Az orosz–ukrán háború kitörése okozta energiaválság minden elérhető energiaforrást felértékelt. Mekkora szerepe van az európai energiamixben az atomerőműveknek?

2021-ben nagyjából 22 százalékát adták a villamos energiának Európában, a zsinórtermelés egyértelműen az atomerőművektől jön, és ez a kicsivel több mint egyötödnyi arány nagyon fontos bázist ad. Az atomerőműnek az a nagyon nagy előnye, hogy éjjel-nappal, télen-nyáron tud menni, akár zsinórban, és ennek következtében a rendszer bázisát el tudja vinni. Ráadásul az atomerőművek a legnagyobb karbonmentes termelők az európai energiamixben, emiatt sem nélkülözhetők. Én azt látom, hogy egyértelműen felértékelődött a szerepük a földgázellátási válsághelyzet következtében.

Hány atomerőmű adja ezt a 22 százalékot Európában?

Több mint 140 blokk működik Európában, sok országban van még mindig, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia – már nem EU-s tagállam, de mégiscsak Európában van –, Svédország, Finnország, Belgium, Hollandia, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia, Szlovénia, Ukrajna, Spanyolország, ezek az országok mind alkalmaznak atomerőműveket.

Vannak tartalékkapacitások? Vagyis ki nem használt blokkok vagy akár erőművek?

Köznapi értelemben nincsenek. Az atomerőműveket, ha működni tudnak, akkor használják. Az atomerőmű alacsony változó költséggel termel, ez azt jelenti, hogy az üzemanyagköltsége alacsony, de ugyanakkor a tőkeköltség magas, emiatt azt szeretjük, ha magas kihasználási tényezővel működik egy atomerőmű. Ahol van ilyen blokk, azt általában a lehető legmagasabb kihasználási tényezővel használják. Egyetlenegy kivételt kell említeni, Németországot, merthogy a német kormánynak az volt az eredeti terve, hogy 2022 végéig kivezeti az atomenergiát. Néhány nappal ezelőtt azonban a kancellár úgy döntött, hogy azt a három blokkot, ami még működik, üzemben tartják. Egy ideig úgy kommunikálták ezt a német kormányképviselők, hogy tartalékban, de ez az atomerőművek esetén nagyon nehezen értelmezhető. Németországban, amikor a fukusimai baleset bekövetkezett, 17 atomerőműblokk működött, egyből leállítottak nyolcat, mert azok nagyon hasonlóak voltak, mint a fukusimai blokkok, és igazándiból a német politika nem nagyon tudta hirtelen megítélni, hogy akkor ezekkel mi is legyen. Volt egy nagyon komoly politikai nyomás a lakosság, illetve a zöldek részéről is, aztán született egy döntés arról, hogy fokozatosan kivezetik a maradék blokkokat. Évről évre állítottak le még egységeket, és úgy jutottunk el 2022-re odáig, hogy már csak három blokk működött. Az volt a terv, hogy ezeket is mind leállítják az év végén, csak van egy nagyon erős nyomás a német kormányon, hiszen Oroszországból gyakorlatilag megszűnt a földgázimport, ez ellátásbiztonsági válsághelyzetet okoz a villamosenergia-termelés területén is. Régóta mondta a német villamosenergia-ipar, hogy a még működő atomerőerőműveket üzemben kellene tartani, de mivel a német kormányban bent vannak a zöldek, ezzel szemben nagyon komoly ellenállás alakult ki. Ráadásul a német kormányban mind az energiaellátás biztonságáért felelős gazdasági miniszter, mind pedig a környezetvédelmi területért felelős miniszter zöldpárti. Mind a ketten az ellen voltak, hogy ezek az atomerőműblokkok üzemben maradjanak, miközben nyilvánvalóan látszik, hogy a tél közeledtével ez célszerű lenne. Végül egy hosszú, véget nem érőnek látszó vitát hatalmi szóval lezárt a kancellár, aki azt mondta, hogy maradhatnak üzemben, nemcsak két blokk, ahogy a zöldek szerették volna, hanem három blokk, 2023. április 15-ig. Viszont nincsen ezekhez a blokkokhoz megfelelő mennyiségű üzemanyag.

Ki szállította eddig az üzemanyagot?

