Orbán Viktor miniszterelnök a Világgazdaság konferenciáján azt mondta, a költségvetésnek ellensúlyoznia kell a Magyar Nemzeti Bank NHP Hajrá programjának kivezetését. Erre a célra a KAVOSZ Széchenyi Kártya programja a legrugalmasabb eszköz. A tavaly nyári új alprogramok milyen változást hoztak, mennyire voltak népszerűek?

2020 márciusában a miniszterelnök úr bejelentette, hogy a gazdaságot derékul fogja kapni a vírus és a gazdasági válsághelyzet. Április közepén már kint voltunk az agrár Széchenyi Kártyának a krízisverziójával, és két-három héttel később pedig kijöttünk az összes többi verzióval. Végül nyolc termék lett, mert a szükségek folyamatosan hozták, a gazdaság nem egy statikus állapot, mindig történik valami. Amikor elindultunk, azért mi sem hittük volna azt, hogy ekkora húzása lesz, de egy válságban mindig felértékelődik a likviditás, a gyors pénz, az instant pénz, és ezalatt az időszak alatt a Széchenyi Kártya minden idők legjobb forgalmát bonyolította le.

Mekkora volt az ugrás ebben az időszakban?

A legjobb évünkben, 2019-ban volt 280 milliárd forintos hitelszerződés, most volt 800. Igényünk akkor volt 330 milliárd, most 1100 milliárd forint. Mostanra tartunk 1400 milliárd forint hiteligénynél és 900 milliárd forintos szerződött hitelnél. Ez 45 ezer céget jelent. Egy perc alatt tízmillió forint megy ki a gazdaságba a Széchenyi Kártyán keresztül. Szerintem egy óriási eredmény, főleg úgy, hogy tényleg igyekszünk a vállalkozók ütőerén tartani a kezünket, hiszen nekünk az a fontos, hogy ő mit mond, neki mi a problémája. Ezt bevisszük a gazdaságpolitikai döntéshozók elé, és igyekszünk a leghatékonyabb lobbitevékenységgel ezeket elérni, aztán pedig le is bonyolítani. Több mint kétszáz iroda van az országban, egy picit pókhálószerű az egész, ahol egy pici pók van a közepén, ez a KAVOSZ, és ahogy a vállalkozók rázzák a hálót és jelzik azt, hogy mi a kérés, akkor mi ezeket összegyűjtjük, és ebből csinálunk programokat.

Mely szektorokba ment ki a legtöbb pénz, a legtöbb hitel?

A legnagyobb szelet mindig a kereskedelem és a gépjármű, ez 27. százalék. Utána jön az építőipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés, a feldolgozóipar, és jönnek utána az agyonsújtott ágazatok, a turizmus, a vendéglátás, ami korábban magasabb volt. Most ugye azáltal, hogy ez egy nagyon veszélyeztetett szektor. Olyan hat-hét százalékon vannak nálunk. Majd ha vége lesz a válságnak, akkor megint elkezd merni gondolkodni egy vállalkozás jövőképben. Makroszinten már látszik az alagút végén a fény, de egy mikro kisvállalkozónak, főleg egy nano méretű vállalkozásnak mindegyiknek más és más a baja. Emögött emberek vannak, itt nem számokról kell beszélni, itt arról kell beszélni, hogy egy válság milyen mértékben csapja agyon az elmúlt tíz-húsz évét egy vállalkozónak, egy vállalkozásnak, miközben ezek az emberek egyébként hihetetlen fontos szerepet töltenek be a magyar gazdaságban. Ennek a szektornak a támogatása nem pusztán egy pénzügyi kérdés, hanem nagyon komoly gazdaságstratégiai érdek, de egyben emberi érdek is.

Milyen állapotban vannak a hazai kkv-k a harmadik hullám után?

