Az első negyedév az ukrajnai háborúban egy Bahmut körüli állóháborúval telt el, majd egy titkosnak látszó dokumentumsorozatot szivárogtatott ki egy 21 éves informatikus, aki még csak nem is a hadseregnél, hanem a Nemzeti Gárdánál szolgáló őrvezető. Más lesz a tavaszi hadjárat Ukrajnában, ha egyáltalán lesz ezek után?

Én úgy gondolom, lesz egy művelet, de nem hadjárat. Nyilván a dokumentumok egy kicsit megváltoztatták a tervezési feltételeket, kicsit szigorodtak a dolgok. Azt gondolom, hogy a bahmuti vérszivattyú után, ha a talajviszonyok, a lőszerszállítás és a további fegyverszállítások ezt lehetővé teszik, akkor mindenképpen lesz ellencsapása az ukrán félnek valamelyik irányba.

Egy ilyen dokumentumsorozat kiszivárgása után mi az, ami az eredetileg valószínűleg hosszú időn át tervezett rendszeren megváltoztatható? Mi az, ami nem? Mi ebben a dokumentumban az információ, meg mi a dezinformáció?

Mivel már az oroszok is belenyúltak, nyilván tele van dezinformációval. Én ezt nem nevezném haditervnek. Ez egy szokásos felsővezetői tájékoztató jelentés, ami elemzi a helyzetet, hogy mennyi segélyt kapott Ukrajna, milyen csapatkiképzéseket kapott, milyen eszközei vannak. Megjelölte azokat a fő irányokat, ahol lehet mozgatni a nehéztechnikát, de ez még nem haditerv. Haditervhez nagyon magas szinten lehet csak hozzáférni. Ez a személy szerintem most ugyanúgy jár majd, mint a Kennedy-gyilkosság esetén Harry Lee Oswald, ő lesz ennek az elvivője. Nem hinném, hogy titkos, nagy dokumentumokhoz ilyen szinten hozzá lehet férni, hiszen általában egy műveleti tervezésnél a légierő, a szárazföld, a Nemzeti Gárda, mindenki bedolgozhat, de nem látja a végső tervet, hanem lead anyagokat. Ezeket a vezérkar összedolgozza, majd átadja tájékoztatásul a felső vezetőknek. Nekem túl mesés ez a történet a szivárogtatásról.

Azt lehet tudni, hogy ebben a rendszerben körülbelül mekkora az a személyi kör, amelyik egy valódi haditervet láthat?

A Pentagonhoz, a védelmi miniszterhez tartozik, az egyesített vezérkarfőnökhöz, a különböző szárazföldi, légi, haditengerészeti és egyéb vezérkarokhoz és azoknak is a tervező részlegéhez. Ha egy igazi haditervről van szó, azt 400-500 embernél több nem látja. De ez az Amerikai Egyesült Államok hadserege, amely milliós haderővel rendelkezik. Ez egy kisebb ország esetén még a 100-150-et sem érheti el.

Az Egyesült Államok haderejének haditervét az ukránok látják? Azért kérdezem ezt, mert az Egyesült Államok nem lehet abban biztos, hogy a két végpont között nincsenek még olyan emberek, akiknek nem kéne ott lenniük.

Nem hinném, hogy látják, ezt általában egy dossziéban viszik az adott helyszínre megbeszélni, illetve bevonják az ukrán felet is, hiszen nem egyedül tervezi meg a hadműveletet az Amerikai Egyesült Államok, mivel a helyi viszonyokat, minden egyebet figyelembe kell venni.

Elektronikusan nem is mozog egy ilyen típusú haditerv?

A haditerv igen ritkán, maximum Amerikán belül, kívülre biztos, hogy nem így jut el.

Mit kell ilyenkor csinálni az ellenséges területen dolgozó ügynökökkel? Mert a hírek szerint azokat is dekonspirálhatja egy ilyen dokumentum. Ha azonnal menekülnek, lebuknak, ha helyben maradnak, akkor is lebuknak.

Ez a dokumentumsorozat, ami egyrészt áll a tájékoztató jelentésből, illetve a lehallgatási anyagokból, egy amerikai üzenet, hogy itt vagyunk, hallunk mindenkit. Ez egyfajta nyomásgyakorlás mindenkire, hogy ugyan a barátunk vagy, és ahogy Szun-ce mondta, a barátodat és az ellenségedet a közelbe tudd. Nagyon közel tudják az amerikaiak, hiszen az embereik, akik ezeket a dokumentumokat, a lehallgatási anyagokat összeállítják, eléggé behatárolhatók. Mondjuk szerb vagy ukrán vagy éppen magyar részen kik azok az emberek, akik ebben a körben mozognak, hozzáférnek, a hírszerző és elhárító szolgálatoknak nyilván ez egy nagy munka, de meg lehet találni azokat, akik ebben a dokumentum- és lehallgatási dolgokban benne voltak. Ez Ukrajnának a legrosszabb, hiszen ha már elkezdte a tervezést, újra kell tervezni, ha vannak benne olyan elemek, ami valós lehet, azt nyilván meg kell tartani, illetve törekedni kell a legjobb változtat megtartására.

Az, hogy a szövetségeseiket is lehallgatják, teljesen bevett módszer? Alkalmas arra, hogy a szivárogtatást megakadályozzák?

Amerikának szüksége van információra. Minden nagyhatalomnak szüksége van információra. Nyilván mindenki tudomásul vette vagy ezzel él, hogy tudja, hogy hallgatják.