Ezekhez az erőművekhez több forrásból lehet szerezni üzemanyagot, Németországban is van összeszerelő üzem, Franciaországból is tudnak venni üzemanyagot. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a piacnak nagyjából a 40 százalékát az urándúsítás irányából az oroszok fedik le, de nem elég csak dúsítani az uránt, hanem abból üzemanyag-kazettát is kell készíteni. Úgy érzékelem, hogy a zöldek a német kormányban valójában azért nem akartak üzemanyagot beszerezni, mert azzal meglenne az esély, hogy ezek a blokkok továbbmenjenek. Úgy tűnik, a német zöldeknek mintha fontosabb lenne a választási ígéretük beteljesítése, mint az ország energiaellátásának a biztonsága. Három blokkról beszélünk, az Isar2, ami Bajorországban van, egy 1400 megaswattos nyomottvizes erőmű, ez egészen december 31-ig el tud menni névleges teljesítményen, és utána egyéb, úgynevezett csúszóparaméteres üzemben fog működni. Egyszerűen a reaktorban lévő üzemanyagban meglévő tartalékot fogják felhasználni és folyamatosan csökkenő teljesítmény mellett valószínűleg áprilisig el tudnak vele üzemelni. A Neckarwestheim2 blokknál van még a pihentető medencében annyi üzemanyag, hogy annak az újrarendezésével, a reaktorba való berakásával valószínűleg el tudnak menni április 15-ig. Ez szintén 1400 megawattos teljesítményű. A harmadik blokk, amiről a zöldek hallani sem akartak, az az Emsland nevezetű atomerőmű, ennél még vizsgálják azt, hogy hogyan lehet üzemanyaggal ellátni. A német kormány kommunikációja szerint ezek kvázi tartalékban vannak, de tovább fognak üzemelni januártól, szerintem, így tudnak végül segíteni a hideg időszakban a villamosenergia-ellátásban.

Ezek, technológiai okok miatt, április után szinte biztosan nem tudnak működni?

Ez megint egy nagyon érdekes kérdés, az is benne van a német kancellár rendeletében, hogy a korábban kiadott engedélyek érvényesek, nem kell új engedélyezési folyamatot lefolytatni csak azért, hogy erre a három és fél hónapra még működhessenek ezek a blokkok. Technikailag ezekben a blokkokban még van legalább harminc-, de inkább negyvenévnyi tartalék. Ez a három a legmodernebb, legújabb blokk, 1988-1989-ben kerültek üzembe helyezésre, tulajdonképpen olyan idősek, mint a paksi harmadik és negyedik blokk. Tényleg minden további nélkül mehetnének még legalább 30 vagy akár 40 évet. De hogy fognak-e tudni, az nem világos. Az energiaellátási válsághelyzet rengeteg változást hozhat még ezen a télen. Lehet, hogy akár a német kormányban is átrendeződést eredményez az a helyzet, ami még előttünk áll, úgyhogy én nem látom ezt lefutottnak. Néhány hónappal ezelőtt még azt mondtam, hogy szerintem a németek számára nincsen visszaút. Magam sem gondoltam, hogy egy három és fél hónapos hosszabbítást beletesznek a rendszerbe. Nagyon érdekes, hogy a szociáldemokraták és a zöldek mellett még a szabad demokraták is benne vannak a német kormányban, és a szabad demokraták kifejezetten, a legelejétől kezdve szorgalmazzák, hogy ezek a blokkok maradjanak üzemben. Sőt, azt képviselték, hogy a mostani rendelettel 2024-ig kellene meghosszabbítania ezeknek a blokkoknak a működését, ugyanis konszenzus van a piacon, hogy nagyon nehéz lesz a 2022-2023-as tél, amibe most megyünk bele, de valószínűleg még nehezebb lesz ellátási szempontból az utána következő. Emiatt mondják azt szereplők a német iparban és a német kormányban, hogy legalább 2024-ig előre kéne látni. Nagyon fontos tudni, hogy nukleáris üzemanyagot nem lehet úgy beszerezni, minthogy autóval beállok a benzinkútra és megtöltöm a tankot, hanem ott féléves előrendelés van legalább, mert be kell szerezni a komponenseket, a dúsított uránt, össze kell szerelni az üzemanyagot, nem lehet csettintésre odateremteni a friss üzemanyagot. Ha szükség lehet 2023 nyarán, őszén vagy telén ezekre az atomerőműblokkokra Németországban, akkor mostanában döntést kellene hozni az üzemanyag beszerzéséről.

