornok, pedagógus 1, pedagógus 2, mester és kutatótanár fokozatok, de a gyakornokból pedagógus 1 maradna csak kötelező és a pedagógus 1-ből a pedagógus 2, az már opcionális, választható lenne, bár kétségtelen, hogy lehet, hogy magasabb fizetéshez lehet jutni, aki ezt elvégezné. De a pedagógus 1-ből pedagógus 2-re lépés kötelezettsége megszűnne. Valamint megszűnne a pedagógus tanfelügyeleti eljárás és az intézményvezetői tanfelügyeleti eljárás, de maradna az intézményi tanfelügyelet. Tehát lenne egy külső ellenőrzési rendszer is, és mellette jelenne meg a teljesítményértékelési rendszer, amiről valóban lehet tudni bizonyos dolgokat, legalábbis, hogy mi a terv, lehet tudni azt, hogy vannak olyan intézmények, ahol ezt kipróbálják idén tavasszal, 35 körüli intézményről tudok, de konkrétan nem tudom egyről sem, hogy hol van. Ennek nyilván lesznek tapasztalatai, de az egészen biztos, hogy a pedagógusok teljesítményét összességében nagyon nehéz mérni. Az, hogy ezáltal esetlegesen többletforrások kerülnek a rendszerbe és az intézményi vezetők támaszkodva egyfajtaképpen erre a teljesítményértékelési rendszerre, megbeszélve nyilván a nevelőtestületükkel, hogy hogyan és miként vesznek figyelembe dolgokat, adhat egyfajta lehetőséget arra, hogy a legjobban dolgozók számára egy adott évre többletjuttatást lehessen adni.

Most az igazgatónak vagy az intézményvezetőnek van lehetősége arra, hogy differenciáljon bérekben? Tud plusz forrást juttatni annak, aki valóban jobban teljesít vagy többet dolgozik?

Gyakorlatilag nincs, formálisan minimálisan van, hiszen az utolsó 10 százalék, a 2017-es úgy került meghatározásra, hogy annak egy része differenciálásra felhasználható lehet. De ezt nem nagyon használták ki, szerintem nagyon helyesen, az intézmények, hiszen egy korábban mindenki számára megígért bérnövekedés volt. Differenciálni jelen pillanatban a pótlékoknál lehet, az osztályfőnöki és munkaközösség-vezetői pótlékoknál, az differenciáltan adható, és az intézmények saját szervezeti kultúrájuknak megfelelően döntötték el azt, hogy mi ennek a differenciálásnak az alapja. De a béreknél nincs differenciálásra jelenleg lehetőség. Érdemi lehetőség biztos, hogy nincs.

A teljesítményértékelés kapcsán azt olvastam, hogy olyan szempontok is lehetnek, mint továbbtanulás, sikeres nyelvvizsgák, tanulmányi versenyeken való részvétel, csak ennek kapcsán óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy nagyon más lehet ez a szempontrendszer egy budapesti vagy nagyvárosi gimnáziumban, ami az éppen most megjelent középiskolai rangsornak az élbolyában szerepel és más egy szabolcsi település szakközépiskolájában, ahonnan azért kevesek mennek OKTV-versenyekre.

Ez nem azt jelenti, hogy az egyik iskolát a másikhoz kell hasonlítani. Valóban nagyon sok olyan iskola van, ahol vannak kitűnően tanuló gyerekek, működik szakkör, a versenyen teljesen természetes, hogy indulnak és jó eredményt érnek el, másoknál pedig nem ez az elsődleges feladat. Azokban az iskolákban, ahol ez nagyon kevéssé van bent a tudatban, hogy országos vagy helyi versenyeken induljanak a diákok, díjazhatják azt is az intézményvezetők, hogyha esetleg ilyeneken indulnak el, de mindenképpen az iskoláknak önmaguk teljesítményéhez képest kell mérni magukat a következő évben. Úgy érzik, hogy előre léptek bizonyos dolgokban vagy éppen nem. Ugyanez vonatkozik a lemorzsolódásra is. Persze, számtalan olyan dolog van, amiben nem lehet objektíven megítélni azt, hogy az egyik év, az milyen a másikhoz képest.