Bahmutnak mi a jelentősége? Ez mára már egy földig rombolt település, de úgy látszik, senki nem enged ott.

Igen, az egy negyven négyzetkilométeres nagyságú, 70 ezres város volt békeidőben. Három várost kell figyelembe venni. Szoledár van ettől északabbra, Kraszna Hora nevezetű város ettől északra és ott megy valójában a főútvonal Kramatorszk irányába, ami stratégiai fontosságú. Ezt a semmi várost a politika tette nagyon is stratégiaivá azzal, hogy folyamatosan támadták. A Wagner csoportnak nyolc hónapba telt, amíg elérte és nagyjából körbevette ezt a várost, az ukránok pedig folyamatosan tartják az állásaikat. Most már 80 százaléka orosz kézen van, 20 százalék van ukrán kézen. Még van egy élet útja, amin ki lehet jutni, illetve az új fejlemény, hogy további eszközöket kapott a Wagner csoport, tehát az a vita megszűnt a honvédelmi minisztériummal, hogy ki foglalja el ezt a várost. Viszont a Wagner szárnyaira légideszant-alakulatokat küldtek, harckocsimegerősítést kaptak és a tüzérséggel sincs már gondjuk, kapják a lőszereket.

Mi annak a vitának a jelentősége, ami a Wagner, egy magán zsoldosvállalkozás meg a reguláris hadsereg vezetését ellátó minisztérium között van?

Ez inkább politikai jellegű. Prigozsin most vásárolja be kvázi magát egy nagyon kicsi pártba, szeretne ott vezető lenni, politikai babérokra tör. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy ő nagyon népszerű lehet az országban azzal, hogy én ott voltam Bahmutnál, én tettem ki az orosz zászlót a bahmuti városházára, igaz, éjjel volt, nem sokan látták, de egyfajta presztízst jelent Prigozsinnak, illetve a vállalatának, ami egy katonai magánvállalat, ahol nagyon jó fizetést kapnak a katonák, bár legtöbbjük azért a börtönökből toborzott. Ez a vita elcsitult, hiszen belátta a honvédelmi vezetés is, hogy bár brutálisak a Wagner módszerei, de halad előre Bahmutban, ezért megerősítették.

Miért mondja azt Jevgenyij Prigozsin, hogy a megszállt területekre kellene koncentrálni és az úgynevezett háborút inkább be kellene fejezni. Ez kinek szól?

Nyilván az orosz gazdasági, katonai, politikai elitnek, hogy most már 417 napja tart a háború, inkább a békére kellene összpontosítani. Prigozsin nyilván mindent nem lát a hadszíntéren, az oroszok elkezdték egy védelmi állásrendszer kiépítését. Ez akár az orosz határon is megvan északon, Belgorodnál, illetve a Donyeck-medencében is egy-két lépcsőben. Az előző, harkivi offenzívánál látszott, hogy nem voltak normális védőállások. A legsűrűbben a zaporizzsjai irányban építették ki a déli részen ezeket a védelmi vonalakat. Ez több részből áll. Ahol lehetőség volt, harckocsiárkokat ástak, hogy a harckocsik ne tudjanak átmenni. Harckocsiakasztók, prizmák vannak ott három-négy sorban. Ezt követően műszaki zárrendszer van robbanóaknákkal, majd a gyalogsági állások. A Krím-félsziget megtartása stratégiai fontosságú az orosz félnek, hiszen ott haditengerészeti, légvédelmi csapatai vannak. Azon a tíz kilométer széles szárazföldön, ami az ukrán területhez kapcsolja a Krímet, négy védőállást építettek ki, hiszen ott stratégiai fontosságú fegyverek vannak. Például az Iszkander M rakéta, ami 1000 kilométer hatótávolsággal tíz kilotonnás atomfejeket hordozhat.

Az, hogy az oroszok védelmi állásokat építenek ki, azt jelenti, hogy nem kívánnak azon túlmenni, úgy gondolják, hogy a védelmi állásig az övék az ukrán föld?

Egyrészt ez lehet az igazság, a másik meg az, hogy tudják, jön egy offenzíva, hiszen az ő hírszerzőik is dolgoznak, annak a negyvenezer fős hadtestnek, amit összeállított Ukrajna, az úgynevezett rohamdandároknak a támadását valahogy ki kell védeni és majd utána, ha a támadást sikerül elhárítani, valószínűleg elmennének a megyehatárokig. Bár én úgy gondolom, hogy csak a donyecki és a luhanszki terület az, ahol el tudnak menni, hiszen a zaporizzsjai és a herszoni részen ott a folyó, sokkal nehezebb műveleteket lehet ott folytatni.

A negyvenezer fős rohamdandár mennyiben különbözik egy 40 ezer fős nem rohamdandártól?

Rengeteg fegyver érkezik Ukrajnába. Körülbelül 940 harckocsit kapnak most, ezekből 120 beérkezése még folyamatban van, ezekből közel 150 modern Leopard2 A4-es, A6-os, Challenger, illetve M1 Abrams harckocsi. Egy támadó műveletnél nemcsak a harckocsiéknek kell meglennie, mögötte az önjáró tüzérségnek, mögötte a lánctalpas gyalogságnak, BMP-n, Marder harcjárműveken ehhez kapcsolódó légvédelemmel, hanem kellenek olyan erők is, amelyek a megszállt, illetve elfoglalt területet megtartják. Az oroszoknak sokszor ez volt a problémájuk, előretörtek, a harckocsik valahol elöl álltak, de amikor áttörték a védelmet, nem volt mögötte levő erő. Erre készül ez a rohamdandár, amelyet egyébként két és fél százalékban hölgyekből, rendőrökből, tartalékosokból toboroztak, hogy majd a területet megtartsa a harckocsik, a gyalogsági harcjárművek mögött.