Mekkora volt az atomenergia aránya Fukusima előtt a német energiamixben, illetve mekkora most?

A mögöttünk lévő fél évben nagyjából a hat százalékát adták a német atomerőművek a németországi villamosenergia-ellátásnak, de Fukusima előtt 20 százalék fölötti részarányt képviseltek. Németországban nagyon komoly volt a leépítés. Ez a hat százalék kevésnek tűnhet, de hangsúlyozom, hogy zsinórtermelőről van szó, ami időjárástól független, ezért is értékelődött fel a szerepük.

Mennyire nehéz újraindítani egy leállított atomerőművet? A másik tizennégyet újra lehetne indítani?

Nagyon változó állapotban vannak, van olyan, amit nagyon nagy műszaki erőfeszítéseket igényelne visszaindítani, és van közöttük jó pár, ami technikailag visszaindítható lenne, megfelelő előkészületek után. De itt nagyon komoly jogi problémák keletkezhetnek. Nem ok nélkül van benne a legutóbbi kancellári rendeletben az, hogy a jelenlegi engedélyek érvényesek maradnak és nem kell újra engedélyeztetni őket. Általában az a szabály, ha egy évig nem működik egy reaktor, akkor automatikusan megszűnik az üzemeltetési engedélye. Az engedélyt újra megszerezni óriási erőforrásokat igényelne, hiszen egy csomó mindent újra kell vizsgálni. Meg kell győződni arról, hogy a többéves állásidő alatt nem mentek-e tönkre rendszerek, nem történt-e nagy mértékű korrózió, nem álltak be szivattyúk, csapágyak, egyebek. Annak az igazolása, hogy a blokk működőképes, adott esetben akár aránytalanul nagy erőforrásokat is igényelhetne. A másik pedig a szakemberek. A német politika 2011 után nagyon következetesen ütötte ezt az iparágat, és világossá tette a szereplők számára, hogy nem akarja az atomenergiát a német energiamixben. Ez nyilvánvalóan a szakemberek elvándorlásához vezetett. Nagyon sok erőműben önmagában az üzemeltető személyzet kiállítása is alapvető problémákat okozna. Nyilván meg tudnák teremteni a kritikus tömegnek megfelelő létszámot, de ez egyáltalán nem evidens.

Mennyi idő lenne, ha, mondjuk, a legmodernebbeket indítanák újra a tizennégyből? Évek?

Nem szívesen mondok erre számot. Ha nagyon nagy baj van és minden erőforrást odafordítana a német kormány, akkor vélhetően fél vagy egy év alatt a korábban leállított blokkok közül is vissza tudnának indítani, de én erre őszintén szólva nem látok szándékot.

Vannak olyan blokkok, amelyeket szét is szereltek, tulajdonképpen olyan állapotba hoztak, ahonnan már nincs visszaút?

Vannak, persze. Van olyan, ahol lerobbantották már a hűtőtornyot, van, ahol a visszabontás zajlik.

A szomszédos Franciaország Európa egyik legtöbb atomerőművét működtető állama. Ott mekkora az atomenergia aránya?