A teljesítményértékelés, meg egyáltalán a pedagógusi munka, a pedagógusi munkakörülmény helyet kapnak az úgynevezett státusztörvény tervezetében. Március óta tartanak ezzel kapcsolatosan az egyeztetések. Új jogállást kapnának a tanárok. A Nemzeti Pedagógus Kar is véleményezte, összegyűjtötte a pedagógusok véleményét, illetve részt vesz ezeken az egyeztetéseken, amelyekből már elég sok lezajlott, és éppen a legutóbbi Kormányinfón hangzott el, hogy a kormány szeretné, ha ez a státusztörvény megszületne a mostani ülésszak végéig. Ezek szerint a következő tanév már ennek a szellemében indulna? Mi a Nemzeti Pedagógus Kar álláspontja?

A kezdet kezdetétől fogva azt hangsúlyoztam magam is és a hozzám beérkező egyébként rekordszámú vélemény és javaslat is, amit a pedagógusok, a területi képviseletek elküldtek, hogy nagyjából az, hogy hogyan nevezzük a jogállást, közalkalmazotti jogállásnak vagy köznevelési foglalkoztatotti jogviszonynak, az kevéssé érdekel. Számomra az a legfontosabb, hogy minimális célként megmaradjanak azok a kedvezmények, azok a jogok és lehetőségek, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják azt, hogy a mi bérünk a diplomás átlagbérhez képest is messze lemaradt, és még a felzárkóztatás után is csak a 80 százalékát fogja elérni. Ha a kettő közötti különbséget nem tudja megtölteni akár a jogszabály, akár nincsenek olyan kedvezmények, jogosítványok, amelyek hatására mégis választani fogják ezt a pályát, illetve nem mennek el, akkor ez egy rossz tervezet lesz, ez egy rossz jogszabály lesz.

A munkaidőre, a kötelező óraszámra vonatkozóan is szerepelnek kitételek ebben az előterjesztésben. Ez egy régóta vitatott kérdés. Az érdekképviseletek és a Nemzeti Pedagógus Kar is heti 22 órát szeretne rögzíteni. Nagyon eltérőek az álláspontok ezzel kapcsolatosan?

Van egy nagyon eltérő megközelítés a tervezet alkotói és az ott jelenlévő szakszervezet és a pedagóguskar között. Mi azt gondoljuk, és ebben a pedagógustársadalom nagyon egységes, nagyon kevés olyan dolog van, amiben ennyire egységes, hogy fix óraszámnak kell lenni, mert ez azonnal tisztázza azt, hogy mi a többlettevékenység, amit el kell ismerni és mi az, ami beletartozik a kötelezettségbe. Amint ez határok között lesz, főleg így, hogy elég tág határok között van, hiszen a 22 és 26 között majdnem 20 százalék különbség van, ez folyamatosan azt fogja jelenteni, hogy eltérő mennyiségű munkát végeznek pedagógusok, eltérő munka mellett ugyanazt a bért kapják, ráadásul még ingyen kell helyettesíteniük, ellátni feladatokat. Mást jelent a tartós, mást az eseti helyettesítés, egyikért jár pénz, másikért nem. Nagyon nehéz eligazodni ezekben a dolgokban is, folyamatos vita tárgyát fogják képezni. Mi azt gondoljuk, hogy valóban kell egy fix, heti kötelező óraszám, és reméljük, hogy ebbe az irányba fognak haladni a dolgok. Ez egy nagyon fontos feltétel nekünk is abban a tekintetben, hogy mennyire tudjuk támogatni ezt a tervezetet.

Az a kormányzati érvelés a státusztörvénnyel kapcsolatosan, hogy rengeteg specialitása van a tanári pályának, a tanári munkának, illetve magának a tanévnek is. Láttam, hogy szerepelt egy olyan kitétel is, hogy a tanév meghosszabbítható akár július 15-ig, de gondolom, ez arra vonatkozik, ami az előző években szerencsétlen módon előállt, járványhelyzet volt. De van itt egy másik pont, miszerint a pedagógusok adott esetben átirányíthatók más intézménybe. Ezzel kapcsolatosan nagyon sok vita volt.