Nincs egyforma válasz erre, folyamatosan változik a helyzet. A 2008-as válságban azért mindenki piszkosul fogadkozott, hogy másképpen fogok mostantól dolgozni, tartalékolni fogok, észszerű leszek, de nem voltak átütő strukturális változások. Az volt a nagy mázli, hogy volt hét nagyon jó év, és elvitte a hátán azt, hogy nem történt semmifajta nagy változás. Még egyszer Magyarország ezt a luxust nem tudja magának megengedni. Nálunk van betűszó, ez a TTHPG, a támogatás, tőke, hitel, pályázat és garancia, ez az öt pénzügyi eszköz működik az egész világon, nincs egy megoldás, nincs egy varázspálca, nincs egy varázseszköz. Sok-sok eszközöcske van, azokat kell próbálgatni addig, ameddig abból valamelyik be nem jön, és utána azt, ami bejött, azt kell elkezdeni továbbvinni.

Mennyire nehéz kiszűrni azt, hogy melyik céget érdemes és melyiket kevésbé érdemes segíteni?

Viszonylag könnyű egy vállalkozót megmérni, hiszen a matek az matek. Látom az egész életét, az előző éveit, a tevékenységét, a számait, és a Széchenyi Kártyában gyakorlatilag nincs is fedezet, tehát el kell hinni azt, hogy a vállalkozó nem fog sportból csalni, abban kell neki segíteni, hogy a legkevesebb papírral a legolcsóbban a legtöbb pénzhez jusson hozzá. Ő majd kitalálja, hogy mire kell neki a pénz a saját vállalkozása érdekében. Viszont mivel nincs annyi pénz, hogy mindenkinek elég legyen, ezért valamilyen prioritás kell. Igenis kell tenni különbséget, de akinél potenciál van, azt mindenféleképpen érdemes segíteni. A kérdés, hogy tudunk-e találni olyan termékkört, olyan hitelt, ami neki jó.

A járvány a céges hitelezésben hozott újdonságot?

Nagyon sokan elindultak új irányokba, hiszen az eddigi tevékenységük megállt, ezért kénytelen volt kreatívkodni. Korábban évente 20 százalék körüli új ügyfél volt, most 60. Aki nem vett föl eddig hitelt, az most elkezdett ebben gondolkodni és bele mert vágni a hitelfelvételbe. Egyébként jelem, Magyarországon 25-30 százalék körüli hitelfelvétel van, Nyugat-Európában 80 százalék, tehát van még hova azért fejlődnünk.

A miniszterelnök bejelentése után röviddel jelezték, hogy július 1-jén indulnak az új programok. Az eddigi alprogramok ezzel meg is szűnnek?

Igen, alapvetően megszűnnek. Az összes hitelünkből a jó elemeket kivettük, és beletettük ebbe a harmadik csomagba, a Széchenyi Kártya Go programba, és minden olyan dolgot, amit kértek, azt is mi teljes egészében beletettük ebbe az új programba. Tehát ez egy best of akar lenni.

Az NHP és a Széchenyi Kártya Program viszonya mi volt eddig? Milyen hatással voltak ezek a programok egymásra?

A növekedési hitelprogram önmagában egy pénzügytörténeti jelentőségű program volt, és most a válságban az NHP-nak a Hajrá verziója ment. Ez egy hihetetlen komoly és jól összetett program volt, nagyon sok vállalkozás kapott ezen keresztül hitelt. Most háromezer milliárdnál megállt az NHP, a jegybank ezt a döntést hozta, ezt tudomásul kell venni. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy a válságnak a mi vállalkozóink szintjén nincsen vége, és azt nem lehet, hogy hétfőről keddre ott marad támogatott hitelek nélkül a vállalkozói tömeg. Ezért a kormányzat azt a döntést meghozta, hogy egy másik programon keresztül viszi tovább ezeket a gazdaságstratégiai irányultságait. A Széchenyi Kártya Go nullás hiteleivel a piacon talán az egyetlenek leszünk, és ez nem egy kényelmes monopolhelyzet, mert mi komoly nagyságrendű rohamot várunk. És nem is baj, most már felkészültünk rá.

Vannak már arra számítások, hogy mennyien kereshetik majd önöket fel?