Arra vannak kiképezve, hogy megtartsák a területet?

A harcrend általában úgy néz ki, hogy felderítő járművek mozognak egy támadó ék előtt. Ezek általában könnyű kerekes járművek, akár lehetnek Stryker gyalogsági harcjárművek, amiket Amerikától kapnak, körülbelül 40 darabot. Ezt követheti egy könnyebb páncélos alakulat. Franciaországtól könnyű kerekes harckocsikat, AMX-10-eseket kaptak, ezek lehetnek. Ezek előtt lehetnek Marder vagy Bradley gyalogsági harcjárművek. Ha ezek nagyobb ellenségbe ütköznek, akkor a mögöttük levő nehéz harckocsik, Leopard, Challenger, Abrams lépnek akcióba. De mindezt a műveletet le kell fedni légvédelem szempontjából, tehát ott lesznek a Cube, a Gepard önjáró légvédelmi eszközök, amelyek biztosítják ezt. A mögöttes térségben van az önjáró tüzérség, ami követi majd őket, ezek Panzerhaubitze 2000, Dana, Zuzana vagy CAESAR típusú önjáró lövegek. Mind 155 milliméteres taracklőszerrel van ellátva. Legmélyebben pedig a Patriot ütegek, ebből négyet kapott Ukrajna. Ezek biztosíthatják a műveletet. De az már látszik, hogy ebben a műveletben legalább 15-féle eszköz van, tehát a híradás, a kiképzés, a logisztika iszonyú nagy szerepet kap, hogyan tudják ezeket felkészíteni. Ehhez képest a rohamdandárok felkészítése sokkal egyszerűbb.

Hogyan tudják ezt begyakorolni? Ha jól emlékszem, akkor a Zuzana, a szlovák rendszer kivételével az ukránok egyet sem láthattak korábban. Hogy fogják azt elkerülni, hogy ne legyen baráti tűz és az előre vonuló csapatokat ne lőjék hátba a saját fegyverekkel?

A Leopard 2-es harckocsira kaptak öthetes kiképzést a kezelők. Az Abramsekre 22 hetet adnak Amerikában, és a Challengerre van hathetes kiképzés. De ez nem azt jelenti, hogy kötelékek tudnak mozogni. Azt jelenti, hogy az egyes kezelőt kiképezték, a vezetőt, az irányzót, a töltőt és a parancsnokot. Ezt követően kell a szakaszt, a négy harckocsit, a századot, a 13-at, meg a 44-et a zászlóaljban összehangolni. Ez a hosszú idő, nem az, hogy megtanítom egy hipermodern harckocsit vezetni valakit, ahol minden már hidraulikus, nem úgy, mint a mi időnkben, a T-55-öshöz két kézzel kellett a sebváltót behúzni. Sokkal bonyolultabb az, hogy a kötelékek hogy tudnak mozogni és egymást támogatni. A kiképzés már korábban megkezdődött ezekre az eszközökre Lengyelország, Olaszország, az Egyesült Államok, Kanada területén, rengeteg embert kiképeztek. Viszont ezek hogy élnek-e, ott vannak-e és hogy a beérkező eszközöket majd tudják-e üzemeltetni, kérdéses, és főleg a logisztikai részébe gondoljunk bele. Egy támadó műveletnél az első vonaltól elindulva közel 100 kilométeres mélységig kell eljutni. Ezen a területen belül összehangolni, hogy a lőszer, az üzemanyag, minden egyéb ott legyen, nagyon nehéz. Szerencsére a harckocsiknak egyforma a lőszere a franciákét leszámítva, a tüzérségé egyforma, 155 milliméteres, de a harcjárműveknél már különböző típusok vannak. Elég bonyolult lesz ezt a műveletet összehozni.

Ha elindul egy ilyen művelet, mekkora rátartással kell tervezni katonában meg eszközben?

Elvileg a harckocsizóknál 30 százalékot szoktunk rátartani. Tölteni bárkit meg lehet tanítani. Egy irányzónak már nagyon nehéz a kiképzése, hiszen beül egy hipermodern harckocsiba, ahol lézertávmérő, fedélzeti számítógép, rádió van, hőkamera, ezeket tudni kell kezelni. Ez hosszabb idő, ez nem négy hét, nem öt hét, erre nem lehet nulláról valakit kiképezni, hogy üljél be és te leszel az irányzó. Nagyon nehéz művelet.

Azt látják-e, ha elindul egy ilyen művelet, kikkel állnak szemben? Van-e olyan felderítés, ami megmondja, hogy milyen eszközöket, milyen élő erőt kell leküzdeni a másik oldalon?