Igen, ez is két olyan pont volt, ami előkerült, bár kétségtelen, hogy én elsősorban azokra a pontokra koncentráltam és a vélemények is ezeket a pontokat erősítették, amelyek alapvetően a pedagógusok döntő többségét érintik, vagy a diákok döntő többségét érintik. Klasszikusan ilyen a jubileumi jutalom, a felmentési idő.

De a pedagógus átvezényelhetősége mindenkit érzékenyen érint.

Nagyon fontos, hogy ezt jól szabályozzuk, de ez viszonylag kevés pedagógust fog érinteni. Egyértelmű az, hogy munkáltatóhoz köti ezt a fajta jogot. Vannak olyan tankerületek, amelyek területileg nagyon nagyok, nagyon bonyolult lenne egyik helyről eljutni egy másik, tőle messze levő kisebb faluba, több átszállással. Ezért nyilván ezt nem tudjuk mi sem támogatni. Van benne olyan típusú ráció, persze, ha az egyik iskolában van több olyan szakos, akinek esetleg ott már nincs lehetősége, hogy értelmes munkát végezzen, de egyelőre a kompromisszumos megoldás azt jelenti, hogy ezt járáson belül lehessen csak megtenni. Itt is vannak aggályaink, egyrészt amiatt, ha ezt személyesen kell megoldani valakinek, mert a tömegközlekedés nagyon rossz és azt nem tudja megoldani, akkor, ha autóval közlekedik, akkor erre a mostani térítési költség messze nem elegendő. Másfelől pedig mivel vannak olyan zsákfaluk, ahol nagyon kevésszer jár tömegközlekedés, nagyon nehéz oda jutni, nagyon sok idő lenne esetleg azt a napi négy-öt órát megtartani, akár 8-10 órába is kerülhet a pedagógusnak.

Igazgatói, tantestületi, nevelőtestületi jogosítványok változnak vagy változhatnak? A pedagógia program, éves munkaterv, szervezeti és működési szabályzat meghatározása, ha jól tudom, ez idáig a nevelőtestület hatáskörébe tartozott, de minthogyha úgy szerepelne a javaslatban, hogy ez változik.

Szerencsére annyiban már ebben is megállapodás született, hogy ezek a jogok visszakerülnek a nevelőtestületekhez. Nem is pontosan értettük, hogy miért kerülnek ki a nevelőtestülettől, hiszen azt, ami bizonyos értelemben többlet anyagi kötelezettséget jelentettek, eddig is engedélyeztetni kellett a fenntartóval. Azt gondoljuk, hogy az éves munkatervet a nevelőtestületeknek kell elvégezni, a pedagógiai programot a nevelőtestületeknek kell elvégezni az évben, jó lenne, ha ezeket mi fogadhatnánk el, és ez valószínűleg így is lesz, legalábbis az ígéretek, a megállapodások szerint.

Még nincs végleges változata a státusztörvénynek sem egyelőre, ez csak egy tervezet. Továbbra is zajlanak majd egyeztetések? Mindkét oldal nyitott a kompromisszumokra és egyre több lehet a közös nevező?

Igen, jó pár esetben elfogadták a véleményünket. Ezek alapvetően a pedagógusoknak a hűségét ismerik el, azt, hogy minden megpróbáltatás és nehézség ellenére a pályán maradtak, ilyen például a jubileumi jutalom, ilyen a felmentési idő és ilyennek kell lenni szerintem annak, hogy az előmenetelben garantálni kell azt, hogy bizonyos évenként automatikusan növekedjen a fizetés. Ez még hátra van, és biztosan folytatódnak majd még a tárgyalások ezután is, hiszen jó pár dologra utal a tervezet, egy végrehajtási rendeletben fogják meghatározni majd akár a pedagóguslétszámot, akár a nevelést, oktatást közvetlenül segítők számát. Lesznek még olyan újabb jogszabályok, amelyek kapcsolódnak ehhez a mostani tervezethez és nyilván szeretnénk ezekről is véleményt mondani és úgy alakítani, hogy a lehető legjobb legyen a pedagógustársadalomnak.