Franciaország az érem másik oldala. A hetvenes évek óta nagyon következetesen nukleáris energiapolitikát visz, és hatvan reaktor nagyjából a villamos energiának a háromnegyedét adja. Franciaország általában villamosenergia-exportőr, ugyanakkor ott is van most egy nagyon speciális helyzet. A reaktoroknak a fele gyakorlatilag áll, és ennek különböző okai vannak. Az egyik az, hogy tervezett karbantartás zajlott ezeknél a nyár folyamán, de a másik ok, ami ennél érzékenyebb, hogy az egyik reaktornál a hűtőrendszerben egy betervezett, normál karbantartás során megvalósított vizsgálat során korróziós repedéseket találtak. Emiatt az ehhez hasonló reaktoroknál is rendkívüli vizsgálatokat rendelt el a hatóság, és más reaktoroknál is találtak ilyen repedéseket. Tizenegynéhány olyan blokk van Franciaországban, ahol ezek a vizsgálatok zajlanak, és most dolgoznak azon a szakemberek, hogy hol van szükség a hegesztési varratokat vagy adott esetben csődarabokat kicserélni. Nagyon sokan kritikusan állnak ehhez a kérdéshez, nagyon lényeges, hogy egy atomerőműben ezeknél a nagy berendezéseknél az a szabály, hogy nagyon túl vannak méretezve, egy ilyen hűtőrendszeri vezetéknek nincsen tartaléka tulajdonképpen. A meghibásodását azzal kell elkerülni, hogy rendszeresen vizsgálják. Most az történt, hogy egy rendszeres, tízévenkénti vizsgálat során feltártak meghibásodást, és a meghibásodásnak az a következménye, hogy van benne egy olyan repedés, ami egy induló hiba, kijavítják, és akkor az ebből származó probléma elhárul. De ez időt igényel, addig, amíg ez a munka zajlik, ezek a blokkok nem tudnak visszaindulni. Most ad némi szűkületet Nyugat-Európában a villamosenergia-ellátás tekintetében, hogy a németek leállították a reaktorok nagy részét, a franciáknál pedig ez az időleges karbantartási leállás van. Nyugat-Európában van némi nyomás a villamosenergia-piacon azon túl, hogy a földgáz nem áll olyan mennyiségben rendelkezésre, mint az szokásos volt. A franciák elképesztő erőforrásokkal dolgoznak azon, hogy amire megjön a nagy tél és tényleg hideg lesz, addigra a lehető legtöbb blokkon ezt a problémát elhárítsák és vissza tudjanak indulni. Ekkor lehet, hogy a németeknek is tudnak segíteni. Most a franciáknak az exportpozíciója nagyon visszaszorult.

Mennyi energiát exportáltak csúcsidőben, a legjobb időszakban a franciák?

Az éves villamosenergia-termelésüknek több mint a tíz százalékát ki tudta tenni az export, főleg időlegesen voltak nagyobb ilyen exportperiódusok. Ez most nincsen meg.

Milyen kihasználási tényezőkkel működnek az európai atomerőművek?

Nagy átlagban a jól karbantartott egységek 90 százalék körüli kihasználási tényezővel mennek. Ez abszolút jellemző a finn, a magyar, a cseh blokkokra. Ezek nagyon bejáratott technológiák és jól tudják őket üzemeltetni, úgyhogy az élboly a 90-92 százalékos éves kihasználás környékén működik.

A hiányzó 8 százalék a karbantartásokra esik vagy magára a működésre?

A kihasználási tényezőben az a nyolc-tíz százalék az időigény, ameddig a karbantartás, az üzemanyagcsere történik. Egy atomerőmű tipikusan 11 hónapig működik és közel egy hónapig üzemanyagcserére, karbantartásra áll, ebből jön ki ez a 90 százalék fölötti érték.

Ukrajna a kritikus infrastruktúrája elleni orosz csapásokat követően jelezte, hogy leállítja áramszállítását az unió felé, de ezen belül is ennek a lépésnek az egyik oka az Európa legnagyobb atomerőműve körüli folyamatos bizonytalanság. Mit tudunk a zaporizzsjai erőmű működéséről? Termel éppen áramot?

Nem termel áramot, a nemzetközi közösségnek, a szakmának szerencsére sikerült elérnie azt, hogy leállítsák. Folyamatosan támadások érték az erőművet, mind az orosz, mind az ukrán fél azzal fenyegetett, hogy valami nagyon nagy baleset lehet az erőműben. Én is amellett érveltem, hogy le kell állítani a blokkokat egy ilyen környezetben, ha a felek nem hajlandók megérteni, hogy atomerőmű környékén nem lövöldözünk tüzérséggel, mert sokkal kisebb a balesetnek a kockázata, ha lehűtött állapotban vannak a blokkok. Végül leállították ezeket szeptemberben, és azóta ebben a hideg állapotban vannak.

Ez mit jelent? Mi is beszámoltunk arról néhány héttel ezelőtt, hogy újra be kellett kapcsolni a vészhelyzeti generátorokat, megint leszakadt a hálózatról. Annak ellenére, hogy nem termel, folyamatosan bekerül a hírekbe azzal, hogy megint probléma van.