Igen, ugyanis a mostani délvidéki harcok Zaporizzsja megyében egymás kóstolgatását jelentik. Az ukránok is kisebb ellenlökéseket, az oroszok is kisebb támadásokat végeznek a védővonal előtt. Próbálják felderíteni, hogy melyek a gyenge pontjai az ukrán résznek, ugyanígy ezt csinálják az ukrán erők is, hogy betörnek, megtartják a területet, felmérik, hogy mi a helyzet. Nagyon nehéz rejtve tartani mindent. Gondoljuk el, hogy a beérkező közel 900 harckocsit és 1000 gyalogsági harcjárművet valahol egy összpontosítási körletben el kell helyezni. Ez nyilván erdős terület, valahol eldugjuk őket, de amikor megindul kétezer harcjármű, ott reng a föld, a felderítést a drónok elvégzik, jelzik, hogy melyik irányba indultak meg. Tehát nyilván oda fog összpontosulni az orosz tüzérség, az orosz sorozatvetők, a légierő és a különböző rakétacsapatok támadása.

Rakétás egységekben még mindig megvan az oroszok túlnyomó fölénye?

Igen, tízszer, illetve rakétatechnikában körülbelül százszor annyi van. Viszont mostanában már nincs annyi csapás. Az utángyártás sokkal nehezebb. Ukrajnát közel ötezer rakétacsapás érte a Kalibr, az Iszkander, a Kinzsal rakétákkal, a gyártás viszont havi 40-80-ra szűkült. Ahhoz, hogy egy jó műveletet tudjon Oroszország végrehajtani, két hónapig pihentetni kell a rakétákat. Az oroszoknál megszokottan inkább a tüzérség és a sorozatvető eszközök működnek.

Ilyen eszközöket külföldről az oroszok nem tudnak venni? Saját gyártású mind?

Igen, próbáltak Egyiptom elnökétől a sorozatvető eszközökhöz 40 ezer rakétát vásárolni, a kiszivárgott iratok szerint. Észak-Korea és Kína a nagy kérdés, hogy onnan mit és mennyit vagy milyen formában kaphatnak. Hosszú távon pedig az a kérdés, hogy Kína mit fog azért kérni, ha megsegíti az oroszokat ebben a háborúban.

Technikailag egyébként lehet? Tud Kína vagy bárki más olyan eszközt gyártani, ami az orosz rendszerekkel kompatibilis?

Igen, mert ilyen eszközökkel rendelkezik. A 122 milliméteres és a 152 milliméteres tarackhoz pedig még Észak-Korea is tud szállítani.

Április van. Milyenek a talajviszonyok most Ukrajnában? Korábban beszéltünk arról, hogy a raszputyica megöl szinte minden műveletet.

Erre még várni kell egy kicsit, még száradni kell a talajnak, főleg Bahmutnál és a délebbi részeken. Ez akadályozó. Az ukránoknak azért is nagyon fontos ez, mert az ő harckocsijaik tíz-húsz tonnával nehezebbek, mint a T-72-es, T-80-as, T-90-es sorozat, nagyon meg kell fontolniuk, hogy melyik irányba mennek. Azért sem lehet ilyenkor elkezdeni egy műveletet, mert nagyon kiszámítható, hogy utakon vagy azok mellett mozognak csak a harcjárművek, abból pedig adódik, hogy melyik irányba tudnak támadni.

Meg kell nézni, minden nap kimenni, megmérni, hogy elbírja-e a 80 tonnát? Ezt a másik oldal is látja.

Így van, de nyilván, mivel mélységben gyakorlatoznak a harckocsizók, lőgyakorlatokat tartanak, vezetési gyakorlatokat tartanak, folyamatosan figyelik a talajt, hogy mi a lehetőség.

Mi függ attól, hogy a csata Bahmutnál hogyan dől el?

Ez már eldőlt. Egyrészt nincsenek utánpótlási lehetőségei a bent rekedt erőknek. A szervezett visszavonulásra van lehetőségük. Egy-egy század, zászlóalj megpróbálja harcolva feltartóztatni a támadó Wagner csoportot és a légideszantosokat, majd szépen, állásról állásra ki tud vonulni. Nyilván mind a két fél nagy veszteségeket fog ebben szenvedni, hiszen már csak egy 8 kilométeres folyosó van, amit a tüzérség be tud lőni mind a két oldalról, nagyon nehéz helyzetben vannak az ott hagyott emberek.

Mekkora veszteség elszenvedése éri meg most ukrán részről Bahmutnál? Ezt katonák számítják ki vagy a politikus számítja ki?

Ezt a politika tette fontossá. Ha Zelenszkij elnök úr nem akar oda pluszban embereket beküldeni, mint már megpróbálta, akkor kevesebb ember halt volna meg. Egyrészt ez a város egy völgyrészben van, mind a két oldal lejt. Inkább vissza kellett volna vonni, ahogy a vezérkar javasolta, a magaslatokra, hiszen onnan sokkal kedvezőbben lehetett volna megvédeni magukat és nem szenvednek el ennyi veszteséget. Az ukrán katonaorvosok jelentése szerint Bahmutban a sérülések 90 százaléka repesztől, robbanóeszközöktől van, nem a Kalasnyikovtól. Tehát az oroszok bőven használják a tüzérséget. Igaz, ők is nagyon jelentős veszteséget szenvednek. Volt olyan időszak, hogy 800 halottjuk volt, illetve ukrán oldalon is a 100-200-300 halott ide kerül.

Az emberéletet másképp számítják a két oldalon, vagy ugyanúgy, mert senki nem enged Bahmutnál?