Én nem merek már dobálózni számokkal, mert a múlt évben is azt mondtam, hogy több lesz biztos, mint ami volt a békeidőben, aztán négyszer annyi lett. Nekem az a dolgom, hogy olyan terméket tegyek a piacra, amely eltalálhatja a vállalkozók érdeklődését. Iszonyú mennyiségű vállalkozó keresi meg az irodáinkat, az új roham miatt pótlólagos kollégákat veszünk föl, digitalizálunk, online időpontfoglalást hajtunk végre.

Mekkora kerettel indulnak, illetve milyen forrásban?

A miniszterelnök úr azt jelentette be, hogy felülről nyitva van a keret, ami nem azt jelenti, hogy most akkor ész nélkül pazarolhatunk, hanem azt jelenti, hogy amennyiben a szükség úgy hozza, akkor a kormány nyitva hagyta ezt a kaput azzal, hogy az éves költségvetésben van allokálva erre egy összeg, de ha azon túllépünk, akkor azt a kormányzat be fogja fogadni.

A hitelt ki folyósítja, illetve ki adja? Milyen forrásból származik ez a pénz?

A bankoknak a saját pénze az, ami az alap, és mi nem csinálunk mást, csak beállunk a bank meg a vállalkozó közé, és a bankoknak a normál piaci kamatait lenullázzuk, és ahhoz, hogy a bank a vállalkozók felé nyitottabb legyen, az állam garanciát is nyújt a bankok számára, ha a vállalkozóval történne valami, akkor, mondjuk, 90 százalékban az állam helytáll. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó nullán kapja a pénzt, a bank meg kap ügyfelet és egyébként nincs rizikója, az államnak jó, mert viszonylag kevés pénzzel sokat tud kihelyezni. Nekünk jó, mert dolgozunk, óriási szerep ez nekünk, azt a pénzt pedig, amit ezen mi keresünk, mi visszaforgatjuk a vállalkozásfejlesztésbe.

Nézzük a programokat! Júliusban indul az első nagyobb, majd utána ősszel újabb programok, alprogramok.

Korábban volt 9 termékünk, most 4+2-re vittük ezt át. Egy megszűnt, a munkahelymegtartó hitel, egyszerűen okafogyottá vált. A folyószámlahitelt nagyon megerősítjük, százmillió forintos felső határig két évre, fix 0,1-es kamattal adunk hitelt úgy, hogy a vállalkozónak nem kell behozni hozzá ingatlant vagy egyéb nagy fedezetet. Ez a lehető legpuhább termék, hiszen tényleg a vállalkozó arra használja, amire akarja. A másik ilyen termékünk a likviditási hitel, ez egy szabadon felhasználható forgóeszközhitel, hároméves, 250 millió forintos felső határig, és a kamata 0,2 százalék minden évre. Benne van a hitelkiváltás lehetősége is.

Akkor is, ha esetleg egy másik Széchenyi kártyás hitele van?

Azt azért nem szeretnénk, mert egy eleve támogatott terméket egy másik támogatott termékkel kiváltani, nem fair. A harmadik hitelünk egy szektoriális hitel, a turisztikai kártya. Erre hihetetlen érdeklődés van. Viszont a bankok még akkor is óvatosabbak, ha 90 százalékos garanciájuk van, ez pedig nulla kamatba kerül a vállalkozónak, nulla költség és nulla díj. Ez 250 millió forintig hároméves folyószámlahitel, és azok a cégek kaphatják, amelyek vendéglátásban, turizmusban, rendezvényben, szórakoztatásban működnek. Aztán jönnek a beruházási hitelek, én nem tudok sem külföldön, sem Magyarországon ilyen hitelkondíciókat, 0,5 százalékos fix kamat tíz évre. A vállalkozások nagyon elkezdtek ebben gondolkodni. Ahogy már nem a napi félelem van a válságtól, elkezdtek gondolkodni eszközfejlesztésben, ingatlanban. Ez egy nagyon erős dolog. És van két termékünk, amellyel most nem tudunk még elindulni, mert nem vagyunk még kész vele. Ezekkel azért tudunk elindulni július 1-jén, mert nagyon kevés helyen nyúltunk bele a termékbe. Igazából csak följavítottuk minden olyannal, amitől az már az újraindításhoz jó lesz. Lesz egy lízingkonstrukciónk, a Széchenyi lízinghitel.