A telephelynek négy távvezetéki kapcsolata volt eredetileg, plusz van egy tartalék betáplálási pontja, mert van a hat darab atomerőműblokk mellett egy széntüzelésű erőmű, és annak van egy másik, egy ötödik hálózati kapcsolata. Az oroszok, eléggé galád módon, egymás után leszedegették ezeket a távvezetékeket. Szétlőtték őket, volt, hogy csak egy távvezetéki kapcsolat volt, aztán az megint támadást kapott, akkor leszakadt újra, helyreállították, az ukránok újra szétszakították a hálózati kapcsolatot. Elég sok bonyodalom volt ezzel, mert leállított állapotban is szükség van villamos energiára, egyrészt a felügyeleti rendszereket működtetni kell, s ehhez áram kell, másrészről az atomerőművi üzemanyagot – akár a reaktorzónában van, akár a pihentető medencében – folyamatosan hűteni kell, mert a benne lévő radioaktív anyagok bomlása még termel hőt. Ezért kellett a dízelgenerátorokat időnként elindítani, mert ha nem tud kívülről villamos energiát kapni, akkor a dízelgenerátorok tudják pótolni a betáplálást, de nem szeretjük ezt az állapotot, mert nem annyira stabil, mintha kívülről, hálózatról kapja az áramot. A dízelgenerátorok után már nincsenek további tartalékok. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rengeteg mindent tett ezen a területen, próbálta rávenni a harcoló feleket, hogy ne támadják az erőművet. Nagyon fontos volt, hogy a szeptember eleji NAÜ-látogatás során ott hagytak egy állandó missziót az erőműben, nem számítottak a felek arra, hogy ott NAÜ-s szakértők maradnak a telephelyen. Szerintem nagyon fontos, hogy bár október elejével megjelent egy orosz elnöki rendelet, ami Oroszországhoz csatolja és a Roszatom részévé teszi az erőművet, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója egyértelművé tette többször, hogy ezt nem fogadja el a nemzetközi közösség. Ezt ukrán területen lévő, ukrán atomerőműnek fogadja el a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és nem pedig orosz létesítménynek. A következő periódusban, szerintem, problémát fog okozni, hogy az oroszoknak az a szándéka, hogy az erőművet orosz tulajdonba vegyék, ki akarják sajátítani az áramot és a Roszatom részévé akarják tenni az üzemeltető szervezetet. Ehhez valahogy rá kéne venniük az üzemeltetőket, hogy csatlakozzanak ahhoz a céghez, amit ennek az érdekében létrehoztak. Ezt eléggé nemtelen módon teszik egyébként, elrabolták a vezérigazgatót, két nap után kiengedték, aztán elrabolták a humán igazgatót, őt három nap után engedték ki, és még több vezetőt elraboltak. Hihetetlenül aggályosak és elítélendők a módszerek, nyilvánvalóan látszik, hogy nyomásgyakorláson keresztül próbálják rávenni a személyzetet arra, hogy menjen át az orosz üzemeltető szervezetébe. Az orosz elnöki rendelet azt mondja, hogy az ukrán hatóság által kiadott engedélyek érvényesek 2028-ig, de azt gondolom, hogy ezt a nemzetközi közösség nem fogja elfogadni. Ezeken a kényszerítő intézkedéseken keresztül próbálják azt elérni, hogy átkerüljön orosz irányítás alá. Eközben az oroszok megvádolták azzal az ukránokat, hogy valahol piszkos bombát vetettek be. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség reagált erre a lépésre, mégpedig úgy, hogy két telephelyre is kiküldött rendkívüli ellenőrzésre nemzetközi szakértőket. Az ügynökség azt közölte, hogy korábban már az egyik ilyen telephelyen vizsgálódtak és semmi olyan tevékenységnek nem akadtak a nyomára, amit Ukrajna nem jelentett volna korábban be. A másik telephelynél még várjuk az eredményeket. A NAÜ közleménye nekem azt üzeni, hogy két fél közötti vádaskodásról van szó és nem valószínű, hogy találnak mögötte tényleges tartalmat, de meg kell várnunk a vizsgálat eredményét.

Beszélgettünk már arról, hogy a most álló 14 német blokkot milyen gyorsan lehetne újraindítani. A zaporizzsjai erőmű újraindítása mennyire lenne egyszerű feladat azokhoz képest?

Mindenképpen sokkal egyszerűbb lenne, ezek nem a véglegesség szándékával lettek leállítva, hanem azért, mert harci cselekmények zajlanak a környéken. Ezeket valószínűleg egy-két hét alatt újra lehet indítani. Kívülről nagyon nehéz megmondani, hogy a hat blokk milyen műszaki állapotban van, mit tettek még az elmúlt hónapokban, de az ötös és a hatos blokk, amely egészen szeptemberig működött, szerintem, egy-két héten belül újraindítható. Vélhetően az oroszok azon is dolgoznak, hogy újraindítsák, hiszen a hosszú távú szándék, szerintem, orosz oldalról az, hogy az elcsatolt területeket ebből az erőműből lássák el villamos energiával.