Egyrészt az egy felőrlő dolog, hogy nem engedem, hogy elfoglald a várost, küldök oda embereket, a másik pedig az, hogy kimerítsem a tüzérkészletét, illetve az emberkészletét mind a két félnek. Ukrajnának kevesebb személyi tartaléka van, mint Oroszországnak.

Mekkora emberi tartalék van a most háborúzó felekben? Mennyi Ukrajnának és mennyi Oroszországnak?

Ukrán részről a teljes arcvonalban közel 350-400 ezer harcosa van, tartalékban közel 300 ezer. Ezekből tudnak a területvédelmiekből, a rendőri és egyéb erőkből rohamdandárokat létrehozni. Oroszországnak, amit látunk, közel 300 ezer embere van az arcvonalban, tehát kicsit kevesebb, viszont még azt nem látjuk, hogy a 120 ezer, korábban a részleges mozgósításnál kiképzett erőket melyik részre fogja csoportosítani. Az látható, hogy különböző stratégiai tartalékokat képzett Oroszország, hogy majd a veszélyeztetett irányba tudja ezeket mozgatni. Viszont további mozgósítási lehetősége is van Oroszországnak. Most éppen a sorkatonai szolgálatra hívnak be, de van az elektronikus behívásnak egy másik jelentősége, így teljesen kontrollálható az egyén, ha ki akar menni az országból, az ellenőrizhető. Ez nyilván nem Oroszország teljes területére, inkább a nagyvárosokra fog korlátozódni.

Az látszik, hogy ebben a hatalmas országban milyen népcsoportokat hívnak be harcolni?

Inkább a veszteségekből látszik, hogy általában a távol-keleti, a déli tartományok embereiből volt nagyobb emberveszteség, de most már, a háború 417. napján mindenkit egyformán érint ez, nagyok a veszteségek. A világranglistát is összeállították már, aszerint a II. világháborúban közel négyezer embert veszítettek naponta az oroszok. A németeknek volt olyan napjuk, hogy háromezret, a harmadik helyen van a finn háború, ott az oroszok 1400-at és most a negyedik helyre bejött az ukrán háború, napi 800 halottal. Nagyon nagyok a veszteségek.

Ezek a veszteségek már az orosz nagyvárosokba is elérnek? Ott is látják már, hogy mi történik Ukrajnában? Vagy ott még nem?

Igen, hiszen a május 9-i díszszemle elhalasztásából azt a következtetést is lehet levonni, hogy az emberek látják, hogy az úgynevezett különleges katonai művelet nem érte még el a sikerét.

Mi most a honvédő ukránok és a megszálló oroszok katonai célja? Milyen időtávban gondolják ezt a katonai célt megvalósítani?

Ha a politikai részről nézzük, akkor mind a két vezető, Putyin és Zelenszkij úr is győzelmet vár a sajátjaitól. Hogy mi a győzelem, azt nagyon nehéz most katonailag lefordítani, főleg, ha Bahmutra tekintek, egy szétlőtt város romokban. Katonai szempontból azt látjuk, hogy az oroszok tovább szeretnék folytatni ezt a műveletet, ezt a felőrlő, tüzérségi, rakéta-, helikoptercsapásokkal tűzdelt műveletet, mert ebben jobbak, mint az ukránok. Az ukránok szeretnének egy ellentámadást indítani, amit az én véleményem szerint körülbelül egy 80 kilométer széles arcvonalon tudnak megindítani, valószínűleg Melitopol irányába és 100 kilométeres mélységbe juthatnak el négy-hat nap múlva. Valószínűsíthető, mivel egyre több videót látunk arról, hogy kétéltű műveleteket, különböző páncélozott szállító gyalogsági harcjárművekkel folyóátkelést gyakorolnak. Mivel Herszon körül a legkevésbé széles a Dnyeper, ott várható, illetve nyilván fognak elterelő támadást indítani Luhanszk megyében, de a speciális alakulatok bevetését, illetve a különböző precíziós csapásokat fogják elővenni. A herszoni és a harkivi offenzívánál is azt láttuk, hogy a megelőző napokban 400 célra mértek csapást. Egyrészt ott vannak a HIMARS sorozatvetők 70 kilométerig, kaptak rakétákat a britektől 250 kilométeres hatótávolsággal, ez a Storm Shadow, illetve a különböző eszközeikkel, tüzérségi eszközeikkel, mint például a Panzerhaubitze 2000 is tudnak ötven kilométerig csapást mérni

A Krímet tudják csapások alá vonni, vagy azt még nem?

Ezzel a brit rakétával a Krím-félszigetnek a 78 százaléka belőhető, tehát a repülőtereken, a vezetési pontokon, a haditengerészeti bázisokon, légvédelmi rendszereknél nagy a készültség, hiszen erről a részről, a Krímről már elérik a Fekete-tengernek a teljes lefogását légvédelmi eszközökkel az oroszok.

Célszerű katonai művelet volna a Krímet támadni, vagy ezt majd a politika eldönti?

Én azt gondolom, lesznek ukrán sikerek, főleg Melitopol irányába, még Herszontól délre is el tudom képzelni, hiszen rengeteg gyalogsági harcjárművük van, ami erre alkalmas. A Krímre való szárazföldi akciót én nem tartom elképzelhetőnek. Ott azon a nyolc-tíz kilométer széles földnyelven négy védelmi vonal van egymás mögött, illetve a közeli vízterületekről nem tudnak támadást indítani az ukránok, nincsenek olyan deszant részeik, maximum a speciális erőkkel tudják zaklatni az orosz erőket, illetve az ellátásukat, logisztikájukat.