Szeptembertől?

Akkor leszünk körülbelül kész, de itt is szeretnénk bevonni a teljes lízingszakmát. Az is 0,5 százalékon lesz, de egy picit másfajta műfaj a lízing, ezért is hosszabb idő. Lesz még egy termékünk, ez az uniós támogatásokhoz szükséges önerőhitel. Berobbannak most a ’21-27-es pályázatok, és legyen lehetőség arra, hogy a vállalkozó föl tudjon venni az önerejére is hitelt. Szintén 0,5-ös, szintén fix kamatozású, és tíz évre adjuk ezt a pénzt. Ez azt jelenti, hogy egy vállalkozó, ha megnyer egy pályázatot, akkor az önerő jelentős részét ki tudja váltani ezzel az önerőhitellel. Tehát szerintem ez a négy plusz kettő termék az, ami működik. Az ötödik az agrárkártya, nagyon speciális terület az agrárium, de én nagyon örülök neki, hogy az agrárvállalkozások ennyire jól reagáltak a programra.

A jegybanki alapkamat esetleges emelése hatással lesz a hitelkonstrukciókra?

Az alapkamat mindenre hatással van, viszont ebben az esetben a kormányzat azt is beletette az elemek közé, hogy amennyiben a jegybanki alapkamat elmegy, akkor a Széchenyi Kártya árazása nem fog megváltozni. Ez azt feltételezi, hogy az államnak, ha a jegybanki alapkamat elmegy fölfele, többlettámogatást kell beletennie a programba.

Akinek van már Széchenyi Kártyája, kaphat újat? A program egy újabb alfejezetébe bekapcsolódhat?

Igen, kérhet újat, kaphat újat, de van ez a bizonyos de minimis szabály, támogatástartalmat számol az unió, hogy háromévente egy vállalkozás mennyi pénzt kaphat támogatásként. Most ezt sikerült fölbővíteni a korábbi 200 euró helyett 1 millió 800 ezer euróra, ez már jelentékeny szám. Itt lehet egy korlát, ha a vállalkozás már kimerítette ezt a keretet. Egyébként fölveheti akár a négyfajta hitelt is, ha belefér ebbe a támogatástartalmi korlátba. Két szabály van, ami viszont fontos. Mivel nincsen fedezet mögötte, ezért a vállalkozónak kell lenni múltjának, van egy pár kizáró feltétel, nem lehet csődhelyzetben, felborulás alatt, mínuszos mérleggel. Ezeket az úgynevezett belépési feltételeket meg kell tudni csinálni mindenkinek, és efölött pedig az előző évi árbevételének nézzük meg bizonyos hányadát, amennyire tudunk adni pénzt.

Ezeket a belépési feltételeket mennyire ismerik jól a cégek? Mekkora a lemorzsolódás?

Az elején emeltebb mennyiségű volt, akinek új volt minden és el kellett neki magyarázni. Mi is finomítottuk azzal, hogy eleve azt jelezzük, hogy be se gyere, mert igazából feleslegesen vegzáljuk egymást. Az a cég jöjjön be, amelyik valóban meg tudja kapni ezeket a hiteleket. Ezek nem ördögi dolgok, könnyen teljesíthetők, de nem kell teljesen billegős cégekkel bejönni, az egészen biztos. Egy mínuszos céget nem tudok megfinanszírozni, mert egyszerűen nem engedi az unió sem, de a saját szabályzataink sem. Magyarországon van nyolcszázezer működő cég, biztos van százezer, amelyik nem annyira ketyeg jó, de a másik hétszázezer potenciális partnerünk lesz.