Mekkora ennek a kapacitása?

Összesen 6000 megawatt. A Paksi Atomerőmű teljesítményének a háromszorosáról beszélünk, ez egy nagy erőmű.

Azt mondta, hogy a NAÜ vezetősége jelezte, hogy „elcsatolhattatok bármit, ez ukrán marad”. Hogy lehet, hogy a NAÜ-nek, az ENSZ egyik szervezetének ilyen erős a szava, nem úgy, mint, mondjuk, akár a német vezetésnek, a francia vezetésnek, az amerikai vezetésnek? Ennyire erős a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség politikailag, illetve ennyire fontos, megkerülhetetlen tényező az atomenergiaiparban még Moszkvából nézve is a NAÜ?

Igen, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség politikailag is és társadalmi szempontból is nagyon hiteles szervezet. Nukleáris biztonsági szempontból a NAÜ-nek nincsenek hatósági jogkörei. A nukleáris biztonság mint olyan, mindenhol nemzeti hatáskör, az adott ország hatóságának a feladata megítélni nukleáris biztonsági kérdéseket, sőt, a szabályok kialakítása is nemzeti hatáskör. De a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben mégis annyira nagy kompetencia gyűlik össze, hogy ebben a tekintetben megkerülhetetlen. A nukleáris anyagok illegális felhasználása és elterjedésének megakadályozása területén viszont kvázi hatósági jogköre van. A NAÜ a nukleáris anyagoknak a nyilvántartását, a nukleáris fegyverek elterjedésének a megakadályozását abszolút nemzetközileg elfogadott szervezetként végzi. Ha valahol felmerül azzal kapcsolatban gyanú, hogy visszaélnek a nemzetközi szabályokkal, akkor azt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tudja jelezni az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és akkor az ENSZ BT-t össze kell hívni. Ott pedig nyilván politikai szinten, de mégiscsak születik egy állásfoglalás, aminek aztán következményei lehetnek.

A Kreml attól tart elsősorban, hogy a NAÜ olyan véleményt fogalmaz meg az Oroszországban működő nukleáris létesítményekről, amely nem feltétlenül jó az orosz kormányzatnak? Vagy attól, hogy Oroszország határain túl az oroszok által épített, üzemeltetett vagy építendő nukleáris létesítményekről fogalmaz meg negatív véleményt? Ez is benne lehet?

Rengeteg politikai és külkereskedelmi diplomácia gyűlik össze ezekben a kérdésekben. Nyilván nem érdeke egyébként, sem a NAÜ-nek, sem a nemzetközi közösségnek az, hogy ebben a kérdésben Oroszországot elszigetelje. Nem érdeke, mert hosszú távon mégiscsak egy olyan szereplőről beszélünk, amivel együtt kell működni. Nagyon nagy baj lenne, ha Oroszország leválna a nemzetközi közösségről, illetve a nukleárisüzemanyag-ellátás oldaláról sem nélkülözhető Oroszország, hiszen a legnagyobb dúsítási kapacitással rendelkezik, uralja az üzemanyagpiacnak nagyjából negyven százalékát. Szerintem a NAÜ tartózkodna attól, hogy az ukrajnai események kapcsán bármit mondjon az oroszországi létesítményekről, de azt mindenképpen meg tudja fogalmazni, hogy milyen biztonsági kultúra van egy ilyen tevékenység mögött. Mit üzen ez a többi ország számára az orosz atomenergetikai cégekről, mint nukleáristechnológia-szállítókról. Nagyon komoly a kockázat, amivel, szerintem, az orosz kormány játszik, mert az egyik legfontosabb exportpiacukat igenis veszélyezteti az, ahogy Zaporizzsjáben eljárnak, ez a Roszatomnak, mint nemzetközi szereplőnek, igenis csökkenti a jövőbeli mozgásterét. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ezzel tisztában van, és amikor üzeneteket fogalmaz meg, akkor erre a körülményre tekintettel is fogalmazza ezeket.

Térjünk rá a minket legjobban érintő területre, Paksra. Meddig lehet maximálisan kitolni az üzemidőt?