A háború vége vagy egy tűzszünet után a zaklatás megmaradhat mindkét részről?

Én azt gondolom, ugyanolyan lesz, mint korábban a donyecki részen, hogy volt ugyan egy tűzszüneti vonal, és az EBESZ-megfigyelők pedig napi harminc-negyven tűzszünetsértést láttak, illetve a speciális alakulatok át fognak menni ezeken a tűzszüneti vonalakon.

Portyázni? Vagy mit csinálnak a speciális alakulatok?

Egyrészt zavart kelteni, másrészt kiemelni vezetőket, személyeket, vezetési pontokat megtámadni vagy fontos légvédelmi bázist vagy légvédelmi rakétákat, eszközöket pusztíthatnak el.

Van-e arról most adat, hogy Ukrajna támogatói meddig akarják és meddig tudják fenntartani Ukrajna fegyveres logisztikai, technikai, elméleti támogatását?

Ez jó kérdés. Az összesített adatok szerint 140 milliárd dollár ment ebbe a műveletbe a Nyugat részéről. Ebből 80 milliárd körülbelül a katonai, Amerika adott ilyen mennyiségben és 40 milliárd körül adott az Európai Unió. Az, hogy meddig lehet ezt folytatni, az országokon lehet látni. Bulgária bejelentette, hogy odaadja ugyan a MiG29-es vadászgépeit, de csak akkor, ha F16-ost kap érte fele mennyiségben, illetve a csehek pakolták ki a raktáraikat, hiszen ezért ellentételezésként nyugati technológiára számítanak. De a legtöbb országnál, most már a briteknél is, belátták, hogy túl sok mindent adtak oda, iszonyú mennyiségű tüzérségi eszközt kapott Ukrajna és már a saját biztonság veszélyeztetése lép fel. Ugyanígy a németek: adnak Leopard harckocsit, de azért az sokatmondó, hogy a Leopardot gyártó ország 18 darabot tudott adni, mert a sajátját meg akarja tartani. A Mardereket pedig a harcrendjéből vonta ki, mert nem tudta a régieket felújítani, úgy adott át negyven darab gyalogsági harcjárművet.

Ez nem jó a fegyveriparnak? Mert a politika megrendeléseket fog adni, nagy profittal lehet csinálni, a régieket kiszórják, újra cserélik.

Igen, csak egy haderőprogram, látjuk a magyaron is, tízéves. Aki fegyvert akar vásárolni, annak be kell állni a sor végére. Jelenleg a magyar Leopard2 A7 plusz harckocsikat gyártják. Ezek augusztusban érkeznek meg Magyarországra, 44 darab. Ezután a románokét gyártják és ha a németek akarnak, akkor majd be kell állniuk a sor végére.

Saját országuk fegyvergyáránál a sor végébe?

Sajnos igen. Kaptak 100 milliárd eurót, hogy a hadsereget fejlesszék, a háború első napjaiban ezt eldöntötte a politika Németországban, viszont nem tudták ezt aprópénzre váltani még.

Lőszert képesek-e gyártani? Ukrajnának nagy mennyiségű, még a szovjet időből származó fegyvere van, értelemszerűen abba illő lőszerrel. Ezt képesek gyártani?

Ketté kell venni a választ. Az orosz típusú eszközökhöz fogyóban van a lőszer, de van, mert tudnak gyártani még a volt kelet-közép-európai országokban több helyen is, legalább három országban. Az Európai Unió pedig létrehozott egy egymilliárd eurós alapot, amiben a 155 milliméteres NATO-taracklőszert adják Ukrajnának. Ezeket kell beosztania Ukrajnának, hogy ellen tudjon állni az oroszoknak.

Mi a beosztásnak az elve ilyenkor? Lőnek rám, de nem lövök, mert takarékoskodnom kell? Vagy ha van lőszerem, akkor annyit lövök, amennyi a tárban van?

Mivel a teljes hírszerzés, felderítőrendszer segíti az ukránokat, ezért GPS-koordináta alapján megkapják, hogy vezetési pont van ott, esetlegesen lőszerlerakat, lőszerraktár, repülőtér elérhető-e, megéri-e a befektetést. Illetve a NATO-ban úgy folyik a céltervezés, hogy ilyenkor a jogászokat is megkérdezik, hogy lakott területen van-e, milyen egyéb károk lesznek, veszélyezteti-e a civil lakosságot. Sok mindent lehúznak a célpontok közül. De amikor szükséges, akkor lőni fognak.

Az, amikor a NATO vagy a nyugati tervezés lehúz valamit a célpontról, nem jelenti azt automatikusan, hogy az ellenfél oda fogja telepíteni az erőit? Vagy azt nem tudhatja, hogy a másik mit húzott le?

Nyilván mind a két fél játszott már ezzel, hogy kórházba, iskolák mellé teszi az eszközeit, de ilyenkor előjön egy másik eszköz, amit nem érünk el repülővel, tüzérséggel, azt majd megkeressük akkor a különleges műveleti erőkkel, és lehet, hogy ugyanúgy tudunk ott valamilyen kárt okozni.

A háborúnak ebben a szakaszában gondolkodik-e már valaki azon, hogy mi lesz a háború után? Kik fognak dolgozni? Lesz csomó halott mindkét országban és csomó, a háborúban megnyomorodott ember.

A veszteségekről mindig nagyok a viták. Fogadjuk el, hogy körülbelül mind a két oldalon van százezer halott és ennek a háromszorosa sebesült. Egyik fél sem fogja soha bevallani, majd öt év múlva megtudjuk. Nagyon fontos, hogy az ENSZ szakosodott szervei szerint 16 millió ukránnak azonnali humanitárius segítségre lenne szüksége. Nyolcmillió ember elvonult az Európai Unióba és Ukrajnán belül ötmillió ember elmozgott. Gondoljuk bele, ez 13 millió ember. A másik kérdés az anyagi rész. A Világbank meghirdetett egy 411 milliárd dolláros programot, ami azt jelenti, hogy tíz éven keresztül így helyre lehetne állítani Ukrajnát. De még a harcok nem fejeződtek be, illetve ennek van egy tétele, majdnem 40 milliárd dollár, hogy a fel nem robbant lövedéket, aknát, fegyvereket mentesítik, ugyanis addig nem lehet a civileknek mozogni, nem lehet gyártani, nem lehet a gabonát elvetni, ahol aknamező van.

A háború kezdete óta folyamatosan jönnek olyan hírek, hogy az ukrajnai frontra szánt fegyverek egy része már a feketepiacon van. Van-e erről bármilyen megbízható adat, hogy mekkora részük van a feketepiacon?

Nyilván vannak adatok arra, hogy bizonyos szempontból az ukrán katonai vezetés összejátszott egy ideig a szervezett bűnözéssel, a korrupció, a katonák élelmezése, a fegyverek kapcsán. Hiába telepített az Amerikai Egyesült Államok egy tábornokot és egy törzset Ukrajnába, hogy megpróbálja figyelni a fegyverrendszereket, azt lehet mondani, hogy a nagyobb fegyverrendszerek megvannak, vagy kilőtték őket, ezek bizonyíthatók. A kézi fegyvereknél, a kézi páncéltörő fegyvereknél már voltak fogások Nyugat-Európában, illetve egyéb helyeken.

Látták, hogy egy Javelin rakéta eltűnt?

Az túl nagy. A kisebbik, AT4-es változat vagy az NLAW brit változatról volt már fotó.

Ezeket nem detektálják? Ha kilövik, akkor nincs valami rendszer, ami azt mondja, hogy ki van lőve?

Sajnos a nyugatiak úgy gondolkodnak, hogy a katona, ami eszközt megkap, azt fel is használja, tehát nem tettek bele ukrán biztosítékot, hogy ha kilőtték, akkor el kell számolni. Például az afganisztáni műveletek alatt használták a Stinger kézi légvédelmi rakétát az akkori ellenállók, az orosz haderő ellen Afganisztánban, azoknak el kellett vele számolni, hogy a cső itt van.

A szlovákok 13 MiG-29-est adtak Ukrajnának, és azt mondják, hogy mindet leszállították. Ami repülni képes, az egyben harcképes is? Mert jöttek olyan hírek, hogy mivel ezeket orosz technikusok, mérnökök tartják karban, nem biztos, hogy harcképesek is.

Ha át tudott repülni, akkor azt szoktuk mondani, hogy onnan már kis felkészítéssel harcképessé tehető. Nagyon régi eszközökről van szó, kellett hozzá egy német nyilatkozat is, hogy reexportálhatják ezeket a fegyvereket, mert ezek valamikor a Német Demokratikus Köztársaság repülőgépei voltak. És hogy használhatóak-e? Igen, ezekre telepíthetők HARM radar elleni rakéták, fel lehet rá installálni, illetve azt a brit eszközt is, ami 250 kilométeres hatótávolságú és majdnem 400 kiló robbanóanyagot tartalmaz, nagyon jól alkalmazhatók. Itt az a probléma, hogy csak 26 darabot kapott Ukrajna, Bulgáriától vár még. Ezekkel is közel 60 repülője lesz és körülbelül 30 helikoptere. Azért 1000 kilométeres arcvonalon ez egy kicsit karcsú.

Mennyi egy régi eszköznek az élettartama ebben a háborúban? Egy MiG-29-es meddig él a harcmezőn?

Nagyon rövid az is, hiszen nagyon fogynak az ukrán pilóták. Már negyed-, harmadéves hallgatóknak is fel kellett szállnia a géppel, műveletbe menni, hiszen a légvédelmi eszközrendszer mind a két oldalon nagyon hasonló. Az Sz300-as 400 és 500 kilométeres hatótávolságú rakéták már 120 kilométerről felderítik a repülőt, illetve 40-60 kilométerről le is lövik nagy valószínűséggel. Tehát iszonyúan oda kell figyelni egy művelet tervezésekor, amikor repülőgéppárokat vagy esetleg századot ‒ amit nem nagyon láttunk ebben a háborúban ‒ alkalmaznak. A helikoptereknek szintén óriási ellenfelei a kézi légvédelmi rakéták, főleg a Stinger, ami 2,5 kilométeren belül elpusztíthatja ezeket az eszközöket.

Érdemes egyáltalán repülőt a levegőbe emelni, ha egy annál sokkal olcsóbb eszköz lelövi?

Érdemes, mert a nagy hatótávolságú rakétával, ami 200 kilométerre megy, nem kell túl közel menni az arcvonalhoz, ahol a közepes légvédelem megsemmisíthetné.