Paks 1-nél 1982 és 1987 között indultak a blokkok, harmincéves tervezett üzemidővel, ez 2012 és 2017 között lejárt. Akkor meg lettek hosszabbítva a blokkok üzemeltetési engedélyei húsz évvel, ebben a pillanatban a Paks négy blokk 2032 és 2037 közöttig rendelkezik üzemeltetési engedéllyel. Jelenleg annak a vizsgálata zajlik, hogy mennyivel lehet még hosszabbítani. A kormány hozott egy nagyon határozott döntést, azt mondta, hogy szándék van az üzemidő-hosszabbításra. Kiadta a feladatot a műszaki területnek, hogy az tisztázza, hogy mennyi maradék üzemidő van, és hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyekkel végül is ez a további üzemidő-hosszabbítás milyen feltételekkel és meddig valósítható meg. Ebben a pillanatban én nem tudom megmondani, de valószínűleg tíz és húsz év közötti lehet a további hosszabbítás. Az is elképzelhető, hogy blokkonként ez eltérő lesz. Azt is kérdezte, hogy ehhez szükségesek-e beavatkozások? Egészen biztosan, erre tudunk válaszolni. Már az első üzemidő-hosszabbításhoz kapcsolódóan is voltak műszaki teendők, ez nemcsak egyszerűen annyi volt, hogy kellett egy új papír, és aztán tovább lehetett menni, de most még több műszaki teendő van. Ezt még nem tudjuk, mert a program műszakilag most van előkészítés alatt. A testvérerőműben, a loviisai atomerőműben, Finnországban is plusz húszéves további üzemidő-hosszabbítást terveznek és ott két blokk van, és a két blokkra egymilliárd eurót gondolnak szükségesnek elkölteni ahhoz, hogy az a plusz húszéves további üzemidő-hosszabbítás lehetséges legyen.

Paks 2 mennyibe kerül a tervek szerint?

Ott 12 milliárd euró a két új blokk.

Vagyis az egytizenkettede.

Így van, mondjuk, azt, hogy a tizede beruházásra szükség lehet ahhoz, hogy a további üzemidő-hosszabbítás lehetséges legyen. Most nyilván vannak nagy berendezések, amelyeknek a cseréje túl komplikált és túl drága lenne, de ezek a berendezések nagyok, nagyon nagy tartalékkal készültek annak idején, itt nem valószínű, hogy cserére lenne szükség. Finnországban korábban a reaktortartályt kellett hőkezelni ahhoz, hogy tovább tudják használni. Ez most nálunk úgy tűnik, hogy nem lesz szükséges, de, mondjuk, ilyen típusú beavatkozást akár el is lehetne képzelni, és van egy csomó dolog, amit ki kell cserélni, modernizálni kell. Lehet, hogy egy ilyen időtávon érdemes a turbinába befektetni némi pénzt, hogy a hatékonyságát még egy picit növeljük és a hatékonyságnövelés, plusz a további élettartam együtt egy kedvező konstellációt jelent. Kábeleket lehet, hogy cserélni kell, lehet, hogy bizonyos burkolatokat ki kell cserélni, szivattyúkat lehet, hogy ki kell cserélni. vannak berendezések, amelyek kisebbek és cserére szorulhatnak, vannak, amelyeknél gondosabb üzemeltetést és még gondosabb felügyeletet kell megvalósítani és vannak dolgok, amikhez egyszerűen hozzá sem kell nyúlni.

Paks 2 hol tart most?

A Paks 2 átkerült a külügyminiszter felügyelete alá, és ő egyértelműen kommunikálja, az a kitűzött cél, hogy 2030-ig a két új blokk lépjen üzembe. Én úgy látom, hogy ezen dolgoznak a szakemberek, megkapták a létesítési engedélyt, további engedélyeket is, elindult nagy berendezéseknek a gyártása, elindult a munkagödör kialakítása. Ez a munka zajlik. Ismerve azt, hogy a Roszatom a külföldi projekteket mennyi idő alatt valósította meg, én azt gondolom, hogy 2032-re ezek a blokkok reálisan üzemi egységgé válhatnak. Nyilván rengeteg munka van még addig hátra, de a projektet a mostani körülmények között végig lehet vinni.

Mindig az oroszokról beszélünk, de a beruházásban német, francia és amerikai cégek is részt vesznek. Nekik mekkora a szerepük ebben a beruházásban?

Amikor megkötöttük a szerződéseket a Paks 2 megvalósítására, a Roszatom azt vállalta, hogy a projekt 55 százalékát a Roszatom csoporton kívüli szereplőktől fogja beszerezni. Ebbe az 55 százalékba tartozik bele például a turbina, például az irányítástechnikai rendszer, de számos más berendezés is. Az építkezési munkában, már a talajelőkészítésben is, masszívan részt vesznek nyugati cégek, ebben nagyon sok olyan szereplő kell, hogy közreműködjön, amelyek nyugati cégek, és nyugati technológiát hoznak ebbe a rendszerbe. Ez egyébként nagyon régóta jól működik, a Roszatom számos olyan projektet valósított meg, ahol ezekkel a nyugati cégekkel együttműködött Kínában, de adott esetben akár Oroszországban is valósultak meg ilyen projektek.

Lehet-e Paks 3, vagy ha egyáltalán egy harmadik erőmű épül Magyarországon, az nagyjából hova?

Olyan nagy átalakulást indított el az energiaellátási válsághelyzet, ami a háború kapcsán kialakult, hogy tényleg újra kell gondolnunk egy csomó dolgot. A válaszom komplex, mert egyrészről nagy villamosenergia-igénynövekedés látszik különböző termelőiparok magyarországi meghonosodása miatt, s amiatt, hogy a földgáztól el kell távolodjunk. Ha komolyan vesszük azt, hogy a földgáz hosszú távon drága marad és az ellátása kérdésessé vált, akkor mindenképpen még jobban felerősödik az az igény, hogy a földgáz-felhasználást csökkentsük. Ez szükségessé teszi azt, hogy beszéljünk Pakson kívüli nukleáris létesítményekről is. A Paks 3 egy jól megfogható név, de valójában nincsen arról szó, hogy a paksi telephelyen lehetne még atomerőművet építeni, de akár a Duna mentén, mondjuk, Pakstól délebbre, akár a Tisza mentén lehetséges lenne atomerőművet építeni. Erre a villamosenergia-igény növekedése és a földgáz-felhasználástól való távolodásunk jegyében mindenképpen szükség és lehetőség lenne.

Sok kicsire lenne szükség? Vagy megint egy két-három-négyezer megawattos erőműre?

Egy vagy két darab 1000 megawatt körüli blokkot kellene egy teljesen más telephelyen elképzelnünk. Ez a mi számításaink szerint minden további nélkül elférne a magyar villamosenergia-rendszerben. A mi számításaink azt mutatják, hogy akár 3000 megawatt plusz kapacitás a magyar villamosenergia-rendszerben egy nukleáris bázison elférne. Ez a villamosenergia-rendszert még stabilabbá és jobban működővé tenné. Ezenkívül az a trend, hogy a nagy reaktorok mellett megjelentek kis reaktorok. Nagyon sok településen most a fűtés a magas gázárak miatt megkérdőjeleződött, és ezek a kis reaktorok tudnának segíteni abban, hogy egy nagyváros mellé odarakva egy ilyen kis reaktort, lokális villamosenergia-ellátást, plusz hőellátást tudnának biztosítani. A jövőben nagy reaktorok és kis reaktorok egyaránt fognak épülni. A nagy kérdés igazából az a kis reaktorokkal kapcsolatban a gyors alkalmazhatóság szempontjából, hogy hogyan tudunk egy olyan engedélyezési környezetet kialakítani, ahol könnyen és viszonylag rövid idő alatt ezek az engedélyezési folyamatok végigvihetők.

Ezek nagyjából mekkorák lehetnének?

A piacon nagyon sok különböző koncepció van, a megawattos mérettől a 10 vagy a 100 megawattos méretig különböző koncepciók léteznek. Romániában nemrégiben elindítottak az amerikaiakkal egy projektet, ami egy úgynevezett NuScale reaktorkoncepcióra alapul. Ez olyan moduláris reaktor, ahol 77 megawattos egy darab egység, de akár 12 egységet is egymás mellé le lehet rakni. De más ilyen koncepciók is léteznek. Van egy nagyon erős szándék Európában ennek az egységes engedélyezési környezetnek a kialakítására, ezen az úton nekünk is végig kell menni, nekünk is részt kell venni ebben, és akkor fogjuk tudni jobban elmagyarázni a konkrét technológiákat.