Időközben Kína is tett egy békejavaslatot, majd Hszi Csin-ping elnök fogadta Emmanuel Macront és Ursula von der Leyen asszonyt, miután Moszkvában járt. Kína belépése ebbe a konfliktusba közelebb viszi a tűzszünethez a feleket?

Kína, amikor előállt a 12 pontos béketervével, a saját nemzeti érdekeit követte, nagyon szépen megfogalmazta, hogy mindenki fejezze be a fegyverszállítást, koncentráljunk a gazdaságra, az atomerőművek biztonságára és az emberek védelmére. Mind a német, mind a francia puhatolózás abba az irányba szeretné mozdítani Kínát, hogy vesse latba a tekintélyét és Oroszországot kényszerítse rá vagy segítse abba az irányba, hogy legalább tűzszünet kialakuljon, hiszen mindenki figyeli a gazdaságot is. A kínai gazdaságban is visszaesések voltak, az Európai Unióban is, az infláció is magas és egészen 2024-ig biztos, hogy ez lesz, ez is mozgatja a német és a francia elnököt is, és nyilván szeretnének Törökországgal, Izraellel vagy Kínával ott ülni a tárgyalóasztalnál, hiszen nagy dolgok fognak ott eldőlni.

Kína a méretének megfelelően nagy játékos ebben a viszonyrendszerben?

Igen.

Amerikával összemérhető?

Szerintem összemérhető, hiszen az ő kezében van az a lehetőség, hogy Oroszországot nagyon megsegítse, egyrészt katonailag, másrészt már jelezte, hogy a kivonuló multinacionális vállalatok helyére szívesen belépne, hiszen az infrastruktúra ott van, nagyon hosszú távra játszik, illetve játszik arra, hogy Oroszország már 84 százalékkal visszaesett a gázexportja Európában, azokhoz a természeti kincsekhez sokkal közvetlenebb hozzáférése lesz vagy ezeket megkaphatja.

Nukleáris eszközöket kíván Vlagyimir Putyin telepíteni Fehéroroszországba. Talán már telepített is. Ez a háború végéhez vagy egy nukleáris konfliktushoz visz bennünket közelebb?

Én azt gondolom, nem visz közelebb nukleáris konfliktushoz. A világon 12 007 atomfegyver van, 5900 van az oroszok, 5400 az amerikaiak kezén. Mivel Amerika két óceán által határolt, kevesebb harcászati nukleáris fegyvert tart fenn, körülbelül 200 darab van neki, ezek hat NATO-bázison vannak Európában, ezek már itt vannak az európai hadszíntéren. Azzal, hogy Oroszország bejelentette ezt a telepítést, valójában nincs rá szüksége, csak a sakktáblán előbbre tolta azt a lehetőséget, hogy messzebb tudja eljuttatni az Iszkander, illetve a különböző harcászati nukleáris fegyvereit. Ezek kétféleképpen állnak össze. Oroszország, mivel szárazföldi hatalom, körülbelül 1900 darab harcászati nukleáris fegyvere van, viszont az Iszkander rakétából csak 60 van, a többi, az légi szállítású, légi kijuttatású. Sajnos, mindegyik 100 kilotonna körül van. A hirosimai 16 kilotonna volt, Nagaszakié 22 kilotonna, tehát mindegyik öt Nagaszakival vagy Hirosimával ér fel, ha valahova kerül. De azt is el szoktuk mondani, hogy nyilván, amíg vannak ezek az eszközök, lehet esélye annak, hogy valaki beveti ezt. Továbbra is visszatartó és elrettentő fegyver, hiszen mindenki tudja, nem megnyerhető egy atomháború. Hiába kezdi valaki a hadszíntéren nukleáris fegyverekkel, harcászatiakkal, előbb-utóbb eszkalálódik, és akkor az interkontinentális, ballisztikus rakétákra kerül sor.

Mi a rendszere a nukleáris háború megelőzésének? Nyilvános-e, kipróbált-e? Van-e forró drót Washington meg Moszkva között vagy a katonák között, hogy ha valami elindul, akkor tudassák, hogy nem azért van, nem ez történik, nyugalom? Vagy nincs ilyen?

Van forró drót természetesen. Mind a két állam különböző szerződések alapján korai előrejelző rendszereket működtet, ami azonnal jelzi, ha valahol nukleáris fegyvert vagy interkontinentális ballisztikus rakétát indítanak. Legyen ideje felhívni, beszélni. Nyilván ezek már csak percek, hiszen ha igazi fegyver, akkor válaszcsapást kell indítania. A másik az a fajta egyeztetés, amikor, mondjuk, a titkosszolgálatok is egyeztetnek arról, hogy hagyjuk már abba a fenyegetést arról, hogy most mi aztán még nagyobb rakétát tolunk be a Vörös térre vagy éppen Washingtonba. Mindenki tudja, hogy mennyi fegyver van, 90 százalékban ez a két ország uralja.

Megállítható, ha elindítottak egy nukleáris eszközt hordozó rakétát? Az menet közben hatástalanítható, kikapcsolható, levezethető? Vagy azzal senki nem tud már semmit kezdeni?

Nyilván van rajta önmegsemmisítő rész, de azért egy nukleáris fegyver, ha becsapódik bárhol, a környezetre elég rossz hatással lesz.

De úgy látja, hogy nem mentünk közelebb egy nukleáris konfliktushoz?

Nem gondolom, hogy közelebb mentünk. Ez egy orosz politikai játszma volt.